Orvos, színházi író, színikritikus – írja róla a lexikon. Nem mellesleg jeles borszakértő, s kérlelhetetlen vitapartner. Hizsnyan Géza diákkorában, majd prágai egyetemi évei befejezése után számos rendezvény szervezője, így nevéhez fűződik a mindössze két évadot megért Korunk Színháza nemzetközi színházi fesztivál megszervezése, ahogy egy időben saját színköre is volt Rimaszombatban.
Hizsnyan Géza Rimaszombatban érettségizett 1974-ben, s a prágai Károly Egyetem Orvosi Karán szerzett oklevelet 1981. Egyetemistaként elnöke volt az Ady Endre Diákkörnek, ahogy Rimaszombatban is sok-sok sikeres rendezvény megszervezése fűződött a nevéhez. A kilencvenes évek első felében a Pódium Színházi Társaság (Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága) alapító elnökeként szervezte a felvidéki amatőr színházi életet, de járta a professzionális színházi előadásokat is, több színigazgató tanácsadója is volt (Kassa, Turócszentmárton), s kritikusként is a legjelesebbek közé emelkedett. A kilencvenes évek elején két alkalommal is megszervezte a Korunk Színháza nemzetközi fesztivált, azon láthattam Göncz Árpád monodrámáját a feledhetetlen Adela Gáborová előadásában, de több Václav Havel-előadást is köszönhetünk ennek a tiszavirág életű kezdeményezésnek.
Holott mindezt csak másodállásban tette, ugyanis az egyetem elvégzése óta belgyógyászként dolgozik. 1981-ben került a nyustyai kórházba, – s némi kitérővel, amikor Rimaszombatban volt főorvos –, hűséges maradt a kisvároshoz és a hivatásához egyaránt. Rimaszombat városa orvosi és kultúrszervezői munkáját 1998-ban Városdíjjal ismerte el.
Írásai, elsősorban színikritikái az 1980-as évektől jelennek meg; több fontos színházelméleti tanulmányt közölt. A Kalligram Kiadó 2010-ben kötetben is megjelentette színházi írásait, a Színházi világaim nemcsak a szlovákiai magyar színházi életről ad számot, hanem betekintést nyújt a magyarországi és a szlovák színházi életben is, hisz Hizsnyan Géza mindegyikben otthonosan mozog.
Ahogy Tóth László írja a kötet fülszövegében: „Hizsnyan Géza orvos, belgyógyász egy vidéki kisvárosunkban, s talán épp ezért tudta/tudja megőrizni a függetlenségét; bár a legmesszebbmenőkig bennfentes a színház világában, de kívülálló bennfentes, aki úgy van bent, hogy kint marad közben. Az általa kiállított vényt aztán vagy beváltjuk, vagy nem; a felírt gyógyszert vagy bevesszük, vagy nem; terápiájának vagy alávetjük magunkat, vagy nem…”
Bár a napokban az 53. Jókai Napok zsűrijében ismét „láttatta magát”, mégis mostanában kissé eltűnt a rimaszombati társadalmi és kulturális közéletből, s bár véleményével és kórképével nem mindig értettünk/értünk egyet, az mégis egyre inkább hiányzik közösségünk számára.
Lapunk nevében is kívánunk boldog születésnapokat és legalább „rimaszombatilag” közéletileg zajosabb éveket!
2016-06-20
Juhász Dósa János, fotó: Gecse Attila
Forrás: gomorilap.sk
