Great Gatsby a KMDSZ Gólyabálon
Az 1920-as évek korára jellemző ruhák, díszletek adták meg igazán az esemény hangulatát, valamint a gólyabál tematikája, amely a Great Gatsby köré épült. Hatalmas sikert aratott a versenyzők és az érdeklődők körében is. December 12-én a Florin Piersic moziban mutatkoztak be a gólyapárosok.
A műsort Gatsby és Daisy vezette. A háttérből mint kósza hangok jelentek meg az utasításaik, így az esemény végéig látni sem lehetett őket. Az elgondolás érdekes volt, a megvalósítás már kevésbé, ugyanis a rejtőzködésnek köszönhetően nem sikerült mindig együtt haladni a próbatételekkel, az utasításokkal, így vagy a gólyák, vagy a zsűri, vagy pedig Gatsbyék kapkodtak a szavak után és loholtak utolérni az időt. A hibát azonban – pozitívan értelmezve – az akkori kör törekvésének, sietségének nevezném. Hisz hogyan máshogy lehetne elképzelni a húszas éveket, ha nem a rohanás, feltörekvés időszakaként? Így a műsorvezetőknek köszönhetően még inkább sikerült beilleszkednünk a letűnt korba.
A gólyapárok egyszerűsége lenyűgöző volt. Mindannyian komolyan vették a feladatokat, amelyek olykor kissé elcsépeltnek bizonyultak, és nem igazán tűntek egy színvonalas eseményhez valónak. De mintha ezt nem is érzékelték volna, küzdöttek, hogy kitörhessenek, hogy feljuthassanak a társadalmi ranglétra tetejére, ahogyan azt példaképeik, Gatsby és Daisy tették: így videók által mutatkoztak be, szituációs próbát teljesítettek, majd udvaroltak, kedveskedtek egymásnak, a jól ismert filmből inspirálódva.
Ezt követően ügyességi feladatokban jeleskedtek, amelyekből nem maradhattak ki a folyton visszatérő motívumok sem: sörösüvegek, sörösládák, poharak. (Mi is lenne nélkülük az egyetemistákkal?!)
Ahogyan az a legtöbb tehetségkutató műsorban történik, bizonyos idő után a tizenkét párból a zsűritagok hatot kiejtettek, így könnyebben folyt tovább a küzdelem. Bár a közönség remélte, hogy ezáltal a feladatok is komolyabbá és fokozatosan nehezebbé válnak, a reményeket fölülírva egyre könnyebb és nevetségesebb feladatok érkeztek: toronyépítés, lufifújás, majd az értékek harca. Az utóbbiról, mint megtudtuk: „az elengedhetetlen emberi és társadalmi értékekért” való küzdelmet jelentette. Meglepődésünkre az elengedhetetlen emberi értékek, amelyeket a közönségtől kellett összegyűjteniük a pároknak, nem egyebek voltak, mint papírpénzek. Így sokan gazdagodtunk nézeteinkben, a gólyabálon ugyanis megtudhattuk, hogy értékeink az anyagiasságban merülnek ki igazán. Azonban biztosak vagyunk benne, hogy ezáltal is csak a kort akarták még érzékelhetőbben megidézni a szervezők, és senki sem gondolja úgy, hogy a Kolozsvárra érkező fiatal egyetemistákkal el kell fogadtatni a szürke valótlanságot.
Az esemény csúcspontja lehetett volna a Matematika és Informatika Kar gólyapárjának győzelme, azonban mindezt egy kicsit elhomályosította az első forduló után színpadra érkező kiáltás, miszerint „bunda” volt az egész döntéshozatal, valamint a folyton visszatérő latin táncos pár. Sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy miért? Miért gondolhatja a közönség, hogy „bunda” van a szervezésben, valamint miért birtokolja a húszas évek színpadát latin táncot lejtő pár?! Igazából a válasz mindegy is, a lényeg, hogy jól szórakoztunk és nevettünk a lehetetleneken.
A KMDSZ Gólyabál összességében kellemes esemény volt, hisz megtapasztalhattuk a karokon belül uralkodó hatalmas összetartást. A Perspektíva közönségdíját elnyerő, a Műszaki Egyetemről érkezett gólyapár óriási szurkolótábort, mondhatni családot hozott magával. Lenyűgöző volt látni és hallani, hogy mennyire imádják egymást az első éves hallgatók. Csak gratulálni lehet nekik ezért, hisz észrevétlenül is, de bebizonyították, hogy nem is a pénz, hanem az összetartozás a legnagyobb emberi érték.
Forrás: perspektivadiaklap.blogspot.com