Ég a napmelegtől a galábocsi harangláb előtti kopár szík sarja, az izzó levegőben a távolban feltűnik Hollókő várának sziluettje. Palócföldön, a Nagykürtösi járásban vagyunk, a templomdomb alatt, a tenyérnyi falucska a szélrózsa minden irányából látja vendégül a polgármestereket, civil egyesületeket.
Itt vannak Magyarkanizsáról a Segítsük egymást Vajdaság civil szervezet, az anyaországi települések képviselői Jobbágyitól Nógrádsipeken át, Verőcéig, de várják a csehországiakat, a székelyföldieket is. A legmesszebbről érkezettek a szicíliai Alí testvértelepülésről jöttek, ahol Galábocs küldöttsége már 2015-ben járt, és most Pietro Fiumara, a falu vezetője elhozta a két szomszéd település polgármesterét is palóc világot látni.
A galábocsi kultúrház nem grandiózus EU-pályázat által épül és szépül, hanem a polgármester és a falubeliek precíz és ízléses kétkezi munkáját dicséri az épületegyüttes minden szeglete. Chudý István az a fajta polgármester, aki hivatalosan napi 4 órában vezeti a falut, a valóságban viszont reggeltől estig, de úgy, hogy közben még időt kell szakítania a földek megművelésére, a gépek karbantartására is. Felesége, Erzsike, igazi támasza, hiszen jó pedagógusként fáradhatatlanul szervezi a közösséget, most éppen a sütő-főző asszonyokat. Meséli, hogy késő estig együtt volt a csapat a kultúrház konyhájában, volt, aki éjfélkor szaladt haza még egy tepsi süteményt elkészíteni, mert megígérte, és azt Galábocson illik betartani. Az a céljuk, hogy minden olajozottan menjen ezen a hétvégén is, hiszen a messziről jött vendégek kizárólag hazai ízeket kóstolhatnak majd, a vadspecialitásoktól kezdve a palóc édességeken át az elmaradhatatlan házipálinkáig. A képviselőtestület tagjai mutatós, a falu színeit szimbolizáló kék-sárga egyenruhában, összeszokott csapatként koordinálják a többnapos rendezvényt.
A kultúrház nagytermében a köszöntők után megkezdődik a konferencia Európáról, azon belül az euroszkepticizmusról. Papp Andrea, az Ipoly-völgye Európai Területi Társulás igazgatója bemutatja a nemrég bejegyzett EGTC-t, amely a régió határokon átnyúló, valós és hasznos együttműködését hivatott szolgálni Kovács Imre, Ludányhalászi település vezetésével. Az egyre izmosodó szkepticizmusainkról Hrubík Béla tart a tőle megszokott módon nem köntörfalazó előadást, majd saját gyakorlati tapasztalataikat mondják el a szicíliai polgármesterek. De a legszívbemarkolóbban Angela Budincsevity meséli el a Vajdaságban naponta megélt történeteiket, a kerteket letaroló migránshordáktól kezdve a 100 eurós nyugdíjakig, melyekből az EU-szintű élelmiszerárakkal számolva kell csodát tenni nap mint nap. A beszámolója sokkolja a hallgatóságot és mindenki azonnal átértékeli a saját helyzetét, a saját országában.
A konferencia egy közös nyilatkozat aláírásával ér véget, és a koccintásnál elhangzik: itt az ideje, hogy mi, Európa polgárai szorosabbra szőjük azt a bizonyos hálót, amelyből nem engedhetjük, hogy kihulljanak a saját értékeink, a keresztény hitünk, az ősi kultúránk és szokásaink.
A szabadtéri szentmisén már ott vannak a faluból elszármazottak is, hazajöttek Losoncról, Kürtösről. Szívélyesen üdvözlik egymást és csodálják a vadászok bevonulását, akik egy leterített és „díszbe öltöztetett” szarvast hoznak kellő pátosszal az oltár elé. A szél hűsíti a hívők arcát, és szárítja a nagymamák könnyeit, amikor a szertartás végén közösen éneklik a hívők a Magyar Himnuszt.
A vendégeknek igazán gazdag programban van részük, hiszen a kékkői vár után a szelestyéni pálinkafőzdében kóstolgathatják a helyi ízeket, majd másnap a történelmi Nógrád közeli látványosságaival ismerkedhetnek. A szécsényi ferences kolostorban a könyvkötéstől a törökfürdő maradványaiig kaphatnak egy átfogó történelmi áttekintést, majd Hollókőt csodálják meg, ahol nem csoda, hogy csúszik a program, hiszen annyi a látnivaló, hogy a vendégek belemerülnek a palóc csodába. Pedig a bussai asszonykórus olasz klasszikus dalokkal várja a Jón tenger partjáról érkező kedves szicíliaiakat. Szürkületkor aztán egy olyan mulatozás veszi kezdetét, amelyet még az egykori Jankovich kastély öreg fái sem láthattak, pedig azok már sok mindent megéltek…
A kultúrház udvarán még ropják a csárdást a vendégek, amikor éjfélkor a tévében, a Himnusz utolsó, felemelően szép taktusai a hollókői várból az északi tájat pásztázzák. Ott a távolban, az elszakított Észak-Nógrád lankás dombjai között felsejlenek a kicsi palóc falvak, köztük Galábocs is. Egy pici szelet a magyar egészből, mert az egész a részekből van összerakva…
Forrás: Felvidek.ma