Interjú a Kolibri Nagycsaládosok Egyesületének vezetőjével

Rengeteg jó dolog történik egy nagycsaládban

A Kolibri Nagycsaládosok Egyesülete 2011 óta működik, jelenleg 65 család tartozik ide. Az egyesület egész évben sokszínű programokat biztosít a tagok részére a négy településen ahol jelen van: Hajdújáráson, Királyhalmon, Ludason és Noszán. Gajda Nórával az egyesület vezetőjével programjaikról, a nagycsaládos élet szépségéről és a civil tevékenységről beszélgettünk.

Mikor kezdtél civil tevékenységgel foglalkozni?

– Az egyesületünk ugyan hivatalosan 2011 óta működik, de már azelőtt is végeztem hasonló tevékenységet, nyilván az egyesület neve nélkül. Egyrészt, azok az emberek, akiknek gondjaik voltak vagy több problémájuk van az átlagosnál, valamiféle kényszert éreznek ilyen tevékenység folytatására, másrészt pedig legbelül azt érzem, kutyakötelességem ezzel foglalkozni. Nagyon sok ember segített nekem, amikor bajban voltam és úgy érzem, ezt viszonoznom kell.

Miért pont nagycsaládos egyesület?

– Magam is nagycsaládos vagyok, és azt gondolom, hogy jó, ha van egy közösség, ahova tartozhatunk. Tapasztalataim szerint a nagycsaládok keveset mozdulnak ki. Ennek több oka van és nem csak az anyagiak miatt, hanem az időbeosztás is gátló tényező lehet, hiszen 3 vagy több gyerek mellett nehezebb megszervezni az ember életét. Ezen szeretnénk változtatni, azt hiszem, ez a közösség, egy olyan közeg ahol jól érezzük magunkat.

Mennyien kezdtétek az egyesület alapításakor és jelenleg mennyien vagytok?

– Az egyesületünknek hét alapító tagja van, most megközelítőleg 65 tagcsaládunk van négy településről. Ezek: Hajdújárás, Nosza, Ludas és Királyhalom. Mivel kis településekről van szó, ezért nem alakítottunk külön egyesületeket, hiszen ezek a falvak egymás szomszédságában helyezkednek el.

A mindennapi szervezésből hány ember veszi ki a részét?

– A mindennapi szervezésben kevesen vagyunk, de ha konkrét programokról, eseményekről van szó, mindig megtaláljuk azokat, akik ezt felvállalják, kizárólag önkéntes alapon.

Hogyan egyeztethető össze a civil munka a mindennapi kötelezettségekkel? Gondolom eléggé időigényes a szervezet vezetése.

– Nagyon időigényes. Ha aktív szervezetként szeretnénk működni – ami nem feltétlen cél, de jönnek a lehetőségek és kár lenne őket kihagyni – az simán kiteszi a nyolcórás munkaidőt. Az idén sikeresen szerepeltünk a tartomány és a város közmunka pályázatán is, így hat hónapon át lehetőségünk volt rá, hogy öt embernek, köztük magamnak is munkát biztosítsunk.

Milyen sűrűn szerveztek programokat?

– Átlagban minden második hónapban, de amikor látszólag csendben vagyunk, akkor is komoly adminisztrációs munka folyik. Pályázási időszakban a pályázatokat kell követni, megírni, illetve sikeres pályázás esetén ezek elszámolása is komoly, felelősségteljes munka. Ami a pályázatokat illeti, sok lehetőség van, résen kell lenni. Sokan úgy vannak vele, hogy ha kevés pénzről van szó, meg se próbálják. Mi az ilyen pályázatokba is belevágunk és kisebb-nagyobb sikerrel működünk. Egyébként, szerintem a pályázástól függetlenül is lehet ügyesen dolgozni. Nekünk nagyon kevés esetben van szükségünk konkrétan pénzre. Ha támogatókat keresünk, és azt mondjuk, hogy például szükségünk van 5 kiló festékre – mint nemrég, amikor a palicsi orvosi rendelő várótermét újítottuk fel – hitelesebbek vagyunk, mintha pénzt kérnénk.

Hazai vagy külföldi forrásokhoz tudtok hozzájutni pályázás útján?

– Elsősorban hazai, de ebben az évben először sikerült a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségénél is sikeresen pályázni. Itt 2 pályázatunk nyert. Uniós pályázatokkal még nem próbálkoztunk.

Ki kíséri és írja a pályázataitokat?

– Ezt a munkát én magam végzem. A hazaiaknál már szereztem egyfajta rutint, de mindig kihívás egy újfajta pályázat megírása, amilyen a közmunkaprogram is volt. Olyan programot kellett kitalálni, ami szimpatikus lehet a tartományi titkárságnál. Egy anyákat és családokat segítő programmal pályáztunk sikeresen és nagyon örülök, hogy ilyen helyeken is fontosnak tartják a családok segítését. Ami a pályázatokat illeti, az idei év nagyon sikeres volt, 9 pályázatot írtunk, ebből hét nyert, de nem mindig van ez így. Nagyon nehéz civil szervezetként, kitartónak kell lenni, hogy fenn tudjunk maradni. Ami számunkra nagyobb gond, hogy nincs székházunk és tároló helyiségünk. Igazából a székház nem is akkora gond, mert vannak jó szándékú emberek, akik ebben segítenek, a tárolási probléma viszont óriási gond, jó lenne, ha ez a közeljövőben megoldódna.

Tagjai vagytok a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének. Ennek köszönhetően különféle nemzetközi konferenciákon is részt vettetek. Hol jártatok, milyen tapasztalatokkal tértetek haza?

– A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) májusban döntött a tagságunkról. Ez nagyon jó kapcsolatfelvételre ad ez lehetőséget, hiszen egy-egy általuk szervezett közgyűlésen számos kárpát-medencei egyesülettel megismerkedhetünk. Emellett, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége (VANCSESZ) által minden hozzájuk tartozó egyesület, egyben tagja az Európai Nagycsaládos Szervezetek Szövetségének (ELFAC – European Large Families Confederation) is. Ennek köszönhetően idén Szerbiából két egyesület volt jelen az ELFAC közgyűlésén Prágában. Demográfiai kérdések szerepeltek napirenden. Erre világszerte nagy hangsúlyt kellene fektetni, hiszen nagyon kevés kisbaba születik. A KCSSZ-nek köszönhetően voltunk jelen Brüsszelben, szintén egy demográfiai fórumon. Itt szakemberek mondták el a véleményüket a témáról illetve olyan programokról meséltek, amelyek serkenthetik a családokban a gyerekvállalást. Ilyen például a családbarát munkahelyek intézménye és egy sor más, Európában már működő megoldás. Ezek a dolgok akár Szerbiában is rövid időn belül megvalósíthatóak lennének.  Nemrég pedig Budapesten voltunk egy demográfiai fórumon, amelyen 18 ország politikusai, kutatói és civil szervezetei vettek részt. A mi egyesületünkből 3 család volt ott és az egyesület képviseletében az alelnökünk és jómagam.

Mennyire van ma a köztudatban a nagycsaládosság? Miért jó nagycsaládban élni?

– Egy sor jó dolog történik egy nagycsaládban, rengeteg a mozgás. Szerintem, azok a gyerekek, akik nagycsaládból kerülnek ki toleránsak másokkal szemben. Tudják, hogy sorba kell állni a fürdőszobában, ki kell várni a sort a vacsoránál is esténként, hogy mindenki elmesélje a nap eseményeit. Nekem egy testvérem van, de anyukám nagycsaládból való és nagyon szeretek visszaemlékezni azokra az időkre, amikor minden unokatestvér ott volt és jót játszottunk. Más értékekkel vannak felruházva azok, akik nagycsaládban élnek.

Tudatosan lettél nagycsaládos, vagy egyszerűen csak úgy alakult?

– Így alakult. De amikor a harmadik gyermekünk is megszületett, akkor nyugodtam meg és éreztem, hogy így kerek a család, hogy öten vagyunk. Nálunk ez a kerek szám.

Mennyire nehéz civilként érvényesülni?

– Nem könnyű, de egész sor előnye lehet. Amit magánszemélyként nem tud az ember megvalósítani, arra lehetőséget ad az, ha van mögötte egy egyesület. Jó példa volt erre a palicsi orvosi rendelő várótermének mát említett felújítása. Ha magánszemélyként kopogtam volna be, lehet, hogy elküldenek, de így, hogy szervezetként jelentkeztünk, nem volt semmi gond.  Sok lehetőség van, de sokat kell azért dolgozni, bizonyítani, hogy megismerjék a civil szervezetet.

Azon a négy településen, ahol aktívak vagytok, mennyire ismernek benneteket?

– Tudják, mivel lehet bennünket megkeresni. Sok esetben nem is terjed ki mindenre a figyelmünk. Az egyesület sok mindenben közvetít, a híd szerepét tölti be, akár egy intézmény és a családok között, akár egy probléma megoldásában.  Szeretném kihangsúlyozni, hogy a nagycsaládosok nem kimondottan szociálisan hátrányos helyzetű emberek, noha sokan vonnak párhuzamot a kettő között. Sokat kellett küzdeni azért, hogy ne vegyék egy kalap alá a kettőt. Végzünk adományosztást is, de nem azért, mert rászorulunk. Karitatív munkát is végzünk, a 4 helyi közösség ránk ruházta ezt a feladatot. Falun előnynek számít, hogy ismerjük egymást, tudjuk, kinek mire van szüksége és a családok megkeresnek bennünket.

Melyek a legfontosabb programjaitok, rendezvényeitek?

– Minden évben megtartjuk a környezetvédelmi világnap alkalmából a kerékpártúránkat, ezzel hívjuk fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, de emellett ez azt a célt is szolgálja, hogy megismerjük a környezetünket. Ugyanazokon az utakon járunk nap, mint nap, így természeti szépségeinket nem ismerjük azon a környéken ahol élünk. Megemlíteném még a gyermek és baba expo rendezvényünket is, ahol hozzásegítettük a családokat, hogy az otthon feleslegessé vált dolgaikon túladjanak, tehát eladják, elcseréljék, elajándékozzák. Idén ez a rendezvény egy új külalakot egy kirakodóvásár jelleget kap. A korábbi expókon rengeteg kísérő rendezvény volt, trambulinnal, légvárral, más családbarát tartalmakkal. Ezeket mi az idén egy pályázatnak köszönhetően egy családi nap keretében már megvalósítottuk ezért a baba expón már nem tudtuk megismételni. Feltehetően a következő évtől ez a két rendezvény összemosódik majd. Állandósult program a babamászó verseny is, ami része volt a baba expónak, de az idén az egyesületen belül működő Baba Mama Klub három éves születésnapja alkalmából tartjuk meg. Ez egy aranyos, szeretethető esemény. Az egyik szülő útnak indítja a picúrt aki még járni nem tud, csak mászni a célnál pedig a másik szülő várja őt.

Az interjút készítette: Bajtai Kornél