Egy trilógia vége – egy sorozat eleje

Bíró Szabolcs Emberek

BÍRÓ SZABOLCS – SZÉKIRODALOM
Avagy utószó az Anjouk harmadik részéhez

biro-kecskemet

Habár a szinopszis elkészültétől a kézirat lezárásáig nem telt el hat hónapnál hosszabb idő, Az utolsó tartományúrig megírása mégis nehéz szülés volt. Való igaz, hogy viszonylag rövid idő alatt készült el a végleges szöveg, ám ez az intenzív munka valahogy többet követelt tőlem, és többet is vett ki belőlem, mint a sorozat első két részének megírása. Talán a régi, számomra oly kedves szereplők miatt volt ez, akiktől ebben a könyvben búcsút vettem – kitől örökre, kitől csak huzamosabb időre –, de az is lehet, hogy a lezárás felelőssége nehezedett rám ennyire.
„Lezárás?” – kérdezhetné a Kedves Olvasó. „Hát nem arról volt szó, hogy legalább tízkötetes lesz a regényfolyam?”

Nyugalom, elmagyarázom!

Az elmúlt időszakban két kérdést tettek fel nekem leggyakrabban. Az egyik, hogy akkor végül is hány kötetre nyúlik majd az Anjouk, a másik pedig ebből következően az volt, hogy ilyen sok könyvön keresztül mégis miként lehet fenntartani a feszültséget.

A válaszom erre már jó ideje az, hogy terveim szerint az Anjouk összesen tizenöt részt számlál majd, ezt jelen pillanatban eléggé magabiztosan merem állítani. Ami a feszültség fenntartását illeti, amiatt már csak azért sem kell aggódni, mert ez az évszázad telis-tele van elmesélhető, elmesélendő eseményekkel, csatákkal, hadjáratokkal, politikai csűrcsavarral, izgalmas szereplőkkel, vadregényes helyszínekkel – nem is beszélve arról a kismillió fiktív cselekményszálról, mely az eleve gazdag történések faliszőnyegébe elegánsan beleszőhető.
Van azonban egy logikusabb, ha úgy tetszik, prózaibb válaszom is erre a kérdésre.

A tizenöt kötet természetesen egyetlen nagy sorozatként is olvasható lesz, ám az Anjouk – miközben a kötetek számozása egytől tizenötig terjed – dramaturgiai szempontból valójában öt trilógiára lesz felosztható. Az egyes trilógiákon belül változhat az elbeszélés üteme, mellékszereplők léphetnek elő főszereplői státusba (és viszont), de ami a lényeg, mindegyik trilógia egy-egy feszültségekkel teli dramaturgiai ívet ír majd le.

Az első három részre, melynek jelen regény a zárókötete, magamban Bátor Attila bosszútrilógiájaként gondolok, ám emellett megfigyelhető, hogy egy hároméves korszak történéseit dolgozza fel: Csák Máté halálától a belháborúk lezárásáig, Anjou Károly konszolidációs politikájának kezdetéig. A negyedik, ötödik és hatodik rész úgy él a fejemben, mint a Visegrádi udvari trilógia, mely a Szent György Lovagrend alapításától I. Károly haláláig tart majd. Ez a három regény eltávolodik az olyan személyes (és fiktív) tragédiáktól, mint amilyen a Bátor család története volt, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a királyi családra, az udvari nemességre és a kor politikájára, emellett sok új szereplőt sorakoztat fel a lapokon. A legnagyobb különbség azonban talán az lesz, hogy míg az eddigi kötetek átlagosan egy-egy év történéseit mesélték el, addig a következő három rész egyenként három-négy esztendő eseményeit követi majd végig.

A legkomolyabb vállalkozás minden bizonnyal az utolsó kilenc kötet megírása lesz, hiszen ezek által nem mást tervezek, mint Nagy Lajos, illetve utódai korát három nagy korszakra felosztani, és három trilógiában feldolgozni.

Ami a sorozat egyes könyveinek kiadását illeti, jelenleg úgy fest a dolog, hogy kétévente jelenik majd meg egy-egy trilógia: az első két rész mindig azonos évben kerül majd a boltok polcaira, a rá következő évben pedig jön az adott trilógia zárókötete, amit fél év alkotói szabadság – valójában az újabb és újabb szakanyagok feldolgozására fordított tanulóidő – követ majd.

A puszta matematika mentén haladva tehát valamikor 2025-ben tehetem ki a pontot az Anjouk utolsó kötetének végére. Ebbe jelenleg belegondolni is ijesztő, de egyben roppant inspiráló, hogy megfeleljek a nem mindennapi kihívásnak.
Remélem, a Kedves Olvasó végig kitart mellettem ebben az évtizedes kalandban!

Forrás:
www.facebook.com/notes/bíró-szabolcs-székirodalom
2016. május 25.