2017-et az UNESCO Kodály-emlékévnek minősítette. Ennek apropóját az adta, hogy ebben az évben 50 éve annak, hogy a 135 éve született világhírű magyar zeneszerző elhunyt. A kettős évfordulóhoz kötődve Nagyszombat megye önkormányzata Kodály-emléktáblát helyezett ki a megyeszékhelyen abban az épületben, ahol az ifjú Kodály Zoltán gimnáziumi éveit töltötte. A táblát eredetileg más helyre szánták, de azt a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal nem engedélyezte.
Nem mindennapi dolog, hogy egy szlovák többségű városban magyar művésznek emeljenek kétnyelvű táblát – mondta az avatón Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke. „Bízom benne, hogy Nagyszombatban is Kodály Zoltán neve részévé válik a város kulturális történetének, hiszen itt hosszabb ideig élt, mint Galántán. Szerencsére Galántán van Kodály-kultusz, de Nagyszombatban úgy gondolom, nem is tudják az emberek, hogy itt élt. Ezzel a táblával felhívjuk rá a figyelmet és bízom benne, hogy lesznek olyanok, akik ápolni fogják Kodály emlékét ebben a városban is.”
A zeneszerző emlékét ápoló Galántai Kodály Zoltán Daloskör kezdeményezésére elkészített táblát eredetileg Kodály diákévei alatti legjobb barátjának az emléktáblája mellé szerették volna kihelyezni, azonban ezt a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal nem engedélyezte. A kétnyelvű táblát így csak az egykori barát, Mikuláš Schneider-Trnavský nevét viselő Zeneház kapualjában helyezhették el.
Józsa Mónika, a Galántai Kodály Zoltán Daloskör karnagya nem tagadta, könny szökött a szemébe, amikor lehullott a lepel Kodály emléktáblájáról. Úgy véli, már nagyon itt volt az ideje, hogy Kodály emléktáblát kapjon a városban, hiszen a legtöbb nagyszombati polgár nem tudja, hogy micsoda zenei nagyság koptatta a város köveit. Kodály diákkorában nyolc évig élt Nagyszombatban. 1900-ban itt érettségizett.
“Azt gondolom, nagyon itt volt az ideje, hogy emlékeztessük a nagyszombatiakat, hogy ez egy óriási kincs és tessék rá büszkének lenni. Jobban örültünk volna, hogyha a tábla az utcafronton van, mert többen látnák. Aki erre megy – rengetegen mennek a dómba, ez egy sétálóutca – mindenki megáll a tábla mellett, rácsodálkozik, elolvassa, ha magyar, ha szlovák. Most a tábla bekerült a Zeneház kapualjába, itt egyelőre csak a múzeum nyitvatartási idejében lehet megnézni. De tervezik később – talán már jövőre – hogy a kaput kibontják és egy sétálóutcát nyitnak egészen a zsinagógáig. Akkor tehát majd meg lehet nézni, most még egyelőre úgy érezzük, hogy egy kissé el van bújtatva, el van rejtve ez a tábla” – mondta Józsa Mónika.
További érdekesség, hogy az emléktáblának otthont adó épületben őrizték a török uralom idején Bethlen Gábor fejedelemsége alatt vagy harminc évig a Szent Koronát, így az épületnek ilyen kötődése is van a közös történelemhez.
Forrás: hirek.sk