„Időtlen időknek szégyenfoltja lészen…”

Ciucur Losonczi Antonius Nagyvárad Hírek

„Időtlen időknek szégyenfoltja lészen…”

Kedd délután a Lorántffy Református Egyházi Központban mutatták be a dr. Budaházy István főgyógyszerész által szerkesztett, Somogyi László zsidó származású gyógyszerész emlékiratait tartalmazó kötetet, mely egy újabb bizonyíték a holokauszt szörnyűségeire.

Az érdeklődőket az „Időtlen időknek szégyenfoltja lészen…” című könyv szerkesztője, dr. Budaházy István főgyógyszerész üdvözölte, köszönetet mondva Somogyi Liának, amiért önzetlenül a rendelkezésére bocsátotta a sokoldalú tehetségűédesapja (amellett, hogy gyógyszerész volt, írt, zenélt és festett is) kéziratanyagát, valamint VeresKovács Attilavárad-olaszi református lelkipásztornak azért, hogy a Lorántffy Központ helyszínéül szolgált a rendezvénynek.

A könyv tartalmát Molnár Judit irodalmár, magyartanár véleményezte. Úgy vélte: sajátos, érdekes kiadványról van szó, melynek témája nem ismeretlen, hiszen a második világháború óta eltelt több mint hetven évben sok visszaemlékezés, naplójegyzet, regényes változat, színpadi mű látott napvilágot ezzel kapcsolatban. Megjegyezte: számára viszont azért különleges ez az írás, mert személyesen is ismerte Somogyi Lászlót, ugyanis a gyógyszerész együtt dolgozott az ő szüleivel a margittai kórházban. Arra hívta fel a figyelmet: az emlékezés a lehető legszubjektívebb dolog, ugyanazon eseményre is két ember nem ugyanígy emlékszik vissza, és ez adja meg a báját, a szépségét, az ízét ezen emlékiratoknak is. Általában a gyermekkorukra, fiatal éveikre is nosztalgiával gondolunk vissza, úgy emlegetjük, hogy „bezzeg akkor”, holott egyáltalán nem biztos, hogy minden olyan jó volt. Például a századfordulót is szokás úgy emlegetni, mint azok a boldog békeidők, pedig ez „annyira volt igaz”, hogy két szörnyű világháborút szült. Így ebben a könyvben is van egy fejezet, melynek történései inkább a népi, vagy városi legendák kategóriájába sorolhatóak, hiszen kevésbé valószínű, hogy a szerző találkozott volna Dajka Margittal, Ernst Thalmann-nal, a Rákosi Mátyás édesapjával vagy Hitlerrel… Ugyanakkor jó lenne tudni, hogy mennyire szánta olvasóközönségnek a leírtakat Somogyi, hiszen valahogy olyan szenvtelenül, kívülállóként írja meg az eseményeket. Furcsa, illetve kicsit disszonáns az is, hogy ugyanazon történéseket megörökíti prózában majd versben is. Emellett „nem kell készpénznek venni”, hogy A szegény árva balladája népi alkotás lenne, melyet özv. MihókBoldizsárné belényesújlaki javasasszony elbeszélése nyomán jegyzett le.

Mindazonáltal azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a zsidó származású (az eredeti neve Schönzweig volt) gyógyszerész családjának tragikus volt a sorsa, hiszen rajta kívül valamennyien a holokauszt áldozatai lettek. Becsülendő, hogy Somogyi nyíltan bevallja baloldali világnézetét, és következetesen, gerincesen vállalja is ezt, hiszen napjainkban szokás, hogy „hétfejű sárkány volt pártfőtitkároknak hirtelen úgymond eszükbe jut, hogy de hát ők valójában ellenállók voltak a szocializmusban, és titokban templomba jártak”. A kötet dr. Budaházy István három tanulmányával válik teljessé: Egy adásvételi „Megállapodás” 1944-ből Nagyváradon, Váradi zsidó gyógyszerészek sorsa a holokauszt idején, valamint Dr. Capesius– aki nem csak gyógyszerész volt.

Tanúságul szolgáljon

Dr. Budaházy István kifejtette: nagyon örvendett annak, amikor hozzájutott az anyaghoz, mert épp azon kesergett, hogy már nem talál újabb olyan dokumentumokat, melyek segítségére lennének neki abban, hogy folytassa a nagyváradi gyógyszerészet 20. század első felével kapcsolatos kutatómunkáját. Egy kedves ismerőse szólt neki véletlenül, hogy van egy barátnője, akinek az édesapja gyógyszerész volt. Több mintszáz oldalnyi kéz- és gépirathoz jutott így hozzá, melyek körülbelül 40-50 évig elfeküdtek. Valamikor 1963 és 1973 között születhettek, és nincs befejezés.

Hangsúlyozta: nehéz és szomorú olvasmány, de több okból is szívesen vállalta a szerkesztését. Egyrészt gyógyszerészet történeti szakmai szempontok miatt, másfelől pedig felháborította az a kegyetlenség, mellyel az elhurcolt embereket kezelték. Úgy fogalmazott: megbocsáthatatlannak bűnnek tartja az akkor történteket, és azért is tartotta rendkívül fontosnak a könyv megjelenését, hogy legyen egy újabb bizonyíték a holokauszt szörnyűségeire, hátha talán azok, akik napjainkban kételkednek ezekben, vagy egyenesen tagadják, meggondolják magukat, illetve megjön az eszük.

Az összejövetelen a zenei momentumokról Levi Miklós (hegedű) és Bódis Bogdán Ádám (billentyűk) gondoskodtak.

Forrás: erdon.ro