Könyvéhes Kolozsvár a kaszinóban

Sipos Krisztina, Sarvadi Paul Kiemelt cikk

Könyvéhes Kolozsvár a kaszinóban

Összeturkáltak csaknem 2000 könyvet. Az élő könyveket rongyosra lapozták a bérlők. Volt nyelvgabalyító kvíz játék, hangulatos verssarok, szelfizőfal picit lagzi módra, és hallássérültekből összeállt jelelőkórus. Az írólányok a nők szerepéről beszéltek az irodalomban, a férfiak pedig a költészet fontosságán agyaltak. A Könyvturin kellemes és barátságos volt a hangulat. Meggyőződhettünk arról, hogy az ingyen könyvekre óriási az igény. Sipos Krisztina és Sarvadi Paul írása.

Április 15-én Könyvturi/élőKönyvtár címmel szervezett könyvcsereakciót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Perspektíva és Campus diákújsággal közreműködve, Kolozsváron, a sétatéri Kaszinóban. Az idei rendezvény vezérmondata: Nézz szembe a félelmeiddel és találkozz személyesen a sztereotípiáiddal! A 12 órán át tartó rendezvény programja sűrű volt és tartalmas, a résztvevők pedig reggel 10-től este 10-ig jöttek-mentek, megállás nélkül. Volt köztük gyerekkel érkező kismama, nyugdíjas szomszédcsapat kerekes bevásárlótáskával kiegészítve, raszta hajú diáklány osztálytársaival, irodalomtanár és sok-sok egyetemista. Mindez a rendezvény sikerét és sokszínűségét bizonyítja. A szervezők bevallása szerint körülbelül ezer ember fordult meg a helyszínen és a 2278 összegyűjtött könyvnek a kétharmadát el is vitték.

Disztópiából inspirált megoldás az élőkönyv?

Amikor 1955-ben megírta a Fahrenheit 451 című sci-fi regényét, Ray Bradbury nem sejthette, hogy 2016-ban, Kolozsváron, Erdély közepében, az Európa Ifjúsági Kulturális Főváros címet viselő egyetemi központban, felkérésre fognak könyvvé válni az emberek. Pedig pont ez történt két tucat közéleti személyiséggel, akik különböző sztereotípia megismerése és megszüntetése miatt elvállalták a Könyvturi szervezőinek meghívását és a rájuk kíváncsiak használatára bocsátották magukat. Előre meghatározott időközönként bárki kölcsönvehette a szőke nőt, a cigányt, a zsidót, a feministát, a költőt, a színészt, a mozgássérültet, az újságírót, a nyugdíjast, vagy a politikust. A velük folytatott beszélgetés során lebonthatta bárki előítéleteit, sztereotipikus gondolatmenetét.

Schwartz Róberttől, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökétől legtöbben azt kérdezték, hogy mitől olyan okosak és gazdagok a pájeszesek. Papp Szabolcs mozgássérült több órán át mesélt érdekes, meglepő és már-már hihetetlen történeteket, melyek fizikai hátrányosságaiból születtek. Többek között a szőke nő – Sevecsek Reni – cáfolta a sok viccet, a színész – Dimény Áron – pedig elmondta, hogy nem tud és nem is szeret viccet mondani, valamint a színészkedést csak a színházban szereti űzni.

A nő, a férfi és az irodalom

A rendezvény során két kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az elsőn Demeter Zsuzsa és Márton Evelin a nők szerepét feszegették az irodalomban. A másodikon Demény Péter, Karácsonyi Zsolt, Balázs Imre József és Széman Emese Rózsa a vers fontosságáról, mibenlétéről kérdezték egymást. Mindkettő alatt elhangzottak fontos és érdekfeszítő gondolatok, de furcsa módon, a „rossz fiú” szerepét Márton Evelin testesítette meg. A fiatal kolozsvári regényíró elutasította a nemek szerint elválasztott irodalmat: „Valószínű, hogy én nem vagyok egy tipikus nő. Csak irodalom van. Nincs olyan, hogy női irodalom és férfi irodalom” – mondta. Ezután a férfiak arról beszéltek, hogy a költészet kezdi visszanyerni közéleti státuszát, hogy a vers, mint performatív jelenség kezd újra visszajönni.

Verssarok, könyvajánló, jelelőkórus

Az Anyanyelvápolók Szövetsége két kvízjátékkal készült: a varázsketyerével és a licit játékkal. A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája pedig a jelelőkórusával vett részt a könyvturin. Soha nem látott, fehér kesztyűket hordó hallássérült fiatalok énekeltek, minden róluk kialakult sztereotípiát megcáfolva.

A helyszínen kialakított könyvajánló falon post it-ok által javasoltak egymásnak olvasnivalót a résztvevők. Ezek között felfedeztük Marcel Proust írásait, Alessandro Barrico Selyem című regényét, Bulgakovot vagy Leon Uris történelmi írását a zsidó állam megalakulásáról. A verssarok hangulatos ülőhelyekkel és mesébe illő cserepes virágokkal várta az ihlettel teli kolozsváriakat. Közben emlékeket rögzítettek a szelfifalnál, ahol bajuszt, cilindert vagy monoklit is igénybe lehetett venni.

Estére megjöttek a zenészek és jam session-re invitálták a könyvbarátokat.

Boldogan a borgesi bábelben

A könyvek úgy fogytak mint a cukor. Volt, aki hátizsákba pakolgatta őket, volt, aki ölben cipelte, vagy kerekes bevásárló szatyorban. A tömeg a sáskákat is irigylésre bíró hatékonysággal takarította az asztalokat. A sok doboz könyv egyre csak ürült és a nap végére a 2278 összegyűlt könyv két harmada új gazdára lelt. Egyedülálló és nyugtató látvány volt ennyi olvasásra kiéhezett kolozsvárit látni egyszerre egy helyen. Mintha a Borges-féle bábeli könyvtár hatszögletű falai közé kerültünk volna. Mosolyok követtek minden szerencsés felfedezést. Dicsekedve mutogatták egymásnak az emberek új szerzeményeiket. Csendben, a könyvektől boldoggá válva, kielégülten távoztak. Tekintetükben felismerhetővé vált az az őszinte és mélyről feltörő öröm, amit csak egy kedvelt írónak a könyvével vagy egy régóta keresett írással való találkozás okoz.

Az én táskámban szanaszét: Rajzok Mátyás király korából – Dr, Csanki Dezső; Én, az üldözöttek Don Quijoteja – Voltaire; Drámák – Thornton Wilder; Ötlettől a filmig/Vörös Rekviem – Hernádi Gyula és Grunwalsky Ferenc; A versenyló halála/Fehér Hajó – Csingiz Ajtmatov; Utopia – Morus; U.F.O. Rejtélyek; A sport milliomosai – Bocsák Miklós; A szórakoztató Biblia – Leo Taxil.

Miközben lassan hazafele vánszorgok, azon jár az agyam, hogy a szervezők nagyon jókat tettek sok embernek. És közben eszembe jutott Gabriel Garcia Marquez mondása, miszerint „mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában”.

Sipos Krisztina, Sarvadi Paul, erdelyiriport.ro, 2016. április 19.