A Csallóköz nagy lelkű tája Janiga József festményein visszaköszön. Idén március 21-én volna 70 éves a festőművész. Batta György megemlékezése.
Bár már tizenkét esztendeje – ötvennyolc évesen! – befejeződött Janiga József festőművész és tanár barátom élete, nem érzem, hogy ne lenne itt közöttünk: most éppen a hetvenet tölti be. Persze, mint szeretetre méltó hús-vér ember hiányzik, ám mint alkotó a leglényegesebbet már közölte velünk: “Becsüljétek a szülőföldeteket! Nem véletlenül lettünk magyarok, s nem csupán a sors szeszélye, hogy a Kárpát-medencében jelölte ki nemzetünk életterét az Isten.” Hallom, ahogy mondja: “Én mindennap felpattanok a kerékpáromra, hogy a csallóközi tájat tanulmányozzam és csodáljam, s megfessem róla a képeimet. Néha naponta többet is. Meg akarom mutatni a fények játékát a dúsan termő szántók fölött, felhőket és fákat örökítek meg a hegyek és dombok nélküli tájban. Nincs olyan évszak, amely ne gyönyörködtetne változásaival, s ne példázná, hogy a természet élete is olyan, mint az emberé: napfényes, boldog pillanatok,s a puszta létezésért vívott sötétlő drámák váltják egymást Isten világszínpadán.
Janiga József Párkányban született, a Nyitrai Pedagógiai Intézetben szerzett oklevelet, tanított a nemesócsai alapiskolában és a nagymegyeri művészeti alapiskolában, amely ma a nevét őrzi, s udvarán a mellszobra áll. Évekig volt a Kis Építő, majd Tücsök külső munkatársa: a legmegbízhatóbb illusztrátorunk, aki mindig percre pontosan érkezett a versekhez és mesékhez készített rajzaival. Festői munkásságának egyharmadát önportréi, kétharmadát a csallóközi tájképek alkotják. Ő díszítette munkáival Kányádi Sándor Billeg-ballag c. kötetét és Móra Ferenc Dióbél királyfiját. Alkotóereje teljében megbénult a jobbkeze, mire megtanult ballal rajzolni és festeni!
“A Csallóköz egy rejtett, csodás vidék, nagy lelkű táj. Már eléggé összenőttünk” – mondogatta. Jóska verseket is írt, sőt: olykor zenét szerzett. Csupaszív, segítőkész és becsületes magyar ember volt. “Ha egyszer majd nem csinálok képet, úgy érzem, csak verset fogok festeni” – írta. Én a festményeit szavak nélküli költeményeknek érzem, a bevezetőben már említett üzenettel: “Becsüljétek a szülőföldeteket! Nem véletlenül lettünk magyarok, s nem a sors szeszélye, hogy a Kárpát-medencében jelölte ki életterünket az Isten!”
http://csemadok.sk/jeles-felvideki-szemelyisegek/janiga-jozsef/
Forrás: Batta György, Felvidék.ma
