Fogyunk. Ennek megállapításához nem kell semmilyen statisztikai intézet bonyolult és drága felmérése, csak elég végig menni egy-egy kisváros vagy falu utcáján, máris láthatóvá válnak a szomorú tények! A lelakatolt ajtók, kapuk, néhol a hatalmasra nőt gaz, lehúzott redőnyökön az árulkodó pókhálók – pontosan mutatják, hol nincsenek itthon a tulajdonosok. A sarki kisboltban vagy a piacon sem lehet mást hallani, csak azt, hogy: Ők is elmentek és ők is, ők éppen indulnak. Szinte másról sem szólnak a vajdasági mindennapok. Talán nincs is olyan család, akinek rokona vagy ismerőse, szomszédja nem szedte volna a sátorfáját és indult el a nagyvilágba szerencsét próbálni. Ha nem lesz változás, tényleg nem marad hírmondónak sem senki, és azt a bizonyos villanyt is más fogja leoltani utánunk. Meg lehet-e állítani vagy legalább lassítani ezt a folyamatot? Hm, nagyon nehéz, de a mostani interjúalanyom, a Zombori Magyar Polgári Kaszinó elnökasszonya, dr. Karcher Erzsébet és tettre kész csapata megpróbálja a lehetetlent: lassítani az elvándorlást. Ő osztja most meg velünk, mennyi munkát és odaadást igényel az egyesület működtetése.
Mikor alakult meg a Kaszinó?
A szájhagyományok szerint a Polgári Kaszinó 1862-ben alakult, viszont csak 1867-ben került bejegyzésre a kiegyezés után, amikor a körülmények lehetőséget adtak rá. A polgárosodás idejében sorra nyíltak a Kaszinóhoz hasonló létesítmények és Zomborban is elérkezettnek látta az akkori Polgári Kör, hogy a budapesti Polgári Kaszinó mintájára egy kaszinó egyletet alapítsanak. Az egyesület célja: a polgárság közszellemét emelni és annak művelődését elősegíteni, ezáltal elérni, hogy az eszme- és tapasztalatcserék minden korszerű és közhasznú dolgot előtérbe állítsanak és továbbfejlesszenek. Az egyesület igyekezett a közönséggel való kapcsolatot szorosabbá tenni, hírlapok és irodalmi művek beszerzésével a művelődést és a jó ízlés terjedését elősegíteni és általában a társas életben a jót és a hasznosat a széppel egyesíteni.
Az iparosok is saját egyesületet alapítottak az Egyleten belül, mivel az iparosodás korát élték akkortájt, és így fontos volt akkor is az információ áramlása és cseréje. Valójában egy polgári, ipari kör alakította meg a zombori Magyar Polgári Kaszinót. Ez lassan bővült és mind komolyabb szerepet vállalt a város életében, többek között részt vett a Színház, és a tűzoltó egyesület alapításában is.
Magyar Kaszinó a neve. Csak magyarok vehettek részt az Egylet életében?
Igen, a neve magyar, de abban az időben itt élő emberek mindhárom nyelvet – a magyart, a németet és a szerb-horvátot is – tökéletesen beszélték. Ezért voltak szerb és német vezetéknevű urak, akik bejártak és tevékenykedtek, de magyarul beszéltek. Magyar egylet volt, de nem volt zárva senki előtt sem a kapu. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Polgári Kaszinó 155 éve folyamatosan működik. Kevés egyesület mondhatja el ezt magáról. Hiszen mind az első mind a második világégés alatt, de a háborús kilencvenes évek alatt is folyamatosan működött. A kommunista világban is komoly munka folyt azzal a változással, hogy nem Magyar Polgári Kaszinó volt a neve, hanem Petőfi Sándor Kulturális Egyesület, amit mi 2003-ban állítottunk vissza az eredeti elnevezésre.
A 90-es években sokkal erősebb és újabb funkcióval bővült a kaszinós élet – lehetőség adódott arra is, hogy sokkal bátrabban vallja magát magyarnak az ember! Fel is lendült a tevékenység habár ezek háborús és ínséges évek voltak. Ekkor a Kaszinó mint civil egyesület komoly részt vállalt az akkori gondok felvállalásában. Humanitárius segélyek érkeztek a Vox Humanatól és máshonnan is, ami a Kaszinóban került szétosztásra. De érkeztek gyógyszer és élelmiszer, valamint ruha nemű segélycsomagok is.
Akkortájt kicsit visszafogottabb életet éltem, mivel folytattam a félbehagyott tanulmányaimat, és kicsi gyermekem is volt, ezért inkább a szüleim voltak, akik jobban részt vettek a munkában.
Ön zombori születésű?
Igen, én tősgyökeres zombori magyar vagyok.
Mikor került kapcsolatba a Kaszinóval?
Mivel ez az egyesület ennyire régóta fen áll, az én nagyszüleim is már részt vettek az egyesület munkájában. Mondhatni, hogy nemzedékről nemzedékre száll át a kapcsolat. Az én nagyapám, Berkó János színdarab rendező, a hivatásos színházban is dolgozott és rendezett nem csak a Kaszinóban. Volt egy időszak, amikor hivatásos magyar társulattal rendelkezett a város, a Kaszinóban próbáltak, de a színházban volt a bemutató. A Kaszinónak mindig is komoly amatőr színjátszó csoportja volt.
Emiatt is, de annak idején az iskolák által is közel kerültünk a Kaszinóhoz, hiszen bármilyen rendezvény is volt, annak a Kaszinó adott otthont. Lehetett az általános iskolai vagy gimnáziumi tanárok által készített műsor, mindnek itt folytak a próbái és az előadásai is, sőt a kis óvodások is itt bontogatták szárnyaikat. A Kaszinó egész kicsi gyermekként az életünk meghatározó részévé vált. Mindenki megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő csoportot, hiszen volt könyvtár, bélyegeket és pénzérméket gyűjtők, de sakkozni és újságot olvasni is lehetett, ugyanakkor voltak, akik csak beszélgetni jártak be. Még tekepályája is volt a Kaszinónak, nem is akármilyen, hiszen 1904-ben országos tekeversenyt rendeztek Zomborban. Nagyon gazdag a múltunk, csak szemezgetek belőle, hiszen felsorolni mindent nincs is lehetőség, és azóta is sok minden történt, amióta 2003-ban én lettem a Kaszinó elnöke.
A 90-es évek változást hoztak, hiszen mi akkor kezdtük nyilvánosan és szabadon a nemzeti ünnepeinket megünnepelni, mivel ezt a hetvenes és nyolcvanas években nem igazán lehetett. Ekkortájt alakult meg a történelminek mondott VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), amelynek Zomborban is jelentős tagsága volt. Ezen felbátorodva – és ennek hatására is talán – kezdődtek el a hivatalos megemlékezések, amelyeket azóta is rendületlenül minden évben megtartunk.
Milyen eseményekkel, programokkal próbálják összetartani az itt élő magyarságot?
Igyekszünk a zombori magyarságot minél színesebb programokkal idevonzani és itt is tartani őket. Van néhány rendezvény, amely már hagyományosnak számít, menetrendszerűen minden évben megrendezésre kerül. Ilyenek a bálok (szilveszteri, Bálint-napi) és van a halfőző versenyünk is. Általában ezzel kezdjük az évadot. Tizenkét éve már, hogy megszervezzük a nyugat-bácskai szintű szavalóversenyt – ezt a Kaszinó finanszírozza –ugyanis az elmúlt években ritkán kaptunk rá támogatást. A korosztályok nyereménytárgyait, könyveket az Egyesület maga vásárolja meg a szűkös anyagi lehetőségeiből és természetesen a megvendégelést is mi teremtjük elő.
Öt éve a farsangi időszakban nyugat-bácskai iskolás korú gyerekek részére táncházat rendezünk, amit nagy lelkesedéssel fogadtak a résztvevők.
Mikortól lett Ön az elnök?
2003 óta látom el a tisztséget, ez még akkoriban a háború utáni ínséges időszak volt, és tényleg meg kellet küzdeni minden egyes dinárért! Nagyon nehéz volt, de az összefogás segített túlélni azt a nehéz időszakot is. Munkaakciókat szerveztünk, tetőt javítottunk, irodát, könyvtárat takarítottunk, és valóban nagy volt az összefogás azokban az években – amire most is szükség lenne.
Mivel a várostól a lehető legkevesebb támogatást kaptuk, ritkán is fordultunk hozzájuk. Az irodahelyiségünket renováltuk, új ajtókat szerettünk volna beépíteni, de ahogy a régit vették ki, bedőlt a vályogfal. E nem kalkulált költség miatt kicsivel többet kaptunk a várostól, a többit a Bethlen Gábor Alap és a Magyar Nemzeti Tanácstól támogatta. Sikerült akkoriban az Illyés Közalapítvány helyi vezetőjét meghívni néhány rendezvényünkre, ahol bebizonyosodhatott számára, hogy keményen dolgozunk – így sikerült egy meghívásos pályázaton nyerni egy nagyobb összeget. Ebből a pénzből építettünk fel az utca felőli részen kialakítanunk két üzlethelyiséget, melyeket bérbe adunk, így jutunk bevételhez, amivel tudunk már kicsit gazdálkodni. Ez így folytatódott, a kirámolt könyvtár helyén étterem lett, amelyet szintén bérbe adunk. Itt működik – mert belátták, hogy itt a helye – a CHM-irodánk is, így ki tudjuk gazdálkodni a fenntartásunkhoz a pénzt. Normális körülmények között tudunk helyet biztosítani a szakkörökben tevékenykedőknek – szerencsére sokan vannak és nagyon aktívak.
Sokan hagyták el Zombort?
Sajnos nagyon sokan elhagyták már, és még többen tervezik. Azért, hogy ezt valamilyen szinten lassítsuk – mert szerintem visszafordítani már lehetetlen –, és hogy néhány fiatalt megpróbáljunk itt tartani, jött az ötlet, hogy magyar nyelvű felsőfokú képzést kellene indítani Zomborban. Ez akkor vetődött föl, amikor egy magas rangú vendég itt járt az Oktatási Minisztériumból, és összeismerkedett az akkori polgármesterrel. Elkezdődtek a komolyabb tárgyalások, és a Pécsi Egyetemre esett a választás, amely egy felsőfokú képzést nyitott az érdeklődőknek. Ennek érdekében az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaptunk egy nagyobb összeget, amelyből a Kaszinónkat teljes egészében fel tudtuk újítani a tetőtől a pincéig, és szeptemberben készen is állt, kezdődhetett az oktatás.
Persze akadtak ellenzők is szép számmal Vajdaság szerte mondván, ezzel is csak segítjük az elvándorlást, de nekünk nem ez a tapasztalatunk. Azok, akik itt tanulnak komolyan is gondolják, hogy maradnak! Lehet, hogy hozzájárul a szerb nyelvű szakmai képzés is, ami a tananyag része. Az iskolanyitás révén több embernek tudtunk munkát biztosítani. Ebben a világban ez nem kis dolog! Én úgy érzem, hogy ez segít abban, hogy próbáljuk itthon tartani az embereket!
Valójában tud-e egy civil szervezet működni a politikum közvetlen támogatása nélkül?
Én a civil szervezetet teljesen elválasztanám a politikától! A politikum érdeke és az ő javukat szolgálja az, ha segítik a civil szervezeteket. Úgy gondolom, hogy a politikumnak kutya kötelessége segíteni a civileket, mert valóban önkéntes odaadó munkát végeznek. Most van először a Pécsi Egyetemnek köszönhetően, hogy teljes munkaidőben tudunk foglalkoztatni egy titkárt és egy takarítót, mert eddig túlsúlyban azt is mi végeztük. Az elnöktől az alelnökön keresztül a választmányi tagokon át a szakcsoportok vezetőig bárki bármit is tesz a Kaszinóban, azt ingyen és bérmentve teszi! Ezért gondolom azt, hogy ezeket a dolgokat a politikumnak támogatnia kell.
Amióta szétesett a VMDK, azóta mi mindig küszködünk a politikummal és egyes képviselőivel, de utolsókig fogok harcolni azért, hogy a Kaszinó politikamentes legyen! Persze a sorainkban is vannak párt szimpatizánsok, sőt tagok is, de amikor mi leülünk megtárgyalni a Kaszinó terveit, ügyes bajos dolgait, ott nincs politika. Csak Kaszinó van és Kaszinós érdekek vannak! Ezt ki merem jelenteni és nagyon büszkén állítom, hogy így is van!
Persze voltak felém irányuló felkérések pártok részéről – de amíg én vagyok az egyesület elnöke, semmiféle párttevékenységet nem folytatok, mert az nem lenne korrekt. Annyira kevesen vagyunk, nem volna szabad megengedni, hogy a politika ekkora ellentéteket szítson az emberek között, mert csakis az ellenkezőjét érik el. Elmondhatom, hogy a politikum sokszor segített, valóban segítettek, viszont sokszor ártott is.
Pontosan mire gondol?
Ellenségeskedést szít az emberek között. Ez nem jó! A mai világban összefogásra, és nem széthúzásra van szükség. A zombori magyarok számát mintegy háromezerre becsülik, és ha a háromezer magyar háromezer felé húzz, akkor az nagyon, de nagyon rossz! Persze kicsit túlzok, mert sajnos nem jár be mindenki. Van, akinek nincs hozzá affinitása, van, akit nem is érdekel, van, aki csak olyankor jön, amikor rendezvény, program van – nem vagyunk egyformák. De ha az embereket tudatosan egymás ellen fordítjuk és elveszítünk húsz embert az nagyon nagy baj.
Miben kellene, hogy másképp viszonyuljon a politika az emberekhez?
Meg kellene, hogy gátolja a széthúzást, mivel mi isszuk meg a levét ennek az egésznek! Lehet-e különbséget tenni az alma, a körte vagy a narancs között? Nem lehet csak almán élni vagy csak húson, esetleg csak csokoládén. Az emberi szervezetnek is szüksége van mindenre, nem lehet kizárólagosnak lenni, mert megbetegszünk. A politikának sem lenne szabad kizárólagosnak lenni. Amit az egyik megtesz és jó, azt támogatni kellene a másiknak is és fordítva. És meg kellene szólítani az embereket, gyere, fogjunk össze és csináljuk meg közösen a mi érdekünkben!
Ön szerint megszűnhet az ellenségeskedés, és létre jöhet egy megegyezés?
Nagyon szeretném és optimista vagyok, ugyanis csak így van esélyünk a megmaradásra! Nagyon elanyagiasodott a világ. Jobb volt a 90-es években ebből a szempontból – persze nem a háborút értem ez alatt –, amikor nem volt pénz. Sokkal nagyobb volt akkor az összetartás, összefogás!
A zombori magyarság jövője?
Ha nagyon feketén akarok látni, akkor nem nagy jövőt jóslok neki. De nem vagyok ennyire borúlátó és azt gondolom, hogy nagyon hosszú ideig meg fog maradni a zombori magyarság! Itt vagyunk és teszünk is ellene, és nem lehet mindig minden vég nélkül fekete. Változások biztosan lesznek, és abban a pillanatban, ahogy a gazdaság csak egy kicsit fellendül vagy legalább stagnál, akár a visszájára is fordul majd az elvándorlás, és megmaradunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mi aradi vértanunk: Schweidel József, akinek a szobra 1918-ig a megyeháza előtt állt, de lebontották. A zombori magyarok azóta is folyamatosan azon dolgoztak, hogy hogyan lehetne egy új szobrot felállítani. Közvetlenül a második világháború után nem lehetett, talán a 60-as évektől voltak olyan felvetések, hogy legalább egy emléktáblát kellene kitenni a szülőházára. De a házában most iskola működik így az akkori hatalom sikeresen tudta húzni az időt azzal, hogy kinek a hatáskörébe tartozik eldönteni, hogy kikerülhet-e az emléktábla a falra? Azóta is így van ez és nem került ki a tábla a falra.
Amikor sikerült a Kaszinót ilyen szépen felújítani, úgy gondoltuk, hogy méltó helyen lenne a szobor a Kaszinó udvarában. Ezt sikerült is megvalósítani és most március 15-én a Nemzeti Ünnepünk alkalmával volt az ünnepélyes szoboravató! Nagyon büszkék vagyunk, hogy újra van Schweidel József szobor Zomborban. Hosszabb idő óta Október 6-áról – a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Szent György Lovagrend segítségével közösen – nyugat-bácskai szintű megemlékezést tartunk, amelyet ma már a Kaszinó egyedül szervez. A Nemzeti Tanács eddig is számos rendezvényünket támogatta, bízunk benne, hogy a továbbiakban is számíthatunk a segítségükre!
Próbálunk színi előadásokkal is kedveskedni az érdeklődőknek. Sajnos ma már az amatőr színjátszás nem úgy működik, mint régen, hiszen emberhiánnyal küzdenek ők is, ezért vagy az Újvidéki, vagy a Szabadkai Társulatot szoktuk meghívni egy-egy vendégjáték erejéig. Természetesen a környékbeli falvak társulatait is vendégül szoktuk látni, irodalmi esteket, könyvbemutatókat szervezünk, egészségügyi előadásokkal is várjuk az érdeklődőket.
A Vajdasági Mozgó Kép napja alkalmából minden évben filmvetítésekre kerül sor. Van Ötösfogatunk is, a hetvenes években indult egy rendezvénysorozat, ez azóta sok változáson ment keresztül napjainkig, de a lényege változatlan. Zombor és a környéki falvak közös előadást készítenek, és mindig más a házigazda, aki vendégül látja a résztvevőket. Ezekből a közös programokból, eseményekből már számos házasság is létrejött. Kevesen vagyunk, fontos, hogy a fiatalok megismerjék egymást. Természetesen zenei esteket is szervezünk. Próbáltunk a lehetőségeinkhez mérten segíteni az árvízkárosultaknak anyagilag is, illetve gyűjtést is szerveztünk más bajba kerülteknek is.
Ön mennyit dolgozik egy hónapban az Egyesületben?
Nagyon, de nagyon jó csapatom van! Szerencsére a titkárunk ma már főállásban tud foglalkozni a Kaszinó ügyeivel, folyamatosan figyeli a pályázatokat, követi őket, valójában minden rajta fut keresztül.
Van két alelnökünk, akik szintén nagyon ügyesek és aktívak az ügyek intézésében, de a szervezésekben is. Van még két idősebb tagunk, akikre mindig lehet számítani és tanácsot is kérni tőlük. Van egy könyvelőnk, és még három tagunk, akik nagyon aktívak és kiveszik a részüket a munka dandárjából. Felosztódtak a feladatok, és mindenki igyekszik azt tökéletesen ellátni. Természetesen vannak más tagok is, akikre lehet mindig számítani.
Nem egyedül végzem a munkám, az lehetetlen is lenne. Egy fantasztikus csapat segítségével dolgozhatom, amiért nagyon hálás vagyok. Mi így, együtt próbáljuk a lehetetlent: összefogni és itthon tartani a megmaradt magyarságot!
Kókai Zsolt