Lúdbőrözős volt a hangulat a Csíki Jazzen
Az ütős pénteki nyitány után a hétvége is jócskán tartogatott a közönségnek rendkívüli élményeket. A közönségből többen jelezték: egyszerűen lúdbőrösek lesznek a csíki dzsesszélménytől. Hoztunk két hangmintát.
A napok nemigen válnak szét a Csíki Jazzfesztiválon azoknak, akik hajnali 4-5-ig a fesztivál fellépőivel közös örömzenéléseken élvezik a hangulatot. A Csíki Jazz hagyománya szerint ugyanis minden megérkezett művész már a szerződésben vállalja, hogy koncert után becsatlakozik a jam sessionra – itt valóságos történelmi találkozások, koprodukciók és zenei élmények születnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az erdélyi és magyar diákság is iderajzott, és ők is beszállnak.
A Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál 2017-es kiadásán a második nap, szombat esti koncertek sorát a tehetséggondozás kulcsszóval indította. Úgyszintén hagyomány, hogy a Csíki Jazz rendszeresen vendégül látja a marosvásárhelyi StudJazzFest nemzetközi jazzverseny nyerteseit is, fellépést biztosítva számukra. Ennek különösen kedvez, hogy a verseny már májusban lezajlik.
A partnerség két szálon fut: Szilágyi Nóra csíki főszervező már akkor átjár szemlélődni, hogy az együtteseikkel érkezők közül kiket hívna meg a fesztiválra. A 30 év alatti, hivatalosan elismert zenei intézményekben tanuló diákoknak szervezett vetélkedőn továbbá zsűritag a rendezvény művészeti tanácsadója, Sárik Péter kétszeres Fonogram-díjas magyar dzsesszzongorista – így ők ketten voltaképpen teljes rálátással ötletelhetnek az ifjúság javára akár az elkövetkező évre is. Mindenesetre, minket mindig fölpezsdít, mikor Nóra a rajongva kiposztol egy-egy friss ötletet a versenyre utalva.
Az idei díjazottak közül nem jött mindenki, de kerek produkciót hallhattunk. Elsőként a Jászvásárról érkező, férfi vokál kategóriában díjazott Sandu Bănțaș köszöntötte a közönséget, és bizonyára a fesztivál nemzetközi rangjára tekintettel kizárólag angolul beszélt – románul egyáltalán nem.
A Budapestről érkező Szász Ágnes voltaképpen a quartettjével nyert a versenyen – Csíkban énekesként lépett színpadra, és egyből megnyerte a közönség szívét azzal, hogy bevallotta: évek óta maga is a nézőtéren élvezte a jazzfesztivált, és nagy megtiszteltetés számára, hogy most a színpadra állhatott.
A jazzversenyen a zsűri különdíját elnyerő, budapesti Farkas Zsolt énekes ugyancsak rajongott a Csíki Jazzért. Hármójukat zongorán kísérte a szintén budapesti Pintér Péter, aki a legjobb hangszeres produkciójáért kapta idén a StudJazzFest díját – szólójából rájöhettünk, miért. Olyan beleéléssel vitte a jazz-futamokat, hogy – mint ahogy Keith Jarrett koncertjein hallhattuk – maga is bele-bele nyögve énekelt.
Ez a dal különben még nincs is a lemezeiken – remélhetőleg az Egyesült Államokban fogják rögzíteni, ahonnan nemrégiben érkeztek haza. A magyarországi gitáros-zongorista ikerpár, Roland és Zoltán, nyilván a John Landis 1991-es filmjéből, a Stallone-t komikus szerepben kipróbáló Oscar című filmből vették. Sztorijuk ez: ahogyan Stallone is a két szabót, a Finucci-fivéreket, maffiózónak állítja be, őket is véletlenül maffiózónak nézték diáktársaik egy morcos-kialvatlan reggelen, mikor hosszú bőrkabátban várakoztak a suli előtt.
Csíkszeredai koncertjük lírai volt, frontemberük annyira szerény, hogy az őket meginterjúvoló tévés kollégák, mint mondták, „csak harapófogóval” tudtak vágható nyilatkozatot kicsalogatni tőle. Ekkor már türelmetlenül vártuk, hogy mikor pördül a közönség – egy középkorú hölgy előttünk már annyira csápolt, hogy a telefonos felvételén is alig tudta megtalálni a színpadot.
Az estet a Bratislava Hot Serenaders koronázta meg. Ez volt „a második nagy meglepi” – ahogy Szilágyi Nóra lapunknak fölfedte: ők maguk sem gondolták a program összeállításánál, hogy ekkorát fog durranni a lett és a szlovák banda. Azt tudták, hogy ütős a program, de mivel nem annyira ismert a két csapat, mint a világsztár-meghívott Richard Bona, nem mérték föl, hogy ilyen „letaglózó élmény” lesz. Nóra, aki különben az örömzenéléseken is jelen van, maga is beült a közönségbe, és akár a tömött sorok: szájtátva hallgatta, hogy „be jó”.
A hot jazz banda tagjairól megtudtuk: először járnak Romániában. Beköszönő hangfüggönyüket Duke Ellington mestertől kölcsönözték, és egy lemezt is dedikáltak neki, amelyen gyakorlatilag ők maguk kottázták le hangjegyről-hangjegyre, és hangszerelték az eredetihez hűen a korabeli bakelitlemezek nyomán. Különben ennek a munkának köszönhettük a koncertet is: minden egyes régi slágert így „írnak át” a jelenbe, hallás után.
Forrás: maszol.ro