Kultúrák találkozása

Zentagunaras Vezércikk

Néhány évvel ezelőtt jártam először a zentagunarasi tájházban, ahol akkor éppen a terasz kialakítása folyt.

Az udvar kalapácscsattogástól és különféle munkagépek zúgásától volt hangos, a szorgos kezek munkája nyomán pedig szép lassan összeálltak a mozaikok. Az évek múltak, én pedig újra a Topolya községben levő településre látogattam, és bekukkantottam a Kodály Zoltán utca 2. szám alatti épületbe, mely jelentős változásokon esett át.

A település hagyományos építészetének egyik utolsó példája valamikor az 1900-as évek elején épülhetett. A hármas osztatú, magán a népi építészet jegyeit viselő, alföldi típusú ház felújított és módosított napsugaras oromzatú, ami ritkaságnak számít.

– Régen megszületett már az elképzelés egy tájház létesítéséről, alkalmas ház hiányában azonban ez sokáig nem valósulhatott meg. A falu központjában levő régi ház családi tragédia miatt 2008-ban el lett adva. A helyi közösség megvásárolta, és megkezdte a tájház kialakítását. Nem olyat szerettünk volna, amely évente két alkalommal tárja ki kapuit a látogatók előtt, hanem olyat, amelyet megtölthetünk tartalommal. Nem volt egyszerű a régi, tájházas rész összehangolása a pezsgőbb élettel, de nekünk valahogyan sikerült, és az eredmények is azt mutatják, hogy sikeres projektumba vágtunk bele — mondta Sípos Hajnalka, Zentagunaras helyi közössége végrehajtó bizottságának elnöke.

A gangról egy kis előszobába lépünk, majd balra a régi hagyományok szerint berendezett konyha található. A tárgyak a múlt századot idézik. A polcokon mintás korsók, rajtuk feltüntetve az ajándékozók nevével. Mosdásra és kézmosásra alkalmas lavór, többfajta befőtt, nyikorgó ajtajú szekrény, mind-mind a korabeli konyhák elmaradhatatlan tartozékai voltak. Továbbhaladva a tisztaszobába érünk, melynek egyik fele magyar, a másik ruszin szokások szerint van berendezve. A jelképek és a berendezési tárgyak nagy része hasonlít egymásra, csupán talán a színekben figyelhető meg némi különbség a magyar és a ruszin rész között. Szentképek, gyertyák, pedánsan megvetett ágyak, a magyar ágy előtt bölcső, benne egy csecsemővel. A szoba közepén asztal, rajta petróleumlámpa, mellette emlékkönyv és egy váza, melyben néhány szál barka található. A szekrényben magyar és ruszin népviselet, az ágy előtt rokka, mely még mindig üzemképes. Néhány perc csodálkozás és több tíz kattintás után irány a mesterségek szobája, ahol a Csipkerózsa kézimunkacsoport pályázat útján nyert szövőszékeire figyelek fel leginkább. Nyári táborok alkalmával a helybeli asszonyok szívesen oktatják a fiatalokat a szövés fortélyaira, de maguk is gyakran dolgoznak rajtuk. A ház hátsó részében kapott helyet a közösségi terem, melyet a civil szervezetek összejövetelek, gyűlések, különféle rendezvények, előadások megtartására vesznek igénybe. A teremhez egy teraszrész kapcsolódik — mely korábban csűr volt —, nyaranta több rendezvénynek ad otthont.

-2015-ben 4 millió dinár értékben újítottuk fel a házat, ami az épület állagának megőrzését, a hozzáépítést, a mellékhelyiségek kialakítását és a teraszrész megépítését foglalta magában. 2018-ban a korábban ólként működő mellékhelyiségek rendbetételére helyeztük a hangsúlyt. Ezeket az épületeket raktárhelyiségként használnánk, viszont jellegüket szeretnénk megőrizni. Az idén a góré felújítása áll előttünk, mellette egy pajtaszerűséget alakítanánk ki a régi mezőgazdasági gépek, lovaskocsik, eszközök számára. Udvari kemencét is építenénk, és ezzel kerekké válna a mi tájházas történetünk — emelte ki Sípos.

A tájház közösségi termében harminc, a kinti terasz alatt száz ember foglalhat kényelmesen helyet, a konyha is minden igénynek megfelel, és természetesen mellékhelyiségei is vannak az épületnek. A tájházban folyamatosan telt ház van, szinte nincs olyan hét, amikor ne történne valami a legrégebbi zentagunarasi házban.

-Az elmúlt évek bizonyították, hogy a tájház létrehozása és tartalommal való megtöltése kiváló elképzelésnek bizonyult. A nyári szünidőben gyerekzsivajtól hangos az udvar, hiszen a tájházban számtalan táborra kerül sor. Az elmúlt nyáron folyamatosan 30-40 gyermek vett részt a különféle kézműves- és egyéb foglalkozásokon. Kipróbálták a szövőszéket, a hagyományápolókkal hagyományos ételeket főztek, festeni tanultak, szóval rendkívül hasznosan töltötték idejüket. 2018-tól kezdve nyugdíjasaink is birtokba vették az épületet. Jövőképünkben a tájház egy olyan objektumként szerepel, ahol vendégeket tudnánk fogadni. Az elmúlt évben több autóbusz is érkezett kirándulókkal a faluba, akik megcsodálták és lefényképezték a tájházat. Ebből is látjuk, hogy erőfeszítéseinknek van értelme. A tájház egész évben látogatható, de előzetesen be kell jelentkezni a helyi közösségben — mondta Sípos.

A tájház létrehozását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság és Topolya község önkormányzata támogatta.

Aki Zentagunarason jár, semmiképp se hagyja ki a tájházat, ahol két sokban hasonlító, de mégis különböző kultúra találkozik.

Forrás: Hét Nap