A fiatalokat is bevonják a Csemadok munkájába Bősön
Több kitüntetést is átadott az év elején a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok, mind országos, mind regionális szinteken. A bősi alapszervezet a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya elismerésében részesült. A szervezet elnöke, Nagy Anikó a Csemadok közművelődési díját vehette át. A kitüntetettel beszélgettünk a bősi szervezet munkásságáról.
Miért éppen a bősi szervezet kapta a területi választmány kitüntetését?
A bősi alapszervezet 1950 óta megszakítás nélkül működik. Nagyon sok csoport tevékenykedik a helyi Csemadok mellett, aminek köszönhetően fiatalokat is be tudunk vonni a munkába. A Csallóköz Kultúráért díjat azok miatt a csoportok miatt kaptuk meg, melyek a Csemadok Bősi Alapszervezete mellett dolgoznak, több néphagyományt őrző csoportot és tehetséges szólistákat is felkarolt alapszervezetünk. Negyvenöt éve működik a Kék Duna Vegyeskar, tízéves fennállását ünnepli az idén az újjáalakult Aranykert Tánccsoport. Nagyon sok fiatal tehetség van a szervezetünkben, kötelességünknek érezzük őket felkarolni és fellépési lehetőséget biztosítani számukra.
Nemcsak a hagyományőrző csoportok tevékenyek, hanem maga a szervezet is. Több olyan rendezvényük van, amit már évek óta megszerveznek.
Huszonöt éve szervezzük az adventi hangversenyt, ez egy hagyományos rendezvényünk, amelyen a mi kórusunk mellett fellépnek a baráti énekkarok is, Magyarországról és a közeli településekről is. De van egy még régebbi rendezvényünk. Az idén tartjuk meg hatvanötödik alkalommal a Kulturális Ünnepség és Szövetkezeti Nap elnevezésű fesztiválunkat. Ezt elődeink még a Duna-parton szervezték, ma már a parkban tartjuk meg, mindig társszervezői vagyunk. A rendezvény az idei évtől felkerült a Csemadok országos rendezvényeinek listájára. A fesztivál első napján megkoszorúzzuk a Ferdics Gábor által készített homokkő emlékművet, amelyet a Csemadok-ház előtt a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából állított a területi választmány. Tizenhetedik alkalommal szervezzük meg az iskolások számára az Amade László Anyanyelvi Vetélkedőt a kultúrházban szervezzük. A környező falvak iskoláiból is jönnek vetélkedni, illetve a testvértelepülések iskoláiból is voltak már gyermekek a megmérettetésen. Ez egy játékos anyanyelvi vetélkedő, amit a gyermekek nagyon szeretnek, hiszen ilyenkor kimozdulnak az iskolából.
Milyen más rendezvényekkel szólítják meg a nemrégiben várossá vált Bős lakosságát és a környékbelieket?
Rengeteg író-olvasó találkozót, előadást, kirándulást szervezünk, de vannak olyan programok, amelyeket még csak néhány éve szervezünk meg. Ilyen a néptáncosaink kezdeményezésére a batyubál, amit banyabálnak neveztünk el. Nemrég ért véget a farsang, már ötödik éve bőgőtemetést tartunk, amivel egy régi hagyományt élesztettünk újjá. Bősön ugyanis az volt a szokás, hogy a farsang utolsó napján eltemetik a mulatságokat, azaz az azt jelképező nagybőgőt. Majd kezdődik a böjt. Március 15-én az önkormányzattal karöltve az 1848-49-es szabadságharcra emlékezünk a turulmadárnál. Húsvét előtt locsolóünnepséget szervezünk a gyermekeknek a tájház udvarán, ennek szervezéséből a néptáncosok veszik ki a legnagyobb részt. A gyermekekkel megtanítják a tojásfestés rejtelmeit, megismerkednek a tájházzal és locsolóverseket tanulnak. A végén az igazi locsolkodást is megmutatják a gyermekeknek, a hagyományos kannás módszerrel, hiszen az udvaron gémeskút is van.
Augusztusban új programmal álltak elő. Államalapítónkra emlékeztek, és felszentelték az új kenyeret. Honnan jött az ötlet? Volt ennek hagyománya korábban Bősön?
Utánanéztem, kérdezgettem az idősebb embereket. Ők mesélték, hogy régebben vitték a templomba megáldani az új gabonából sütött kenyeret. Bősön régebben mindenki maga sütötte a kenyeret az otthoni kemencéjében. Később volt községi kemence is, a bedagasztott kenyeret ide, vagy a közeli pékségbe vitték megsütni az asszonyok. Emlékszem rá, a nagymamámmal mi is vittük a megkelt tésztát megsütni. Egyrészt ez adta az ötletet, másrészt a magyarországi Magyarok Kenyere ünnepség. Mivel Bős és környéke mezőgazdasági terület és a mai napig sok a gazdálkodó, adott volt az ötlet, hogy megszólítsuk őket, és szimbolikus mennyiségű gabonát kérjünk a gazdáktól. Egy házi pékségben, a szomszédos Nyáradon sütettük meg a cipókat, ott van még olyan szakember, aki kézzel dagasztotta a tésztát és formázta a cipókat, a kenyeret. Ebből is szeretnénk hagyományt teremteni. Ennél a rendezvénynél és a többinél is segítettek a cserkészek. Nagyon jó az együttműködésünk a helyi cserkészekkel. Bármiben segítenek, ha kérjük őket.
Nemrégiben önt is kitüntették. Megkapta a Csemadok közművelődési díját. Mit érzett, amikor kiderült, hogy javasolták, és hogy meg is kapja az elismerést?
Nagyon megleptek vele. Várkonyon volt találkozónk, és éppen arról tárgyaltunk, hogy a területi választmány kinek a munkásságát ismerje el, amikor gratuláltak. Először arra gondoltam, hogy engem javasoltak a területi választmány díjára, de kiderült, hogy nem. Majd jött Görföl Jenő és megtudtam, hogy az országos elnökség engem is kitüntet. Nem is tudtam róla, hogy jelöltek. Nagy megtiszteltetés ért. Úgy érzem, simán csak teszem a dolgomat, sem énekelni, sem táncolni nem tudok, csak szervezek. Összefogom a tagokat. Nagyon jólesett, hogy elismerték a munkát. Huszonhat éve vagyok elnöke a bősi alapszervezetnek. Mi mindig csak a dolgunkat tettük.
Nem sokkal azelőtt, hogy elnök lettem. Előtte az ifjúsági szervezetben tevékenykedtem, és mindig is együttműködtünk a Csemadokkal. A rendszerváltás után sok támadás érte a Csemadokot. Bősön is ez történt, és ezért az egész vezetőség lemondott. Megkeresett az alapiskola igazgatója, Miklós Feri bácsi, hogy jó lenne, ha segítenénk, segítenék a szervezetnek. Akkor még nem mondta, hogy ők le akarnak mondani, az a gyűlésen derült ki számunkra, több fiatal is akkor lépett be a szervezetbe. Meglepetésünkre minket, fiatalokat választottak meg vezetőségi tagokká, de megkértem őket, hogy a régiek közül is maradjanak, hiszen a hagyományos rendezvények megszervezése miatt is szükségünk van a tapasztalt emberekre. Ennek köszönhetően maradt a régi vezetőség, és néhányunk még tagja lett a testületnek. Ott voltak a régi pedagógusaink, akikre felnéztünk, akiktől sokat tanultunk. Ezután az ülés után néhány héttel az elnök lemondott, és meggyőztek, hogy vállaljam el az elnökséget. Cserébe arra kértem a régieket, hogy maradjanak a vezetőségben. Sokat tanultam tőlük.
Van vérfrissítés ma a Csemadokban? Vannak fiatal tagok?
Igen, vannak. Az énekkarban és a tánccsoportban is sok fiatal aktívan tevékenykedik. Most az énekkar nagyon jól működik, sok fiatal énekel. Előfordul, hogy anya és lánya együtt énekelnek a csoportban. Nagyjából négyszáz taggal működünk.
Forrás: szabadujsag.com
Neszméri Tünde
(Megjelent a Szabad Újság február 17-i számában.)
