Így nevelheted önállóságra a gyereket

Néhány héttel ezelőtt mi is írtunk a Montessori-pedagógiáról. A gyerek önállóságára építő pedagógiai modell több mint száz éve népszerű szerte a világon. Kezdetnek elég lehet néhány egyszerű mondatot megtanulnunk, hogy ezek által is bátorítsuk a gyereket az önálló, elmélyült munkavégzésben.
Az alábbi gyűjteményt egy amerikai Montessori óvónő, Christina Clemer állította össze.

1. Láttam, milyen sokat dolgoztál

Mi az első reakciód, ha gyermeked megmutatja neked a rajzát vagy az új legó építményét? Megdicséred, milyen ügyes, adsz egy puszit neki, majd mész a dolgodra? A Montessori-pedagógia szerint sokkal jobban teszed, ha az eredmény helyett inkább az erőfeszítést díjazod: “Nyilván sok munkád volt benne. Láttam, milyen keményen dolgoztál rajta.”
Helyezd tehát a hangsúlyt a kitartásra!

Hasonló a helyzet akkor is, ha a jó viselkedést teszed szóvá. Ne csak annyit mondj, hogy “jó kisfiú vagy”, hanem hogy “nagyon kedves dolog volt odaadni a kukásautót a kistestvérednek.” Ezzel nem a gyereket, hanem a cselekedetét minősíted.

2. Mi a véleményed a saját munkádról?

A Montessori-pedagógiában a gyermek a saját tanára, a pedagógus azért van ott, hogy irányt mutasson, és segítsen neki magától rájönni az összefüggésekre. Ennek egyik módja, ha megtanulja értékelni a saját munkáját.

Ha a gyermek megmutatja nekünk a képet, amit rajzolt, és a véleményünket kéri, nagy a kísértés, hogy rávágjuk, nagyon tetszik. Ehelyett próbáljuk meg az ő véleményét kikérni a képről! Mit miért rajzolt oda, miért azt a színt használta, mi a véleménye a végeredményről.

3. Hol tudnál utánanézni?

Az önállóság egyik kulcsa, hogy képesek legyünk magunk is utánanézni a minket érintő kérdéseknek. Célszerű ezért a gyermeknek nem a kész választ odamondani, hanem inkább gondolkodásra sarkallni: mit gondolsz, hol találnád meg a választ?

Ugyanezt gyakorolhatjuk olyan mindennapi helyzetekben, mint amikor a gyerek keresi valamijét. Még ha tudjuk is, hogy a szóban forgó játék vagy ruhadarab éppen hol van, jobban tesszük, ha irányított kérdésekkel hagyjuk, hogy a gyerek maga jöjjön rá a válaszra. “Emlékszel, hol játszottál utoljára vele?”
4. Miben szeretnéd, hogy segítsek?

Miközben arra bátorítjuk a gyereket, hogy amennyire csak lehet, intézze maga dolgait, és vállalja is értük a felelősséget, vegyük észre, ha elfáradt! Azonban ebben az esetben se ragadjuk magunkhoz az irányítást azzal, hogy elvégezzük helyette a feladatot, inkább ajánljuk fel a segítségünket. Ha például este már nem akarja egyedül összepakolni a legóit, kérdezzük meg, melyik színű darabokat szeretné ő betenni a dobozba, és melyiket tegyük be mi! Ezzel elejét vehetjük annak, hogy “segítség” címszó alatt a gyerek velünk végeztesse el teljes egészében a neki szánt feladatot.

5. Nálunk így szokás

Mindenki szeretne a közösséghez tartozni, és ez alól a gyerek sem kivétel. Célszerű ezért az együttélés szabályait parancsszó helyett az együttműködésre és a közös értékekre alapozni. Ha csúnya szót hoz haza az óvodából, magyarázzuk el neki, hogy a mi családunkban ilyesmit nem használunk. Hasonlóan, a mi családunkban mindenki ülve eszik, ezért ő is legyen szíves így tenni a rohangálás helyett. A gyerek számára fontos, hogy ő maga is a tagja a családnak, és rendszerint szeretné magáévá tenni a normákat. Ezzel a kijelentéssel a felesleges magyarázkodásoknak is elejét lehet venni. Hogy miért szabad Petinek valamit, amikor neki meg nem? Mert nálunk így szokás.

6. Ne zavarj másokat munka közben!

A Montessori iskolákban általában naponta három óra az elmélyült, zavartalan munkáé. A tanár ekkor észrevétlenül van jelen, nézi ugyan, hogy ki min dolgozik épp, de még egy dicséret idejére sem szakítja félbe őket.

Ugyanezt érdemes otthon is bevezetni. Ha látod, hogy a gyerek éppen valamiben elmélyed, ok nélkül ne zavard meg benne! A dicséret, a beszélgetés vagy az egyéb feladatok elvégzése várhat, amíg végez.

7. Kövesd a gyereket

Az utolsó mondatot nem a gyereknek, hanem a szülőknek és a többi felnőttnek mondják. A Montessori-pedagógia ugyanis hisz abban, hogy minden gyermeknek megvan a maga fejlődési üteme, amelyet nem érdemes megbolygatni. A gyerek nem olvasta a szakirodalmat, nem tudja, épp melyik fejlődési fokon kellene a táblázatok szerint tartania, és ez így is van rendjén. Könnyen lehet az is, hogy bizonyos dolgok iránt azért nem mutat még érdeklődést, mert nem megfelelően közelítettük meg. Ha például ellenáll az olvasásnak, lehet, hogy másfajta könyvekkel kellene próbálkoznunk.

A Montessori módszer nem csak iskolai oktatási forma, hanem egyben életmód is. Egy különleges filozófiája annak, ahogy a gyerekről gondolkodunk. Nem kell tehát speciális iskolába íratni őt ahhoz, hogy segíthessük az önállóságban és a lehető legnagyobb függetlenséget biztosítsuk számára, minderre az otthon töltött időben is képesek lehetünk.