Történelmet írhatunk – interjú Nagy Ervin filozófussal
A referendum sikeressége egy olyan lavinát indíthat el Európa-szerte, amely elsöpörheti az emberek ellenében folytatott befogadáspolitikát, tehát nemcsak a demokráciában létező jogaink és kötelességeink miatt kell a legjobb szándékunk szerint részt venni a referendumon, hanem azért is, mert történelmet írhatunk, ha nagy többségbe kerülnek a „nem” szavazatok – mondta lapunknak Nagy Ervin filozófus, író, a PolgárPortált kiadó OIKOSZ Alapítvány elnöke, akit a népszavazás lehetséges kimeneteleiről kérdeztünk.
PolgárPortál: Mi a tétje az október 2-ai népszavazásnak? Miért fontos, hogy mindenki elmenjen szavazni?
Nagy Ervin: A referendum napján arról fogunk határozni, hogy mi, magyarok, fenntartjuk-e azt a szuverén jogunkat, hogy szabadon döntsük el a jövőben azt, hogy kikkel és hogyan akarunk együtt élni, vagy elfogadjuk az unió által ránk erőltetett betelepítési kényszert. Ha a mindennapi életünket nézzük, akkor arról voksolunk, hogy megpróbálkozunk-e annak a lehetetlennek tűnő és a sok helyütt már kudarccal végződött „ideának” a magyarországi megvalósításával, amivel Németország, Franciaország, vagy éppen Svédország is küszködik. Jelesül, hogy nyakló nélkül próbálunk olyan embereket integrálni, akik erre – a hitük, a kultúrájuk és a szokásaik szerint – cseppet sem bizonyultak ez idáig eléggé motiváltnak.
Amennyiben kilépünk a saját kis világunkból, bizony az is igaz, hogy a referendum jócskán túlmutat Magyarország határain. A népszavazásunkra ugyanis egész Európa figyel. Figyelnek azok az emberek, akik nálunk már sokkalta durvább módon megtapasztalhatták azt, hogy mit jelent egy menekülttábor a városuk mellett, hogy milyen problémákkal jár egy olyan erőszakkal megteremtett multikulturális, sokszor párhuzamosan egymás mellett és egymás ellen élő népcsoportok alkotta társadalom, amelyet a befogadás-párti politikusok – megjegyzem antidemokratikus módon – az európai emberek akaratával szemben igyekeznek létrehozni. Nem túlzás azt állítani, hogy a referendum sikeressége egy olyan lavinát indíthat el Európa-szerte, amely elsöpörheti az emberek ellenébe folytatott befogadáspolitikát. Tehát nemcsak a demokráciában létező jogaink és kötelességeink miatt kell a legjobb szándékunk szerint részt venni a referendumon, hanem azért is, mert történelemet írhatunk, ha nagy többségbe kerülnek a „nem” szavazatok.
PP: Jean-Claude Juncker szerint bármi lesz is az eredmény, az nem lesz kötelező az Európai Unióra nézve. Igaz-e ez? Értelmét veszti ezáltal a népszavazás?
NE: Nem szerencsés, ha egy külföldi politikus visszaélve hatalmával, beavatkozik egy ország belügyeibe. Juncker szerintem – mint a befogadás kultúrájának egyik legismertebb szerepelője – ezt teszi. Személy szerint fél, hogy a magyar referendum precedenst teremt és elbukik mindaz, amit ő és társai – és érdemes itt ismét megjegyezni, hogy az európai polgárok többségének akaratával szemben – képvisel.
A magyar nép válasza gyújtópont lehet, bátorítólag hathat az uniós polgárok többségére, ez pedig nemcsak a befogadáspolitika végét, hanem az azt képviselő politikusok bukását is magával hozhatja. Megjegyzem, hogy nem egy precedens volt már az unió történelmében, mikor egy népszavazás, azaz a polgárok akaratának legdemokratikusabb kifejezése lefékezett, vagy megbuktatott egy-egy, az uniós bürokraták irányából érkező föderalista szándékot. Ilyen volt például, mikor a franciák, illetve a hollandok egy népszavazás keretében nem támogatták azt, hogy legyen egy közös uniós alkotmány. A két referendum után le is vették a napirendről. De érdemes azt is megemlíteni, hogy mikor kötelező jelleggel megpróbálták az akkori tagországokba bevezetni az eurót, akkor Svédországban a nép nemet mondott rá. És Svédországban ma sincs euró – mert egy referendumot nem lehet negligálni! A néppel szemben utoljára a kommunisták próbálkoztak kormányozni… Annak az eredményét meg, sajnos, nagyon jól ismerjük!
PP: A baloldal úgy véli, Magyarországnak a kvóta szerint csupán 1 300 menekültet kellene befogadnia. Ez igaz?
NE: Nem. Egy döntés és egy terv létezik. A döntés, amelyben Magyarország kisebbségbe került tavaly, az valóban 1300 körüli számot tartalmaz. Ezt egyébként a magyar illetve a szlovák kormány is megtámadta az Európai Bíróságon. De azóta már egy másik javaslat is megszületett a Bizottságban, amely már egy új képlet szerint számolná ki, hogy melyik országnak mennyi migránst kellene befogadnia, vagy pontosabban kényszerűen betelepítenie. Ez pedig, a legóvatosabb becslések szerint is, Magyarország esetében jelenleg a húszezer felé tendál. De mivel százalékos a képlet, így a bevándorlók számának növekedésével a Magyarországon letelepítendők száma is jócskán növekedhet.
Nincs felső határ! Az október 2-i referendum inkább ez utóbbi javaslatról szól. Hisz ez ott van már az Európai Tanács asztalán, tehát erről dönteni kell. A magyar-kormány pedig – főleg ha ragadós lesz a referendumunk példája – sokkalta nagyobb politika erővel tudna fellépni az ellen, hogy ez a javaslat valódi, kötelező uniós jogszabállyá váljon.
PP: Mit jelentene a magyar gazdaság számára, ha kötelezővé válna a menekültek befogadása?
NE: Azt hiszem, hogy veszélybe kerülnének azok az eredmények, melyeket makrogazdasági szinten a kormány az elmúlt hat évben elért, s amelyeket most már a nemzetközi piacok is elismernek, illetve egyre inkább begyűrűznek a mikrogazdaságba, és az emberek anyagi helyzetét is pozitívan kezdik megváltoztatni. Mondjuk ki, hogy a kiizzadt stabilitást veszélyeztetné az, ha tízezrek kapaszkodnának egyfajta „potyautaskánt” a magyar szociális hálóba.
PP: Mi a jelentősége, ha eredményes lesz a népszavazás és a NEM-ek győznek?
NE: Véleményem szerint történelmi léptékű siker lenne. A mostani Európára is nagy befolyással bírna. Ha érvényes lesz a referendum és ha a NEM szavazatok kerülnek többsége, akkor még inkább, de ha „csak” három és fél millió ember menne el és szavazna egyféleképpen, azt sem lehetne negligálni. Nem lehet ennyi ember szándékát és akaratát a szemeteskosárba dobni. Ha egymillió európai állampolgár aláírása alkalmas arra, hogy az unió intézményei foglalkozzanak a véleményükkel – mert van ilyen lehetőség a közösségben –, akkor három-, vagy négymillió embert nem lehet nem figyelembe venni. Az egyenlő lenne a demokrácia teljes megtagadásával. Tehát, ha eredményes lesz, akkor elkerülve az esetleges belpolitikai vitákat, ha eredménytelen, akkor lefolytatva ugyanazokat, de mindenképpen ki lehet állni az uniós politikai színtérre és azt lehet mondani, hogy ez egy olyan demokratikus akaratnyilvánítás volt, amire mindenkinek oda kell figyelnie. És szerintem könnyen megjósolható, hogy a „példa” ragadós lesz…
PP: Milyen következményekkel számolhatunk egy érvénytelen népszavazás esetében?
NE: Ha érvénytelen, akkor a kormánynak meg kell küzdenie a Jobbik és a töredezett baloldali ellenzék álságos politikájával. Meg kell vívni a harcát a távolmaradásra bíztató pártok támadásaival. Ez nyilván megnehezíti az uniós közösségi színtéren való erős kiállást, de a folyamatot akkor sem tudja megállítani. Ha minimum hárommillió ember „nem”-mel szavaz, akkor Pandora szelencéje kinyílik… Mindenesetre mindenkinek, így az ellenzéki politikusoknak és azoknak, akik dacból, vagy valamilyen más okból távol maradnak október másodikán, el kell majd számolniuk a lelkiismeretükkel. Mert a gyermekeink és az unokáink jövőjével kapcsolatban nekik is komoly felelősségük van. De kérdem én: mire jó nemzetünk és Európa jövőjét kockára tenni, holmi belpolitikai érdekellentétek miatt? A kérdésre adott válasznak szerintem a pártok felett kellene állni, nemzeti ügynek kellene lennie. Filozófusként fogalmazhatnék úgy is, hogy nem „izmusok”, vagy az ideológiák kérdése az, de nem is lehet vitatéma, hogy megmarad-e olyannak Európa, amilyennek teremtettük, és amilyennek – ideológiáktól függetlenül ugyan – de mindnyájan szeretünk.
Zana Diána
Forrás: polgarportal.hu