Már sokadik éve vettek részt az idén is a szabadkai cserkészek a megemlékezésen a zentai úti temetőben a Vergődő madárnál. A megemlékezés keretében a cserkészek díszőrséget álltak. A megemlékezésen művelődési műsor, ökumenikus istentisztelet, beszédek hangzottak el, amelyet a koszorúk elhelyezése követett. A közös megemlékezés után a szabadkai 52.sz. Kosztolányi Dezső cserkészcsapat tagjai átvonultak Sándor Lajos szabadkai cserkész sírjához, ahol folytatták a megemlékezést. Első alkalommal tartottunk szerény megemlékezést Sándor Lajos sírjánál, aki 1930-as évek végén kezdett el cserkészkedni, s haláláig 2015-ig a cserkésztörvények szellemében élt és tevékenykedett.
Immár hagyománnyá vált, hogy a központi megemlékezést követően mi szabadkai cserkészek Buzetzky Ferenc sírjánál elénekeljük a cserkészindulót, imát mondunk, koszorút és mécseseket helyezünk el. Az idei évben, 2019-ben is hasonlóan emlékeztünk meg Buzetzky Ferenc cserkésztiszt sírjánál.
Buzetzky Ferenc cserkésztiszt, a szabadkai 131. szàmú Török Bàlint cs.cs parancsnoka, a dunai cserkészkerület egykori vezetője. Ki volt ő?
„1908-ban született Szabadkán, iskolai tanulmányai befejeztével köztisztviselői pályára lépett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban 1924-ben megalakította az első cserkészcsapatot Szabadkán. 1929-ben a Jugoszláv Cserkészszövetség szervezésében szerezte meg cserkésztiszti képesítését. A két világháború közötti időszakban, amennyire a hatalom engedte cserkészeszméknek megfelelően vezette a csapatot, amely főként felnőtt férfiakból állt. 1935-ben már 145 tagot számlált a cserkészcsapata, s részt vettek az országos cserkésztáborban. Kitartó munkáját 1941 után is folytatta. Ekkor már 195 főt számlált csapata, amelynek müködését 1942-ben a Magyar Cserkészszövetség jóváhagyta. Nem csak ő, hanem egész családja is a cserkészetnek szentelte az életét. Felesége Buzetzky Laura a 264. számú szabadkai Erzsébet királyné leánycserkészcsapat parancsnokaként úgyancsak aktív cserkészmunkát folytatott. Testvére Buzetzky László a felnőtt cserkészek rajparancsnoka volt, fiai ifjabb Buzetzky Ferenc és Buzetzky Rudolf pedig lelkes őrsvezetők voltak a 131. számú szabadkai Török Bálint cserkész csapatban.
Több táborozást levezetett a Bezerédy parkban, Radonovácon és ápolta a kapcsolatokat más cserkésztestvérekkel. A kecskeméti cserkészekkel több alkalommal közös táborozáson vettek részt. Vajdaságabn nem csak csapatával, hanem más cserkészekkel közösen müködött. Több nagyobb hadijátékot, kirándulást vezetett, és az őrsvezetőképzés kiemelkedő személyisége volt. Minden korosztályt igyekezett bevonni és aktív cserkésszé nevelni a háborús körülményektől függetlenül.
Az ő lelkes és kitartó munkájának köszönhetően 1924-től 1944-ig folyamatosan működött és fejlődött a cserkészet, több újoncot toborozva s a meglévő tagokat tovább képezve Szabadkán és egész Vajdaságban.”
Őrizzük meg, s tiszteljük Buzetzky Ferenc és azon cserkésztestvérek emlékét akik 1944-ben kivégzések áldozatai lettek. Legyen az ő cserkészmunkásságuk példa számunkra, hogy bármilyen rossz körülményekben is cserkészek vagyunk és cserkészként folytatjuk az általuk megkezdett cserkészmunkát.
Forrás: Délvidéki Civil Portál