Tizenegy évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen az 1944-es roma holokausztra emlékeztető országos emlékművet emeltek, amelyet Robert Fico szlovák miniszterelnök leplezett le. A megrázó történelmi eseményekről évente megemlékező rendezvény nemzetközi visszhangra talált, melyen az európai diplomácia a legfelsőbb szinten képviselteti magát.
Augusztus másodikán azokra az áldozatokra emlékezünk, akiket az 1944 augusztus másodikáról harmadikára virradó éjjelen az auschwitz-birkenaui német koncentrációs tábor felszámolásánál a nácik lemészároltak. Ezen az éjjelen 2900 romát és szintót gyilkoltak meg. Az áldozatok többsége idős és beteg ember, illetve nő és gyermek volt. Tiszteletükre és emlékük megőrzésének érdekében augusztus másodikát a roma holokauszt emléknapjaként tartjuk számon. A megemlékezés főszervezője a dunaszerdahelyi székhelyű Romologiai Kutatóintézet igazgatója, docens doktor Ravasz József, PhD. és Dunaszerdahely város önkormányzata volt.
A dunaszerdahelyi megemlékezést Zakál Gyula előadóművész nyitotta meg Ravasz József költő Földrajzi üzenet című versével. A nagykövetség és a minisztériumok küldöttei, az országos, kerületi, járási és városi képviselők, polgármesterek bemutatása után beszédet mondott Ravasz József, aki Kacz Katalin általa nagyon fontosnak tartott mondatát idézte. „A múltba nézni akkor van értelme, ha tanulunk belőle.” Ehhez kapcsolódott Rigó Konrád, a kulturális minisztérium államtitkára, aki szerint a múltból azt is meg kell tanulnunk, hogy hajlamos megismételni önmagát, ezért cselekednünk kell, hogy ez ne következhessen be.
Dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere a fiatalság nácizmushoz és fasizmushoz való hozzáállását tárgyalta beszédében. „A fiatalság számára menővé vált szimpatizálni ezekkel az ideológiákkal. A szüleik még nem éltek a második világháború idején, hogy annak szörnyűségét át tudnák adni, a nagyszüleik pedig, akik részesei voltak ennek a borzalomnak, talán már nem élnek. A mi felelősségünk, hogy a mai fiatalságnak megtanítsuk a humanizmust és a demokráciát. A kollektív bűnösség elve alapján való népirtást és azt, hogy bárkit üldözzenek, el kell ítélni.”
A megemlékező beszédek sorát a Budapestről érkezett World Roma Organization világszervezet alelnöke, a Kisebbségekért díjas szerkesztő-újságíró, képzőművész, költő, műfordító és romani nyelvtanár, Pató Selam zárta. „Személyes felelősségünk van. Nem gondolkozhatunk halmazokban, csak egyedekben. Azt kell néznünk, hogy egyes személyek kivé válhatnak. Nem szabad cimkézni, hanem az egyedet kell nézni. Ne csak ennek a megtörtént tragédiának a tehetetlen szörnyűségével menjünk haza, hanem azzal a gondolattal is, hogy formálhatunk!”
Porajmos – a romák emléknapja
Hiányos történelmi ismereteink megnehezítik a szembenézést a múlttal. Sokan nincsenek tisztában a régmúlt és a közelmúlt történéseivel, de a második világháború előtt és a háború során lezajlott holokauszt aligha ismeretlen a közvélemény számára. De azt mégis kevesen tudják, hogy Erópában a romák is nagy számban áldozatául estek a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatásnak. A többségi társadalmaktól kultúrájukban, nyelvükben, életvitelükben is eltérő romák könnyűszerrel váltak a faji tisztaságot hirdető nemzetiszocialisták természetes célpontjaivá – olvasható Menyhárt József nyilatkozatában.
Mint a Magyar Közösség Pártjának az országos elnöke kifejtette, a cigányság szervezettsége és nyilvántartása akkoriban hiányos volt, ezért nehéz megállapítani az áldozatok számát. De az ártatlanul elhurcolt, táborokba zárt, éheztetett, megkínzott, mindennemű emberi jogaiktól megfosztott és elgázosított családok tagjainak elhullatott vére azt kívánja, nézzünk szembe a múlttal, mert továbblépni csak úgy tudunk, ha számot vetünk az elmúlt idők zord eseményeivel, s adózunk az áldozatok emlékének. A békesség és a tisztább, jobb jövő csak akkor jöhet el, ha rendeztük múltunkat.
Nagy gondolkodók, írók, művészek, tudósok mutattak rá már számtalanszor, s mi is ezt hangoztatjuk: a múltból okulni kell. Nem engedhetjük, hogy a borzalmak megismétlődjenek, hogy a jogfosztottság újra eluralkodjék. Nem tűrhetjük szótlanul a faji megkülönböztetést. Az embert méltó jogok illetik meg, nem számít, hogy romának vagy fehér embernek született-e. Nem nézhetjük szótlanul, ha faji megkülönböztetést észlelünk például az oktatásban, a munkahelykeresésben, vagy az élet bármely más területén – jegyezte meg Menyhárt József.
Forrás: Felvidek.ma