Kelemen Hunor: jelenleg bármire rá lehet húzni, hogy korrupció
Az adminisztratív hibákért ezeknek megfelelő büntetést kell kiszabni, határvonalat kell húzni a büntetőjogi és az adminisztratív felelősségre vonás között – nyilatkozta a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyére utalva az Agerpresnek Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A hírügynökség magyar szerkesztőségének fordításában megjelent interjút teljes terjedelmében közöljük.
Az idei parlamenti választások több tekintetben is eltérnek a 2012-es választási versenytől. Kedvez az önöknek, hogy most ismét listás választás lesz?
Nem tudom, hogy kedvez-e nekünk, de mindenképpen közelebb áll ahhoz, amit mi mindig is akartunk. Szerintem jó, hogy visszatértünk a megyei listás rendszerre, amelyet egyébként 2008-ig használtunk. A két egymást követő egyéni választókerületes szavazás nem javított a politikai rendszeren – hogy ne beszéljek politikai osztályról, mert nem szeretek általánosítani. Azt gondolom, hogy az arányos képviseletet nyújtó megyei listás választási rendszer előnyösebb Románia számára. Lehet, hogy ha a szavazatokat országos listára osztanák vissza, az közelebb állna egy igazságos és arányos választási rendszerhez, de ez a jelenlegi is rendben van. Hogy nekünk kedvez-e vagy sem, nem tudom, de fontos, hogy minden szavazat mandátumra váltható, mégpedig ott, ahol leadták, nem másutt. Persze ha meghaladta a párt a választási küszöböt. Így a szavazókat is könnyebb motiválni és mozgósítani, mint a régi rendszerben.
Hány mandátum megszerzésében reménykednek?
Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni a mandátumok számát illetően. Most egyrészt az a fontos, hogy sikerüljön meggyőzni választóinkat arról, hogy jó csapatunk van, hogy hiteles és megvalósítható programot állítottunk össze, másrészt pedig hogy biztosítani tudjuk a romániai magyar közösség arányos parlamenti képviseletét. Annak, hogy ez 17, 18, 19, esetleg 20 képviselőt és 8, 9 vagy 10 szenátort jelent-e, most nincs különösebb jelentősége. Ha meglesz az arányos képviselet, azt mondhatjuk, hogy jól végeztük a dolgunkat.
Több „régi motoros” neve is hiányzik a listákról, olyanoké, akik több mandátumot is végigvittek már az RMDSZ színeiben. Mi indokolta ezt a változást, és hogyan fogadták ezt a döntést a jelenlegi képviselők és szenátorok?
Kétféle helyzetet különíthetünk el e tekintetben. Vannak néhányan – köztük Markó Béla is -, akik már 2012-ben közölték, hogy az utolsó mandátumukat kezdik el. Mások ilyen vagy olyan okok miatt nem indulhattak az idei választásokon. Jelöltjeink 55 százaléka olyan ember, aki ez idáig nem dolgozott a parlamentben. Hogy ez jó-e, majd kiderül. Úgy gondolom, hogy különösebb feszültségek és konfliktusok nélkül történt meg ez a váltás, még azok esetében is, akik ismét jelöltették volna magukat, de különböző okok miatt ez nem volt lehetséges.
Volt példa arra, hogy az elnökség visszaléptetett egy jelöltet?
Nem, erőszakkal senkit nem léptettünk vissza.
Az önök politikai ellenfelei azt állítják, hogy tiszta, makulátlan listáik vannak. Milyen az RMDSZ-jelölt profilja?
Olyan embernek kell lennie, aki képes szembenézni a törvényhozásban és általában a politikában rá váró kihívásokkal, aki tisztességes, becsületes, és van valamennyi tapasztalata egy bizonyos területen. Vannak jelöltjeink, akik eddig a tanügyben dolgoztak, mások a civil szféra terén tevékenykedtek, vagy helyi önkormányzatoknál, és olyan jelöltjeink is vannak, akiknek nem ez lenne az első mandátumuk. Mindenképpen azt gondolom, hogy jó csapatunk van.
Számos bírálat érte az RMDSZ-t a kampány előtt több óriásplakáton megjelent üzenet miatt, miszerint „Megmentjük Kolozsvárt/Nagyváradot Bukaresttől. A mi adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost!”. Miért gondolják úgy, hogy a főváros veszélyt jelentene Kolozsvárra, Nagyváradra, általában Erdélyre?
Itt nem Bukaresttel és nem a bukarestiekkel van a gond, hanem arról van szó, hogy milyen kép alakult ki az erdélyiekben a kormányzásról, a kormányról, amely a fővárosban székel, és amelynek erőfeszítései folyamatosan a központosításra irányulnak. Mi itt egy teljesen természetes és európai elvről, a pénzügyi decentralizációról beszélünk. A plakátok is erről szólnak, semmi másról. Akik tényleg meg akarják érteni az üzenetet, azok végig elolvassák, amit a plakáton ír. Akik mást akarnak kihozni belőle, elolvasnak két szót, majd olyasmivel vádolnak, ami nem igaz. Ezelőtt néhány évvel egy volt kolozsvári román kollégánk, aki most európai parlamenti képviselő, éppen ezzel az üzenettel kampányolt, csakhogy azt nem hallotta meg senki. Ha mi mondjuk, azonnal meghallják. Mi egy alapvető problémára szerettük volna felhívni a figyelmet, és ez sikerült is: miért kell azoknak a cégeknek, amelyek bizonyos összeg fölötti éves forgalmat bonyolítanak le, kötelezően Bukarestben adózni, függetlenül attól, hogy hol tevékenykednek, hol vannak a gyáraik, üzemeik? Miért? A szászsebesi Mercedesnek, a kolozsvári Boschnak, a zilahi Michelinnek, és még sorolhatnám, miért kell Bukarestben fizetnie az adót? Mi úgy gondoljuk, hogy több pénz kellene hogy maradjon a helyi önkormányzatoknál, hogy a polgármesternek, a megyei tanácselnöknek ne kelljen kéregetni menniük Bukarestbe olyasvalakihez, akinek talán fogalma sincs arról, merre van a gyalui iskola. De ő fogja eldönteni, hogy újra kell-e meszelni vagy sem. Fogalma sincs arról, hogy hol megy át a híd a Szamoson, de ő majd eldönti, hogy szükség van-e új hídra vagy nincs. Nagyon fontos lenne, hogy az állam jobban bízzon saját polgáraiban, engedje, hogy maguk hozzanak meg bizonyos döntéseket, és biztosítsa a pénzügyi forrásokat ezeknek a döntéseknek a kivitelezéséhez. Ez nem azt jelenti, hogy mi elleneznénk a visszaosztást, hiszen sok helyen kevesebbet termelnek annál, amennyire szükség lenne az önfenntartáshoz, viszont azt gondoljuk, hogy több pénz kellene hogy maradjon a helyi önkormányzatoknál. Ebben nincs semmi rendkívüli. Én azt látom, hogy ha mi hozunk szóba bizonyos témákat, problémákat, azonnal gyanúsabbak leszünk, mint mások, akik ugyanerről beszélnek. Miért? Én is román állampolgár vagyok, aki rendszeresen befizeti adóit és illetékeit, szüleim, nagyapám, déd- és ükapám munkájával hozzájárult Románia fejlődéséhez. Akkor én miért nem beszélhetek arról, amit egy román minden további nélkül szóvá tehet? Miért? Szóval erre utalt a mi üzenetünk. Nem a bukarestiek, nem a főváros ellen irányult. Pénzügyi decentralizációt akarunk, és ezzel nem vagyunk egyedül. Kérdezzen csak meg néhány üzletembert, románokat, magyarokat egyaránt, és meglátja, hogy egyetértenek ezzel. Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Csíkszeredában nem csak magyarok élnek, mi nem csak a magyaroknak kérjük a decentralizációt, hanem minden ember, minden közösség számára, függetlenül attól, hogy ebben milyenek az etnikai arányok.
Az adóügyi decentralizációt szélesebb kontextusában képzelik el, egyfajta regionalizáció, föderalizáció keretében?
Mi erről minden évben beszélünk: a költségvetési törvények elfogadásakor minden évben meg kellene szabni, hogy a befizetett adókból és illetékekből mennyi marad a helyi önkormányzatoknál, mennyi megy az országos büdzsébe, hogyan osztjuk újra a költségvetést. Tudom, hogy a dolgok állandó változásban vannak, ezért nem is gondolom azt, hogy ha valamit 2016-ban leszögezünk, annak 2060-ban is úgy kell lennie. De jó volna, ha lenne legalább egy kerettörvény, amelyet aztán minden évben ki lehet egészíteni egyensúlyozó elemekkel. Rugalmasságra tehát szükség van, egy dolgot azonban mindenképpen le kell szögezni: hogy adunk-e több pénzt az önkormányzatoknak vagy sem.
A regionalizáció és a közigazgatási reform kérdése már sokkal összetettebb, de végül is kötődik az imént mondottakhoz, mert a közigazgatási reform is hiábavaló, ha a pénzforrásokat nem igazítjuk ehhez. Ami az utóbbi időben történt ebből a szempontból, az rendkívül bosszantó és kiábrándító. Például itt, ebben a fejlesztési régióban, amelynek Kolozsvár a központja, a nagyváradi közepes és nagyvállalatoknak is Kolozsváron kell intézniük az ügyeiket. Ez nem korrekt. Vagy a belényesieknek is, akiknek eddig ha valami gondjuk volt, Nagyváradon fél nap alatt megoldották. Most egy egész napot elveszítenek azzal, hogy a nem létező autópályán Kolozsvárra utaznak, sorba állnak, majd este hazautaznak ugyanazon a nem létező autópályán. Miért? Kinek jó ez? Nem hinném, hogy az állam célja az lenne, hogy nap mint nap bosszúságot okozzon az állampolgároknak. Ezért mondom, hogy közigazgatási reformra szükség van, de átgondoltan és bölcsen kell kivitelezni, különben káros hatással lesz a társadalomra és az ország fejlődési perspektíváira egyaránt.
Ön szerint a föderalizáció megfelelő megoldást jelentene Románia számára?
Ebben a pillanatban nem létezik egy erről szóló projekt, és nem hiszem, hogy ez most időszerű téma lenne. A történelmi régióknak erőteljes identitásuk van, amellyel meghatározó módon hozzájárultak a nemzeti identitás kialakulásához, és ez így van rendjén, erre vigyázni kell.
A jövőben valamikor elképzelhetőnek tartja a föderalizációt?
Nem tudom. Nem látok a jövőbe. Csak azt tudom, mi fontos a következő évekre nézve.
Az Erdély – A jövő! kampányszlogennel kérik a magyar közösség szavazatait. Hogyan fogják ezt a szlogent a régió számára hasznos törvényekre váltani?
Azt gondolom, hogy – a saját, konkrét projekteken túlmenően – ki kell jelölni 4-5 olyan kulcsfontosságú területet, amelyek fejlesztése érdekében egyfajta hosszú távú stratégiai megállapodást, országos paktumot kellene kötniük a pártoknak, különben nem hogy 2018-ban, de még 100 év múlva sem lesz itt gazdasági fejlődés és jólét. 100 év alatt nem sikerült autópályákkal összekötni a történelmi régiókat, 100 évvel ezelőtt gyorsabban közlekedtek a vonatok, mint manapság. Ez lenne tehát az egyik: a közúti és vasúti infrastruktúrával kapcsolatos hosszú távú stratégia, amelyet semmi nem írhat fölül. Ha nem tudunk ilyen hosszú távú fejlesztési tervekben kiegyezni, akkor mind jöhetnek az országprojektek, írhatunk esszéket, nyilatkozhatunk arról, hogy mi mindent megvalósítunk 2018-ra, de eredményeink biztosan nem lesznek.
Egy másik ilyen terület, amely hosszú távú célkitűzéseket igényel, a többség és kisebbségek viszonya. Azt gondoljuk, hogy a társadalmi stabilitás biztosítása érdekében szükség lenne egy nemzetiségek közötti megállapodásra. Mi ezt meg is szövegeztük, többek között Iohannis államfőnek is bemutattuk. A többség és a nemzeti kisebbségek közötti viszonyt például úgy lehetne megerősíteni, hogy az alkotmányba foglalunk és törvénybe iktatunk mindent, amit 1918-ban megígértek. Mert – bizonyos területeken – most is vannak jó törvények, de nem tartják be ezeket. Senki nem tud választ adni arra, miként fordulhat elő, hogy például a tanügyi törvényt négy év elteltével sem alkalmazzák, egyesek számára miért opcionális ennek alkalmazása. Konkrétan a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre gondolok. És mindezek ellenére senkinek nem esik bántódása. Ott nincs hivatali hatalommal való visszaélés? Nincs befolyással való üzérkedés? Nem, ott mennyei béke van, és teljesen természetesen hat, hogy nem tartják be a törvényt. Kiábrándító azt látni, hogy ezt négy évig lehet húzni. Persze hogy frusztrált, persze hogy kiábrándult, persze hogy ideges ez a közösség, hiszen azt látja, hogy egyeseknek megengedett az, hogy ne alkalmazzák a törvényeket, főleg ha ezzel a magyar érdekek ellen cselekszenek.
Ha már szóba hozta a törvényeket, milyen tervezeteket szándékozik kidolgozni az RMDSZ a következő négy évben, és hogyan próbálja megjeleníteni a magyar közösség akaratát a román parlamentben?
Először is hozzá szeretnénk járulni az új tanügyi törvény kidolgozásához. Másodsorban szeretnénk egy olyan törvényt javasolni, amelynek értelmében 1.250 lejről 2.000 lejre nőne a minimálbér – nyilván nem egyik napról a másikra, hanem több szakaszban, négy év alatt. Aztán minden induló mezőgazdasági vállalkozásnak szeretnénk biztosítani egy 50.000 eurós támogatást, amelyet 5-8 éven belül kamat nélkül visszafizet az államnak. Támogatni kell a vállalkozókat, hogy a megtermelt javakat fel is dolgozzák, és úgy értékesítsék, ne csak a nyersanyagot kínálják eladásra. Mert nem mindegy, hogy a krumplit vagy a húst adod-e el vagy a feldolgozott terméket. De más terveink is vannak. A csapvíz áfáját például sikerült 9%-ra csökkenteni, a szennyvízszolgáltatásra viszont 20%-os áfát számolnak, és ez így nincs rendjén. Ezért el szeretnénk érni minden közszolgáltatás áfájának 9%-ra való csökkentését. Sok tervünk van tehát, ezek megvalósításához azonban partnerekre van szükségünk, és ebből a szempontból talán nekünk van a legnehezebb dolgunk a parlamentben, hiszen a magunk 6-6,5 százaléka mellé el kell nyernünk még további 45 százalék szavazatát, hogy kezdeményezéseinket sikerre vigyük.
Lesznek-e olyan törvénykezdeményezéseik, amelyek kimondottan a magyar közösséget érintenék?
Amint már említettem, ha sikerül elérni, hogy a gyulafehérvári ígéreteket belefoglaljuk az alkotmányba, törvénybe iktassuk, közösségünk elégedett lesz. Amennyiben persze ezeket a törvényeket alkalmazni is fogják. Jogegyenlőség, az anyanyelvhasználat lehetővé tétele minden területen az őshonos nemzeti kisebbségek számára, és saját maga által választott vezetők – erről szóltak azok az ígéretek, amelyekben akkor sem volt semmi rendkívüli, és most sincs, a jóérzés határain belül vannak. Kérjük az anyanyelv-használati küszöb 20-ról 10 százalékra való csökkentését, a magyar nyelvnek második hivatalos nyelvként való elfogadását azokon a településeken, ahol jelentős számban élnek, vagy többséget alkotnak a magyarok. Ha megnézi a személyi igazolványát vagy a jogosítványát, láthatja, hogy azon románul, franciául és angolul is fel van tüntetve minden. Miért ne lehetne magyarul is kiírni ugyanazt? Lenne-e bárkinek is veszítenivalója ebből?
Említette, hogy nehéz az önök 6 százaléka mellé további 45 százalékot összegyűjteni a parlamentben. Feltételezem, hogy kormányzati pozícióból nagyobb eséllyel tudnak átvinni a törvényhozáson egy-egy tervezetet. Milyen feltételekhez kötik a kormánykoalícióra lépést, esetleg tárgyaltak-e már valamelyik párttal arról, hogy a választások után együtt alakítsanak parlamenti többséget?
Senkivel nem tárgyaltunk ilyesmiről, és nem is fogunk, legalábbis addig biztos nem, amíg nem ismerjük a választások eredményeit. Mások sem egyeztetnek erről a témáról, mi sem. Erre a kérdésre tehát december 11-e után tudok majd válaszolni.
Nem kötik bizonyos feltételekhez a koalícióra lépést?
De igen, de ezeket a feltételeket nem önökön keresztül kell közvetítenem leendő partnereinknek, ahogyan ők sem ezt teszik. December 11-e után erről is tárgyalunk majd.
Van esetleg valamilyen preferenciája?
Több preferenciám is van, de erről is december 11-e után beszélnék.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke azt nyilatkozta, hogy nem akar koalíciót alkotni az RMDSZ-szel.
Na, látja, az egyik probléma már meg is oldódott. Hát ha Dragnea nem akarja…
Ön meg azt mondta, hogy nem akarja elrontani a feng-shuiát…
Nem! Ő állította azt, hogy kibillentettem a feng shuiából, én meg mondtam, hogy sajnálom. Nem akarom elrontani a feng shuiát, de nem tudom megígérni, hogy nem fogom megtenni.
Ezek után kizárja annak a lehetőségét, hogy az RMDSZ egy PSD körül kialakuló többséget támogasson?
A labda a Dragnea térfelén pattog. Ő zárta ki ezt, nem én.
Akkor nézzük a másik oldalt. Támogatják Dacian Cioloş miniszterelnök Románia 100 platformját? Támogatnának egy olyan kormánykoalíciót, amely Dacian Cioloşt jelölné miniszterelnöknek?
A választások után meglátjuk, mely alakulatok tudnak majd parlamenti többséget létrehozni. Ha ez a többség Dacian Cioloşt jelöli miniszterelnöknek, nekem nem lesz kifogásom ez ellen. Jó véleményem van Dacian Cioloşról is, meg a programdokumentumáról is. Utóbbi olyan értékeket és elveket sorakoztat fel, amelyekkel mindannyian egyetértünk, de ezek papírra vetésétől a gyakorlatba ültetéséig nagyon hosszú az út. A szavazópolgárok akaratát azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a választások eredménye alapján úgy alakul a helyzet, hogy Dacian Cioloş kerül a kormány élére, rendben van. A lényeg tehát azon van, hogy mit akarnak az emberek, főleg hogy Cioloş nem is indul a választásokon, egyik alakulat listáján sem szerepel. Amúgy az elvek rendben lennének, de kiegészítésre szorulnak, hiszen hiányzik a programdokumentumból az, hogy hogyan vélekedik a miniszterelnök a nemzetiségek közötti viszonyról.
Hogyan értékeli a jelenlegi kormány tevékenységét?
Apró kivételektől eltekintve katasztrofálisnak tartom, de ennek nem a kormányfő az oka. Ha egy év alatt 6-7 minisztert le kellett cserélni, azt jelenti, hogy nem volt túl jó a csapat. Két-három kivételtől eltekintve nem nyújtott túl jó teljesítményt ez a szakértői kormány.
Melyik kormány bizonyult eddig a „legelőnyösebbnek” a magyar közösség szempontjából?
Nehéz összehasonlításokat tenni. 1996 és 2000 között mások voltak a körülmények, az elvárások, mint mondjuk 2009 és 2012 között. Azon kívül volt egy időszak, 2000 és 2004 között, amikor jóllehet nem voltunk kormányon, jelentős eredményeket értünk el, például az anyanyelvhasználat terén.
Többen azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy beleavatkozik az igazságszolgáltatás dolgába, például a marosvásárhelyi katolikus líceum vagy a Markó Attila ügye kapcsán. Hogyan kommentálja ezt?
Nem avatkozunk bele az igazságszolgáltatásba, nem hívtam fel sem ügyészt, sem bírót, sem rendőrt, sem senki mást. Mindenki végezze a maga dolgát, ebbe nem szólunk bele. De az álláspontomat, a véleményemet elmondhatom én is, más is. Nem hiszem, hogy egy demokratikus társadalomban létezhetnek tabutémák, amelyekről nem beszélhetnek sem a politikusok, sem az egyszerű polgárok. Lehet, hogy tévedek, és az is lehet, hogy igazam van, de mindenképpen jogomban áll beszélni a témáról. Engem nem zavar, ha egy ügyész kifejti a véleményét egy politikusról, vagy akárki másról. Nem hiszem, hogy csak úgy el kellene fogadnunk, hogy vannak témák, amelyekről tilos beszélni. Ami a marosvásárhelyi római katolikus líceumot illeti: ebben az országban egyszer született egy olyan politikai döntés, miszerint abból, amit egykor elvett a kommunista hatalom, amit lehet, természetben adunk vissza. Nem minden országban döntöttek így, de nálunk ez a döntés született. 1903-1904-ben, amikor az iskolát építették, a román állam a mai formájában nem létezett. Tehát azé volt az épület, aki építette, vagyis a római katolikus egyházé. Az államosítási dokumentumokban írja, hogy kitől vették el az ingatlant, és ennek megfelelően állították vissza a tulajdonjogát, de most ezt is kétségbe vonják. Az egyház visszakapta az épületet, és élve az alkotmány adta jogával újraindította benne az iskoláját, amit ugyancsak a kommunisták zártak be, ugyancsak a kommunisták loptak el. A római katolikus egyház tehát nem lopott el semmit, sem a románoktól, sem a magyaroktól, nem rövidítette meg az állami kincstárat sem, most mégis korrupcióval vádolnak egyeseket. Valami nagyon nincs a helyén ebben a történetben, egy logikai bukfenc mindenképpen van benne. Persze ha valahol becsúszott egy adminisztratív hiba, azért ki kell róni a megfelelő büntetést. De hol van itt megvesztegetés? Ha az egyház adott volna két hordó misebort Someşannak, akkor érteném, hogy megvesztegetés esete forogna fenn, de nem erről van szó. Az adminisztratív mulasztást ehhez mért büntetéssel kell sújtani, nem indokolt a büntetőjogi felelősségre vonás. A jelenlegi törvények alapján mindenre rá lehet húzni, hogy korrupció. Persze hogy felháborítja az embereket a katolikus iskolával szemben alkalmazott eljárás. 400 gyermekről van szó, az 400 családot jelent, mellette a pedagógusokat, egy egész közösséget. Ezek az emberek hittek ebben az iskolában, hittek az egyházban, katolikus szellemben akarták nevelni a gyermeküket, erre jön valaki, és azt mondja, hogy kész, vége, elvágták a filmet. Ez az igazi probléma.
A hétvégi marosvásárhelyi tüntetés előtt azt kérték az azon részt venni óhajtóktól, hogy vigyenek magukkal egy-egy könyvet. Az 1990-es marosvásárhelyi véres eseményeket megelőzően is sor került egy könyves-gyertyás néma tüntetésre a Bolyai Líceumért. Nem gondolja, hogy veszélyes egy ilyen esemény forgatókönyvének a felidézése?
Nincs itt ilyesmiről szó, nagyon jól tudjuk, hogy provokáció történt 26 évvel ezelőtt, akkor sem a könyv és a gyertya volt a hibás azért, ami bekövetkezett. Egy jelképes gesztus volt a hétvégi, 3.000 könyvet adományoztunk az egyház könyvtárának. Csendes, békés tüntetés volt. Nem volt semmilyen provokáció, és mi nem is szeretnénk feszültséget vagy konfliktust szítani románok és magyarok között.
Szili Katalin, Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyik tanácsadója azt nyilatkozta nemrég egy romániai látogatása alkalmával, hogy minden magyar szervezetnek az RMDSZ-t kell támogatnia, hogy erős parlamenti képviselete lehessen. Ezt hogyan kommentálja?
Teljesen racionális megközelítésnek tartom. Olyan választási évek is voltak, amikor egyik-másik magyarországi politikus az itteni magyarság megosztása mellett foglalt állást. Ez most olyan választási év, amelyben egyik magyarországi politikus sem támogatja – még az ellenzék táborából sem – a magyar közösség megosztását, és pozitív üzenetet közvetít.
Forrás: maszol.ro