Kortárs dráMA fesztivál zajlott Székelyudvarhelyen
Évről évre kortárs drámákat adnak elő egy fesztiválon Székelyudvarhelyen. Idén ilyen volt.
A DráMA Kortárs Színházi Találkozó kilencedik alkalommal is összehozta embereit az esőszagú Székelyudvarhelyen. Sűrűn kellett jobbra-balra kapkodni a tekintetet, hogy minden ismerősnek kiosztásra kerüljön a viszontlátás örömének mosolyognivalója, vagy, hogy lépést lehessen tartani az épp aktuálisan zajló tevékenységek gyors váltakozásával.
A fesztivál a kortárs drámaírás kontextusa okán hozta párbeszédbe a romániai magyar és román színházakat. A szeptember 17. és 23. között zajló programkínálat a III. dráMÁzat-kötet bemutatásával indult. A dráMÁzat az udvarhelyiek által kétévente kiírt drámapályázat, amelynek nyomán a nagyváradi színházzal és a marosvásárhelyi egyetemmel közösen hoznak tető alá a nyertes darabokból egy drámakötetet. A fődíjas színdarab szerzője pénzjutalom mellett szövegének előadatási lehetőséget is szerez az említett színházak egyikében.
Valahogy sosem a megnyitóval veszi kezdetét a dráMA, a könyvismertető után ugyanis Az én kis hűtőkamrám című, Nagyváradról érkezett előadás invitálta az első színházi élményre a közönséget. (Ugyancsak a Szigligeti Színház vitte színre a III. dráMÁzat nyertes pályaművét, Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című darabját, amelynek bemutatóját a váradiak nem szokványos módon Udvarhelyen, a dráMÁn tartották.) Csak ezt követően került sor a rendhagyó bor-/megnyitó tényleges eseményére. Nagy Pálnak, az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatójának köszöntő beszéde után Bor és színház elnevezésű (gitárjátékkal és versfelolvasással kísért) borkóstolón vehettek részt az érdeklődők.
A pár nap alatt az az érzetem támadt, hogy a Nap is kiszolgáltatott az égen a reggelt illetően; a színházbüfé bögrés kávéjától függtünk mindannyian, elszüpürtyölése után lehetett állítani, hogy esetleg bármi kezdetét venné a világon.