Kincsesládánk, Erdély Szilágyságban

Szilágy megye Kiemelt cikk

Kincsesládánk, Erdély Szilágyságban: a kémeri királyleánykától a zsibai legényesig

Riportsorozatunk legújabb részében a perecseni hagyma, a szilágysági bor- és pálinkakészítés, valamint a szilágysági táncok és citerázás nyomába eredtünk. Szilágysági utunk során számos olyan emberrel volt alkalmunk beszélgetni, akik pályafutásuk valamely pontján úgy döntöttek, haza költöznek és otthon próbálják azt a tudást kamatoztatni, amit az egyetemen, továbbképzéseken elsajátítottak, még akkor is, ha máshonnan érkeztek csábító ajánlatok.

Elsőként Szilágyperecsenben jártunk, ahol épp hagymafesztivál zajlott. Galázsi Ferencet kiskora óta belenevelték a hagymatermesztésbe, ezért nagyon jól tudja, mitől különleges a szilágyperecseni hagyma: az éghajlatban és a talaj minőségében rejlik a titok. Nem használnak biológiai vegyszereket, istállótrágyával javítják fel a talajt. Kásás, ízletes a perecseni hagyma, kevésbé szálas és kemény. Kitűnik a piacon a többi hagyma közül, a színe szépen tükrözi, hogy kézzel tisztítják, és a szárítás nem ventilációval, hanem padláson, természetes úton történik – fejtette ki érdeklődésünkre.

A betakarítás idén augusztus közepe táján történt. Ezt követően a termést megszárítják, majd vagy azonnal értékesítik, vagy későbbre halasztják az eladást. „Perecsenben ha valaki azt mondja, hogy nincsen hagymája, az szégyen”, tudtuk meg Galázsitól, ahogy az is annak számít, ha egy szilágyperecseni hagymát vesz a piacon. Annyi hagymája minden lakosnak terem, hogy legalább magát ellássa, de többüknek a hagymatermesztés ad megélhetést, van, aki az út szélén zsákokban árulja a portékáját.

A hagyma nem vízigényes, mondta a termelő, elég neki két-három eső, és megterem. Nem tesz jót a termésnek tehát az utóbbi időszakra jellemző szélsőséges időjárás. „Ha esős az év, nagyobbra nő a hagyma és a hozam is nagyobb, de nem olyan egészséges, mint akkor, amikor száraz meleg van. Teleszívja magát vízzel, és könnyebben elrohad” – magyarázta a szilágyperecseni termelő.

A szilágyperecseni hagymafesztivál gyökerei immár több mint egy évtizedre nyúlnak vissza. Bonchidai Csaba polgármestertől megtudtuk: az Európai Unióhoz való csatlakozás évében Szilágyperecsenben úgy érezték, hogy ők is meg akarják mutatni magukat Európának. Még 2007-ben sikerült Guinness-rekordot állítaniuk, „felhívtuk a világ figyelmét magunkra egy 4 527 méteres hagymafüzérrel”, mondta. Ugyanabban az évben egy hagymaszobor is kikerült a faluba. Azon is dolgoztak, hogy a perecseni hagyma oltalom alatt álló eredet-megjelölést kapjon az Európai Unióban, de mivel a hatvanas évek óta nem létezik egy jellegzetes perecseni hagymafaj, megpróbálják elérni, hogy oltalom alatt álló földrajzi jelzést kapjon. A perecseni hagyma egyébként Winkler Gyula képviselő közbenjárásával az Európai Parlamentbe is eljutott.

Szilágyságban komoly szőlőtermelés és borkészítés is zajlik. A monda szerint akkor hozták be a nemes szőlőket erre a vidékre, amikor a tokaji szőlőskerteket telepítették, mesélte Szoboszlai Attila a kémeri szőlőskert legmagasabb pontján, miközben a kolléganőimmel a környezetet csodáltuk. Az erdő árnyékában 45 hektáros területen húzódik a szőlőbirtok. „Már a 17–18. századtól errefele a Szilágyságban hatalmas területeken, minőségi borokat készítettek. A bécsi császári udvarokban, a párizsi híres nemesi családok asztalán is ott voltak a szilágysági borok” – tudtuk meg a Fort Silvan pincészet tulajdonosától, a falu volt polgármesterétől.

Szilágyság a savas, száraz borok otthona. A kémeri borpincészetben rizling, királyleányka, muskotály és tramini borszőlőkkel, valamint merlot-val, feketeleánykával, kadarkával és pinot noir-ral dolgoznak. Akár csak a francia borvidékek jó része, a kémeri is a 47-es szélességi fokon fekszik, innen az üvegeken feltüntetett szám. Szeptember elején körülbelül a betakarítás felénél tartottak a kémeri borpincénél, augusztus elején kezdték meg a szüretet, kézzel és kombájnnal is szedték a fürtökről a gyümölcsöt. Megtudtuk: úgy 30-40-en dolgoznak a birtokon.

Szoboszlai Attila

Szilágyság a savas, száraz borok otthona. A kémeri borpincészetben rizling, királyleányka, muskotály és tramini borszőlőkkel, valamint merlot-val, feketeleánykával, kadarkával és pinot noir-ral dolgoznak. Akár csak a francia borvidékek jó része, a kémeri is a 47-es szélességi fokon fekszik, innen az üvegeken feltüntetett szám. Szeptember elején körülbelül a betakarítás felénél tartottak a kémeri borpincénél, augusztus elején kezdték meg a szüretet, kézzel és kombájnnal is szedték a fürtökről a gyümölcsöt. Megtudtuk: úgy 30-40-en dolgoznak a birtokon.

Kémer mellett Kárásztelek, Szilágynagyfalu és Szilágyzovány is gazdag szőlőskerteket birtokol, Szilágysomlyón pedig pezsgőgyár működik. „Ami Európában van, nálunk is megterem” – vallja Szoboszlai Attila.

Szülőfaluját választotta a nagyvárosi tanári pálya helyett – árulta el a pedagógus végzettségű vállalkozó. Családi örökségnek is tekinthető a szőlők gondozása és a borkészítés, hiszen már dédnagyapja is művelte a szakmát. „Volt egy időszak, amikor a folyamat megszakadt, a család jó része elköltözött, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy jöjjünk haza – mondta Szoboszlai Attila. – Arra gondoltam, hogy hátha újra tudjuk építeni azt, amit a családunk valamikor megteremtett, és a gyerekeinknek úgy teremteni itthon jövőt, hogy ne vágyjanak el.” A várra emlékeztető pincészet is erre a gondolatra erősít rá: „megvédjük azt, ami a miénk, megmutatjuk, hogy értéket tudunk itt teremteni”.

Forrás: maszol.ro