EMKE-díjat hozott Anna

Nagyálmos Ildikó Kiemelt cikk

EMKE-díjat hozott Anna

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban tavaly megnyitott és április 25-ig látogatható Anna-kiállításra (Asszonysors a 20. században) felfigyelt a szakma, módszertani újszerűsége miatt jó pár fórumon méltatták. Szombaton, április 9-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bányai János-díjjal tünteti ki Miklós Zoltán múzeumigazgatót.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban tavaly megnyitott és április 25-ig látogatható Anna-kiállításra (Asszonysors a 20. században) felfigyelt a szakma, módszertani újszerűsége miatt jó pár fórumon méltatták. Szombaton, április 9-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bányai János-díjjal tünteti ki Miklós Zoltán múzeumigazgatót.

Egy kiállítás rendezésekor mindig két alapvető szempontot veszünk figyelembe – mondta megkeresésünkre Miklós Zoltán múzeumigazgató. Egyrészt fontos, hogy szakmailag hiteles legyen mindaz, amit a néző elé tárnak, másfelől pedig látogatóközpontú kell legyen a tárlat.

Egyre inkább az a tendencia, hogy egy kiállítás közvetítsen érzéseket, idézzen fel emlékeket, és gondolkodásra késztessen. Ilyen értelemben nagyon hálásnak bizonyult az Anna-kiállítás, ugyanis hiteles tud lenni, s ezt a hitelességet kitűnően igazolják a látogatói vélemények is.
Egy olyan kort dokumentál, amelyet a látogatóink egy része megélt, s pontosan a személyes emlékek felelevenítése által tudjuk a nézőhöz közel hozni a témát. S ha nem csak a kiállítás által felvetett, 20. századi nagy társadalmi traumákra gondolunk (kommunizmus, világháború, kollektivizálás), hanem a kisember történetére is összpontosítunk, észrevehetjük, hogy a tárlat valójában egy nő személyes tragédiája. A megesett lány igen kegyetlen sorsa. Ilyen tekintetben már nem az általánosítás jellemző a kiállításra, hanem egy partikuláris eset feldolgozása.
De ez is egy erőssége tud lenni a tárlatnak, hiszen sok látogatót pontosan a személyes történet érint meg. Azt mondhatom, hogy aki megnézte az Anna-kiállítást, az mind úgy távozott a múzeumból, hogy egy újszerű rendezési koncepcióba csöppent – amely a szokásos múzeumi kiállításoktól eltérően –, a történet részeseként érezhette magát. Mindezt figyelembe véve, valóban egy sikeres kiállítás
” – mondta Miklós Zoltán.

Amint fogalmazott, a szakmaiság sem mellékes, s ezt a múzeumi körökből érkező visszajelzések tükrözik leginkább, ugyanakkor szakmai folyóiratok és fórumok írtak, értekeztek a kiállításról. Az újszerűsége abban is rejlik, hogy szakított a hagyományos múzeumi koncepcióval miszerint a tárgy „szent” a múzeumban. Ebben az esetben a tárgy csupán eszköz. A figyelem a tárgy használójára tevődik át, vagyis az Anna-kiállításban az ember „szent”. Ennek eléréséért valóságos díszleteket építettek, amelybe besétál, végigsétál a látogató, s hagyja magát elragadtatni az audió tárlatvezetés által biztosított történettől.

Mivel a kiállítás tartalmi magva csapatmunka volt, több fiatal néprajzos közös együttműködése révén állt össze, eleve más helyszínen való bemutatását is tervezik. Rengeteg installáció van a kiállításban, nehézkes az áttelepítés, de nagy valószínűséggel a következő bemutatási helyszín Marosvásárhely lesz. Több meghívásuk van, Magyarországról is.

Az EMKE által megítélt díjat őszinte megtiszteltetésnek veszem, s igen komoly ösztönzésül szolgál a jövőre nézve. Főleg most, amikor az udvarhelyi múzeum története legnagyobb kihívása előtt áll, vagyis új helyszínen, új fejlődési lehetőség adódik. Ha nincs Anna-kiállítás, akkor számomra nincs ez az elismerés sem. De ha nincs az a székelyföldi fiatal néprajzos generáció, akik által – ha egy kicsit is, de – szemléletváltást tudunk hozni a kiállításrendezések területén, akkor viszont nincs Anna-kiállítás sem. Ilyen értelemben pedig az érintettek igencsak magukénak is érezhetik az EMKE által megítélt Bányai János-díjat” – mondta Miklós Zoltán.

Nagyálmos Ildikó, varosunkudvarhely.ro, 2016. április 6.