Kiállítással és titkos helyeken ünnepelt a művelődési központ
Kiállítás és könyvbemutató – a közös pont a füleki Városi Művelődési Központ, amely régi fotókon mutatta be egykori önmagát, ezt követően pedig egy, a nagyközönség előtt eleddig ismeretlen helyen a LiteraTúra keretén belül bemutatta Mizser Attila Cselek hallgatásra című új kötetét.
Valamikor 1966-ban adták át az akkor mintegy ötezer főt foglalkoztató Kovosmalt új kultúrházat, az ún. üzemi klubot, amely a rendszerváltás után magánkézbe került, mígnem 2011-ben visszaszerezte a város, s a Vigadóból visszaköltöztette a kultúra művelőit az épületbe. Igaz, az elmúlt 50 év során jelentősebb felújítás nem történt, de talán erre se kell már sokáig várni (sőt nem is lehet), s ahogy portálunknak Agócs Attila polgármester megerősítette, a cselekvési terv jóvoltából és némi önerőből jövőre elvégzik a legfontosabb felújítási munkákat, amelyre mintegy 170 ezer eurójuk van.
Mivel az épület változásairól nem volt jelentenivaló, pár hónappal ezelőtt felhívással fordultak a fülekiekhez, s megkérték azokat, akiknek régi fényképük van az épületben lezajlott kulturális akciókról, jelentkezzenek. Szőke István, Cirbus Vladimír és Marton Éva, valamint a Vármúzeum jóvoltából szép számú fénykép, sőt albumok jöttek össze, sőt az 1967 és 1972 között működő amatőr filmklub jóvoltából egykori rendezvényekről, koncertekről készült amatőr filmek is a kiállítás részét képezik. Mint Illésné Kósik Andrea, a Városi Művelődési Központ igazgatónője elmondta, a kiállítást szeretnék jövőre bővíteni is, így továbbra is várják mindazok jelentkezését, akiknek vannak régi felvételeik az épületben zajlott eseményekről.
Az ötvenéves ünnepségek részeként a művelődési központ munkatársai szeretnének olyan titkos helyiségeket is bemutatni a nagyközönségnek, amelyek eleddig csupán a belső munkatársak előtt voltak ismertek. Így a színpad alatt, díszletajtók között került sor Mizser Attila új verseskötetének a bemutatójára is. Mizser nem írja túl magát, legutóbbi verseskötete 2008-ban jelent meg, de mint beszélgetőpartnere, Németh Zoltán megjegyezte, annyira egyedi Mizser versbeszéde, hogy ez a többéves előkészítő munka teljesen természetes is. „Nehezen írható versnyelv a Mizseré, hasonlót nem sokan folytatnak, a végeredmény viszont nagyon izgalmas” – jegyezte meg Németh, s mint megállapították a beszélgetés során, az új kötetben sokkal több a szabad vers, mint az előzőekben. Mizsert ugyanis hajlamos a szakma szonettköltőként elkönyvelni, bár mint megtudtuk, eddig minden kötetében volt legalább egy olyan ciklus, amelyben szabad versek voltak. Mizser azt is elárulta, hogy minden versében szeretne egy történetet elmesélni, mire Németh megjegyezte, hogy különös világban élünk, amikor a regények lirizálódnak, míg a versek elregényesednek.
Mizser azért is örült a kötet megjelenésének, mert végre ismét költőként tudott megnyilvánulni és nem szerkesztőként. „Annyi költő nyűgét-baját hallottam az előző években, hogy jó volt végre önmagam lennem” – tette hozzá Mizser, aki évekig a Palócföld főszerkesztője volt, míg jelenleg az Irodalmi Szemlét vezeti.
Németh röviden értékelte is az új Mizser-kötetet, s mint elmondta, sose lehet tudni, mi az, ami dekódolható egy Mizser-versnél, s mi az, ami nem. Ezért kell mindig résen lenni egy Mizser-versnél.
A Cselek hallgatásra, amelyben ezúttal nem dominál a foci, a Kalligram Kiadó újdonsága, s reméljük, hogy minél többen szeretnék dekódolni.
Kép és szöveg: jdj 2016.12.13.
Forrás: gomorilap.sk