Sokkal több dolog köt minket össze, mint ami elválaszt
Diákok voltak, s ők csinálták a dicsőséges forradalmat. MÁRCIUSBAN ÚJRA KEZDJÜK! című pódiumműsorával tért vissza Horvátországba Tóth Péter Lóránt, Radnóti- és Latinovics-díjas versmondó. Ezúttal felnőtteknek szóló műsorát láthattuk Harasztiban, Csúzán, Vörösmarton és Pélmonostoron.
Az előadás 2016 őszén az 1956-os Emlékbizottság támogatásával 65 állomásból álló körútra indult a Kárpát-medencében és Kanadában élő magyarokhoz. Novemberben Zágrábban, Újbezdánban, Laskón és Eszéken mutatta be pódiumműsorát Tóth Péter Lóránt, ennek folytatásaként idén márciusban, újra Horvátországba érkezett, hogy a gyerekek után a felnőttek is láthassák előadását.
– A magyar kormány 2016-ban írta ki a forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az Emlékévet, ami 2017. április 30-ig tart. Októberben kezdtem el járni a Kárpát-medencét, és körülbelül két hete érkeztem meg Kanadából. Tavaly novemberben jártam Horvátországban, amikor is gyerekeknek tartottam előadást. A mostani előadások szintén az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósulnak meg. Eredetileg 60 kárpát-medencei és 5 kanadai iskolát támogattak. Ez most újabb 20 előadás Baranyában és Vajdaságban. S nem csak iskolákban, hanem felnőtt közösségekben is – tudtuk meg Tóth Péter Lóránttól.
– Járva Kárpát-medencét, mindenhol azt tapasztaltam, hogy óriási küzdelmet vívnak a magyar nyelv használatáért. Kanadában a gyerekek a szünetben egymás közt angolul beszélnek, voltam olyan kárpátaljai iskolában, ahol a gyerekek ukránul beszélgetnek, de itt Horvátországban is tapasztaltam már, hogy szünetben a horvát nyelvet hallottam. Ez nagy kihívás az itt élő embereknek, pedagógus kollégáknak és egyéb kulturális vezetőknek. Az előadásokban próbálok olyan történeteket, olyan összefüggéseket hozni, amelyeknek a meghallgatása közben talán a hallgatóság párhuzamot tud húzni az 56-os események és 2017 között. Ezek az előadások szólnak kicsit arról is, hogy jó lenne végre összeállni, mint ahogy az 56-osok is összeálltak. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk ahhoz, hogy valamit kezdjünk magunkkal, illetve ezzel a szétszabdaltsággal. Sokkal több dolog köt minket össze, mint ami elválaszt. Vagy ráébredünk erre, vagy nem, de jó lenne most már nem csak beszélni róla, hanem tenni is érte – hallottuk Pétertől.
Március 5-én Harasztiban került sor az előadásra, a helyi imateremben gyülekeztek a harasztiak. A közönség meghatottan követte figyelemmel az előadást.
– Akkoriban, 1956-ban Haraszti lakosságának 99 százaléka magyar volt. Mindenkit, gyerekeket és felnőtteket egyaránt felkavartak a magyarországi események. Ha tehettük volna, mi is Budapestre utaztunk volna, hogy részt vehessünk. Jól emlékszem arra, hogy sok menekültet fogadtunk be, Eszéken volt a befogadó központ. Édesanyám és édesapám is befogadtak egy Laci nevezetű géplakatost, és az előadást nézve, hallgatva sok minden eszembe jutott. Tizenöt éves voltam, de a barátaimmal a rádión hallgattuk a történéseket. Az előadásnak köszönhetően felébredtek bennem az érzések. Én a mai napig büszkén mondom ki, hogy magyar vagyok és büszke vagyok a magyar népre, a népemre, a történelmünkre. Hiszen mi magyarok igazán talpraesett nemzet vagyunk – mondta el lapunknak Pozsár János.
– Tóth Péter Lóránt egy gyönyörű szép előadást tartott nekünk az 56-os Emlékév keretén belül. Nagyon élveztük az előadást, mert olyan dolgokat mozgatott meg az emberben, amiről nem is gondolta, hogy ma létezik benne. A verseknek pedig nagyon nagy ereje van, hisz komplex érzéseket vált ki az emberből. A versben szinte azonnal oldódnak az öröm vagy a bánat könnyei, és ezt tapasztalhattuk az előadás során. Örülök, hogy sokan kíváncsiak voltak erre az előadásra. Nagyon sok ilyen alkalomra van még szükség, hiszen az embereknek szükségük van arra, hogy hallgassák az ilyen előadásokat, hogy a lelküket istápolják, fölemeljék és a magyarságukat közösségben éljék meg – nyilatkozott Szenn Vanda lelkipásztor.
– Az előadások során elhangzott egy olyan rész is, hogy vajon tíz év múlva ki tud még itt magyarul. Felelős vezetőkre van szükség, szükség van olyan vezetőkre, akik – akár a kultúréletben, akár a vallási életben – fel merik vállalni a közösség problémáját, és akár mernek ilyen programokat szervezni – tette hozzá.
A következő napon, március 6-án a csúzai és vörösmarti közönség lehetett részese ennek a felemelő előadásnak.
Kapitány Károly, a bezdáni általános iskola történelemtanára is figyelemmel kísérte Tóth Péter Lóránt előadását.
– Nagyon mély érzelmeket váltott ki bennem, elsősorban azért, mert a történelemórán jómagam is számtalanszor beszélek ötvenhatról, de ahogy művészúr ezt előadta, azzal az átéléssel és azzal a hitelességgel, az mindenképpen egy külön élménynek számított. Számos olyan dolgot tudtam meg, amit eddig nem volt alkalmam, még forrásokból sem megtudni. Ez az előadás egy útmutató, iránytű lehet minden tanár számára – mondta Károly.
– Nagyon mélyen érintett ez az előadás, nap nap után és évről évre az évforduló kapcsán látunk a televízióban műsort, riportokat, filmeket, de amikor így, szinte testközelből valaki beszél róla, és ilyen gyönyörű irodalmi szöveggel adja elő, az egy felejthetetlen élmény. Isten áldja poraikat és Isten nyugosztalja őket, ezeket a bátor ifjakat – hallottuk Tóth Borbálától, Vörösmartról.
Március 7-én a pélmonostori Magyar Házban is bemutatásra került a Forr a dal már című előadás.
M.LJ.