Emlékhelyet avattak Csókán

Csóka Kiemelt cikk

Pénteken délután a csókai katolikus temetőben emlékhelyet avattak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az I. és II. világháború áldozatainak emlékére és azoknak a csókaiaknak az emlékére, akiknek nem jutott fejfa, bárhol is nyugszanak a világban.

Az avató és koszorúzási ünnepségen Jaksa Dominika Bata János: Csak elmondani szeretném című versét szavalta el, majd Kiss Tóth Erika, a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Csonti István helytörténész történelmi ismertetőjében összefoglalta Csóka sorsfordító és a település lakosságára nézve sokszor tragikus kimenetelű eseményeit és az emlékhely kialakításának az előzményeit.

A négy márványlapból kialakított keresztet formázó emlékhelyet a XIX. században élt Borbély család felújított, az enyészettől megmentett sírkertjében alakították ki.
Mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke az emlékhelyavatón elmondott beszédében kiemelte:

– Lehet-e az emlékezetnek olyan emlékművet állítani, olyan emlékhelyet kialakítani, amely úgy szól hozzánk, hogy közben mégis azok emlékét őrzi, akik a nyers idő méretlen tömegében már nincsenek közöttünk, akiket nem is ismertünk, akikről nagyon keveset tudunk, de ha ma itt, ezen a helyen gyertyát gyújtunk, úgy tudunk rájuk emlékezni, hogy közben előttünk is olyan fény gyúlik, amely utat mutat nekünk, a világ hontalanjainak, hogy el ne tévedjünk, hogy mire a rőt köd felszáll, hazataláljunk?

– Ilyenkor, néhány nappal mindenszentek és halottak napja előtt a temető felé tartva, csak lassan araszolgatunk előre, mintha félnénk a gyertyafény pislogásától, a derengő ragyogástól, a magány feloldásától – fogalmazott Hajnal Jenő.

– Szemünknek – mint mindig – most is fáj az öröklét. Pedig érezzük, ahogy süllyed az őszi félsötét, ahogy a magányosság, mint a kihűlő vasérc – mely pattog, és vaktában feketül –, parázsra, majd szikrára talál, ahogyan a sötétlő fák között világít a meztelen nyír, és ez a négy márványlap keresztet formálva arra emlékeztet bennünket, hogy várnak ránk… Ez a négylevelű márványtömb és környéke itt a csókai katolikus temetőben mégis több, mint hogy csak azokra emlékeztessen, akik életüket adták és vérüket hullatták a hazáért, szülőföldjükért, Csókáért az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban, vagy akik az első és a második világháború távoli harcmezein haltak hősi halált, és névtelen sírokban pihenhetett meg kifáradt testük, de nem úgy azóta is hazavágyó lelkük. Így lehet ez a ma felavatásra kerülő emlékhely a szülőföldhöz való ragaszkodás jelképe, ennek a fájdalmas és tragikus honvágynak olyan szakrális helye is egyben, amely immár pótolhatatlan, egyetlen és örök a mindenünnen hazagondolók számára… – mondta egyebek között Hajnal Jenő.

A csókai avatóünnepségen a helyi önkormányzat magyar tisztségviselői, a művelődési egyesület és a Rákóczi férfikar tagjai mellett jelen volt és koszorúzott Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Kormányos László, a tartományi sport- és ifjúsági titkárság titkárhelyettese is.

Forrás: Magyar Szó