A Magyar Egyesületek Szövetsége 2011-ben március 30-át Baranyai Júlia emléknapjává nevezte ki
Március 30-án Baranyai (Schneider) Júliára emlékezünk. Drávaszög első néprajzkutatója születésének 111. évfordulójára emlékeztek március 30-án, Vörösmarton, a katolikus temetőben.
A Magyar Egyesületek Szövetsége, a Baranyai Júlia Népfőiskola, a Hercegszöllősi járás és a Vörösmarti Helyi Választmány képviselői idén is elhelyezték az emlékezés virágait Baranyai Júlia sírjánál.
A Baranyai Júlia Népfőiskola 2007-ben jött létre. Az intézmény évről-évre ezen a napon, megemlékezik az évfordulóról. 2015-ben Baranyai Júlia és mindazon, vörösmartról származó emberek tiszteletére, akik munkásságukkal öregbítették Vörösmart és a Drávaszög hírnevét, kopjafát állítottak a vörösmarti Magyar Ház udvarában. Ez évben újították fel Baranyai Júlia sírját is, ahol minden évben megemlékeznek személyéről és munkásságáról.
Az intézmény igyekezett és igyekszik méltón viselni Baranyai Júlia nevét. A tavalyi év folyamán segítették a tanárnő gyűjteményének az újrarendezését. Az évek során, az intézmény szellemiségében a tanárnő munkáját igyekszik folytatni, tudtuk meg Sipos Zsivics Tünde igazgatótól.
Baranyai Júlia
Polgári néven Schneider Júlia, nem hiába választotta írói nevéül a Baranyai Júlia nevet, hisz alakja és munkássága elválaszthatatlanul összeforrt e földrajzi egység – Drávaszög életével és világával.
Baranyai Júlia 1906. március 30-án született Monyoróson. Iskoláztatása befejeztével Szerbiában tanároskodott, majd visszatért Vörösmartra, ahol véglegesen letelepedett. Igazi lokálpatrióta volt, Baranya szerelmese. Egyetlen szenvedélye e vidék múltjának kutatása, a múlt tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése és feldolgozása volt. E gyűjtőmunka egyik fontos gyümölcse a vörösmarti múzeum lett, a másik pedig a Vízbe vesző nyomokon c. könyve, amely a kulturális emlékek tárháza. Baranyai Júlia, Baranya földjét járva minden lépésen a múlt emlékeit kutatta és gyűjtötte… kiszűrve az ide vonatkozó baranyai jellegzetességeket.
Baranyai Júlia 1982-ben hunyt el. Sírfeliratát már évekkel azelőtt elmondta: “Csillagszegekkel átvert kezét őrzöm, kinyújtva a földek fölé, a táj keresztjén megfeszített…” Temetésén a cigányzenekar hűségesen húzta a kesergőjét “Nem arról hajnallik, amerről hajnallott” kezdetű népdalt, erre évekkel ezelőtt tanította meg a zenészeket. A tanárnő emlékét egész Drávaszög őrzi, ott él mindenki tudatában és szívében, hisz a múltunk, jelenünk és jövőnk büszkesége.
M.LJ.