2017. október 19-én nyitották meg Kopócs Tibor jubileumi tárlatát a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. A művész összesen nyolcvan alkotása (40 festmény, 20 tűzzománc, 20 grafika) tekinthető meg ebből az alkalomból november 11-ig. A kiállítás védnöke Knirs Imre, Észak-Komárom alpolgármestere volt.
A nyolcvanadik életévét betöltött Kopócs Tibor az eperjesi Šafárik Egyetem képzőművészet–történelem szakát végezte, ahol 1986-ban doktorált. Kezdetben grafikusként, illusztrátorként, lap- és könyvtervezőként tevékenykedett, majd díszlet- és jelmeztervezéssel, illetve festészettel kezdett el foglalkozni. A tűzzománctechnikát a nyolcvanas években sajátította el. Dolgozott az Új Ifjúság szerkesztőségében és a Madách könyv- és lapkiadóban is.
Ezt követően 1974 és 1985 között a Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, majd 1995-től 2000-ig a gútai Magyar Tannyelvű Szakképző Magániskolában tűzzománctechnikát oktatott. Alapító szerkesztője az Atelier művészeti lapnak. Az 1998 és 2002 közötti időszakban elnöke a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Munkásságáért 2002-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével, 2005-ben a Posonium Irodalmi Díj Művészeti Életműdíjával tüntették ki.
A kiállítás megnyitóján beszédet mondott Szakolczay Lajos művészeti író, aki elmondta, hogy „a festőművész képei méltón reprezentálják szellemi, szépészeti önmegvalósító kalandját”. Megállapította, hogy ez a 80 mű bőven elég arra, hogy lássuk eme tudatosan építkező pálya képzőművészeti látásmódjának, megannyi technikai variációjának és a műfajt kipróbáló elevenségnek az összes értékét. A képek hatalmas erővel ragadják meg az embert, hiszen olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy mire mindent megnézünk az adott művön, több perc is eltelik.
A képek magukkal ragadják az embert, s ez vonatkozik a grafikákra és a tűzzománcokra is. Valami különös megmagyarázhatatlanság van a festményekben. Nem tudja az ember pontosan meghatározni, hogy mitől jók. Melyik ecsetvonástól, a kép melyik szegletétől, a színektől-e vagy a formáktól, de érződik, hogy pontosan úgy tökéletesek, ahogy vannak. Határozottan olyan tárlatról beszélünk, melyet semmi esetre sem tud az ember felületesen megtekinteni. Itt minden alkotásnak mélysége és ereje van.
A megnyitón közreműködött Kátai Zoltán énekmondó.
Forrás: Felvidek.ma