Hogy együtt énekelhessünk

Szilágyi Edit Óbecse Kiemelt cikk

A Kárpát-medencei népénekgyűjtemény című kiadvány bemutatója Óbecsén

Nagy örömünkre szolgál, hogy Vajdaságban, azon belül Óbecsén mutathatjuk be a KÉSZ által kiadott Kárpát-medencei népénekgyűjteményt, amelybe a magyar nyelvterület öt régiója, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék és természetesen az anyaország népénekeit gyűjtötték egy csokorba: gyűjtők, kántorok, zenével foglalkozó szakemberek – hangzott el a vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) és a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szervezésében, Hogy együtt énekelhessünk címmel az óbecsei Szent Antal-templomban megtartott könyvbemutatón. A rendezvényen több ének is felcsendült az értékes kiadványból. A könyvbemutatón közreműködtek: dr. Galgóczy Gábor, a KÉSZ társelnöke és Csizovszki László, a KÉSZ alelnöke, a jánoshalmi helyi csoport elnöke, ft. Szakály József mgr. szabadkai plébános, a KÉK egyik alelnöke, valamint az óbecsei Alsóvárosi Szent Antal Felnőttkórus Simovics Balázs kántor és kórusvezető, valamint a moholi Szent György-templom kórusa Lakatos Zsolt kántor vezetésével. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szabó Károly, a KÉK elnöke is.

Dr. Galgóczy Gábor arról szólt, hogy a Kárpát-medencei népénekgyűjtemény kiadásának ötlete egymás megismerése és a kapcsolatok kiszélesítése céljából született, hogy általa a magyar ajkú hívek közösen is tudjanak énekelni, nemcsak a templomban, hanem minden találkozás során. A kötet a zenei kultúránkat hivatott összegezni, bemutatni. A népénektár egyházi imádságainkat tartalmazza. Ezt kell továbbadni, máshová is eljuttatni.

– Nehéz a válogatás, hiszen az régiók énekei sokszor átfedik egymást – mondta Szakály atya, kiemelve Kocsis Csaba egyházzenésznek a könyvvel kapcsolatos gondolatait is. Arról is szólt, hogy a népének és a népdal sok rokon vonást mutat, de vannak alapvető különbségek is. A nép a népdalt legtöbbször nótaként emlegette, a népénekre viszont a szent ének kifejezést használta. A legfontosabb különbség, hogy a népdal mindig világi szövegű, míg a népének vallásos tartalmú. Az együtt éneklés a történelem folyamán a magyar nemzet népénekkultúrájára hatott. A Délvidéken fokozott volt a sváb jelenlét, a magyar templomi népénekeken érezni ezt a hatást. A kötetet valóban nehéz volt megszerkeszteni az átfedések miatt, de igyekeztek egyensúlyt tartani az ismertek és kevésbé ismertek között.

Visszatekintve a múltba, tudjuk, hogy a hagyományos együtt éneklés eltűnt a falusi életmód változásai során, de az igény megmaradt, használati zenéről beszélünk, ezért lenne jó minél több magyarlakta vidékre eljuttatni a könyvet, hogy minél többen találják meg benne a kedvenc énekeiket, hangzott el többször is a bemutatás során.

Csizovszki László, a KÉSZ elnökségi tagja, a jánoshalmi csoport elnöke, a két szervezet kapcsolatának történéseiről szólt, majd elfogadta a jánoshalmi és óbecsei helyi csoportok együttműködésével kapcsolatos javaslatot. A két szervezet közötti kapcsolat, amit csodaként élt meg, 2009-ben létesült – mondta, majd a következő évben aláírták az együttműködési megállapodás. Azóta töretlenül folytatódik, gyümölcsöző.

A magyarországi vendégek a kiadványt kiosztották elsősorban a megjelent kántoroknak, és elküldték a kötelezettségeik miatt távolmaradóknak, így eljutott Verbászra, Moholra, Szenttamásra, Törökbecsére, Kishegyesre, Bácsföldvárra, Adára, Zentára, Újvidékre, Temerinbe, Péterrévére…

Forrás: Magyar Szó

kesz01

kesz02

kesz03