Csíkszeredai régizenefesztivál-napló: beültünk az időgépbe
Ha kilenc napon át a régizene világába katapultálnánk magunkat, vélhetően megváltozott érzékeléssel és szemszöggel jegyezhetnénk le a krónikákat. Ez gyakorlatilag élesített projekt: munkatársunk szombattól 9 napon át Csíkszeredában a nemzetközi rangú Régizenei Fesztivál időutazásán vesz részt, élményeit fesztiválnaplóban rögzíti. Itt az első rész – videókkal.
Az időutazás váratlanul kezdődött, már szombat reggel. A krónikás a Márton Áron Főgimnáziumban mindössze anyuka minőségében tartózkodott, egy harcászati vizsga tervezett helyszínén. Ám a gyönyörű épületet tornateremig leszüremlő gyönyörű hangok itatták át. A krónikás elindult föl a lépcsőkön, mintegy szirének csábításának engedve.
Ők a Concerto Spiralis hazai és magyarországi, nagyon fiatal régizenészekből álló csapata, akiket hétfőn 20 órától hallgathatunk ugyanitt. A nagyon fiatalhoz a nagyon képzettet is toldhatjuk: ahogy egyik beszélgetésből kivehettük, a zenészek zöme Hollandiában járt képzéseken, csembalósuk itt egyszerre nem kevesebb, mint 4 hangszert studírozott – napi csekély 12 órai gyakorlással. Tehát lesz miért odamennünk.
Az időutazás spiráljába kerülve immár törvényszerűen vezetett a hivatalos fesztiválprogram időrendje. A szombat esti nyitányhoz adott találkozóhely természetesen az esemény központi helyszíne, a Mikó-vár. A várkapu előtti általános kép: horgolt szvetterekben, és jó kedéllyel közeledő hölgyek, mellettük kalapjaik alatt duruzsoló urak. Közöttük lépve be az udvarra, akaratlanul belehallgattunk az egyik társalgásba: „Nagyon értékes, és nagyon tartalmas a program – függetlenül a vallástól” – zárja le kedves hangon valaki a fesztivál központi témája – amint erről tudósítottunk – , a reformáció kapcsán kialakult párbeszédet.
A megnyitó beszédek sorát nyitó Lőrincz Csilla megyei tanácsos minden mondata mintha telitalálat volt – így utólag a diktafonról visszahallgatván is. Ezt mondta:
„A hétköznapokban gyakran nehezen megnyíló székely kultúrában nagy szükségünk van a találkozásokra. Művészekkel, nyelvekkel, egymással, régi jó barátokkal, múlttal és jelennel, saját magunkkal, önmagunkkal. Tisztelt előadók, résztvevők! Hargita megye önkormányzata fontosnak tartja olyan fórumok támogatását, amely révén a helyi közösség találkozik Európával, ihletet, erőt meríthet a közös európai gyökerekből, és amelyek révén ő maga is élő kultúráját, értékeit, megmutathatja a világnak. Az önkormányzat 12 éve támogatja a Régizene fesztivált, de ez a támogatás mit sem érne, ha nem állna a fesztivál mögött egy lelkes, elhivatott csapat. Én köszönöm a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőjének, Ferencz Angélának, csapatának, s az önkénteseknek, dr. Filip Ignác művészeti vezetőnek, akik évről-évre megbízható szakmaisággal, alázattal, szívvel-lélekkel szervezik meg Európa egyik legjobb fesztiválját. Értékmentő, értékfeltáró, és értékteremtő munka ez. A régizene, ennek a csapatnak köszönhetően nem is olyan régi. Hiszen mindig újabb értékeket is megmutatnak, valamint a mának üzenő új szempontot. Idén például a helyiekből verbuválódott Fesztiválkórus az éneket mutatja meg nekünk, ezeréves dallamokat szólaltat meg – többek között magyarul. „Amikor zenélünk, nem hazudhatunk” – mondja Csörsz Rumen István a Hargita Népének adott interjújában. Hadd toldjam meg azzal, hogy amikor zenét hallgatunk, akkor sem hazudhatunk. Tisztelt jelenlevők, Hargita megye önkormányzata nevében tartalmas, őszinte találkozásokat kívánok mindannyiuknak.” Hargita Megye Tanácsa a szervezője az eseménynek a Megyei Kulturális Központtal, ugyanakkor 12 éve a fő támogató is.
Feladatok és ügyek
Oktatásszervezési célokat tekintve is fontosnak éreztük az idei megnyitón, hogy a rendezvény partnere, a Román Kulturális Intézet vezetői pozíciójából gratuláltak az idén tízéves Régizenei Nyári Egyetemnek. A felsőfokú régizenei szakképzés ugyanis egy olyan téma, mellyel ügyrendben lenne időszerű hivatalosan foglalkozni, és előrehaladást is köszönteni jövőre.
A nyáriegyetemesek építőinek a tízéves ünnep a helyzet árnyoldalát is hordozza: a csíkszeredai képzés immár 10 éve az egyetlen ilyen képzés maradt egész Romániában, míg Európában már mindenütt hivatalosan bevezetett szakként választható az egyetemeken, nem említve, hogy akadnak régizenei egyetemek is. Krizbai Béla Dan aligazgató a gratulálás mellett „egy új nemzeti és nemzetközi fesztiválközösség” építésének vízióját is ecsetelte. Ennek tagjai ugyanúgy elkötelezettek mind a művészetek és a művészeti értékek, mind a helyi közösségek és az európai értékek iránt.
„Régizene az, ami nem tud, nem tudott elavulni” – mondta ünnepi beszédében dr. Hadászi Gabriella, konzul, a Csíkszeredai Főkonzulátus támogatói üdvözletét közvetítve. Csíkszereda alpolgármestere, Füleki Zoltán beszédekor arra kaptuk föl a fejünket, hogy Kájoni János polihisztor Erdély emblematikus alakja ferences szerzetesként egy „jeltelen sírban” fekszik Gyergyószárhegyen. Az elöljáró külön megköszönte a szervezőknek, hogy július 9-re egész napos megemlékezést szerveztek a helyszínen, és azt kívánta, hogy a fesztiválközösség az elhangzó dalokból fonjon virágcsokrot e sírra.
Kavalkád – időutazási kalauzként
Élvezetes áttekintőt nyújtott beszédében dr. Filip Ignác fuvolaművész, a fesztivál művészeti vezetője. Szavai szerint az idei fesztivál szervezése könnyen adta magát, mert sok évforduló van ebben az évben. A Reformáció 500. éve, Claudio Monteverdi születésének a 450. éve, G.P. Telemann halálának a 250. éve, és Kájoni János halálának a 330. éve. És egy házi ünnepség, házi évforduló is van: a Régizenei Nyári Egyetem 10. évfordulója.
„Ennek mentén építettük fel az egész programot, szinte mindegyik koncert hozzá van rendelve valamelyik évfordulóhoz – pár kivétellel. A reformáció kulturális forradalom egyben, azt is érdekes volna kikutatni, hogy ha nem lett volna, akkor most vajon milyen lenne a zene?” – tette fel a kérdést. „Valószínű, hogy nagyban eltérne attól, ahogyan most hallgatjuk a komolyzenét” – kaptuk meg a válaszát.
Mint rámutatott: a vallási szabadság, ugyanakkor gazdasági felemelkedést is jelentett abban az időben, nyomdák, iskolák jöttek létre. „Tulajdonképpen az történt, hogy a biblia tanítására az emberek rövid ideig nem úgy tekintettek, mint csupán csak egy kultúrtermékre, hanem napi szinten alkalmazták, és ez hozta a nagy változást a mindennapok életében is”. Erről lesz egy kerekasztal szerda este – hívta fel a figyelmet a tartalmilag évente Boér Károly marosvásárhelyi rádiós szervezte kerekasztal-sorozat idei kiadására.
A szabadon beszélő művészeti vezetőt hallgatván a jubileumok gyűrűjében zajló időutazásunk egyre tisztábban kirajzolódott. Mint magyarázta: a meghívott együttesek zöme, számszerűen mondva, a Reformáció Emlékévéhez kapcsolta a műsorát: Carmina Renascentia, Codex együttes Kiss Noémi az első református istentiszteleteken elhangzott dalokból állította össze a műsorát. Erich Türk orgonakoncertje a németországi Grundmann együttesnek a Bach, és hatása a későbbi zenére.
Bach volt az, aki mindig felírta a kottája elejére, hogy „Jézus segíts”, majd, amikor sikerült megírnia a művet, akkor a végére: „Köszönöm, Jézus!” – tehát egy ilyen protestáns típusú zeneszerző. Műsorát a Fesztiválzenekar is a protestantizmus zenéjére építette fel, miként a Musica Historica együttes is, aki a magyar reformáció zenéjébe nyújt betekintést. A magyar, német és holland tagokból álló Ensemble les Nations az európai református dalokból hoz ízelítőt, és a Concerto Spiralis műsora is a reformációról szól.
Monteverdiről a Les Nation olasz együttes révén emlékezünk – valószínű, hogy a koncert fényét nagyban fogja emelni a cink nevű hangszer jelenléte és a harsona is. Monteverdi volt az, aki rengeteg újat hozott formailag és a harmónia világában is, és mondhatni rövid ideig – mert sikerült kimenteni -ő is az Inkvizíció áldozata volt, mivel elolvasott egy tiltott természettudományos könyvet.
Georg Philipp Telemann egy összegező ember volt – mondta Filip Ignác – és arra, mit Monteverdi elindított, ő tette rá a koronát, Bachhal és Händellel közösen. Egy nagyon kellemes társasági ember volt, és háromezer művet írt körülbelül – azért körülbelül, mert mai napig folyik a katalogizálás, és bizonytalan eredetű műveket is találtak. Ez a körülbelül 3000 műről valaki kiszámította, hogy ha pusztán le kellene másolni, egy emberéletből 30 évet venne el leírni, amit ő ki is talált és nem csak leírt. Béres Melindának lesz estje barokk fantáziákkal egy szál hegedűn fog elvarázsolni minket.
Kájoni János egy igazi polihisztor volt: szerzetes, orgonista, orgonaépítő, fordító, botanikus, nyomdász és könyvkiadó – egy jelképes személyisége Erdélynek. Gyergyószárhegyen egy egész napos rendezvényt címeztünk az emlékének. A Fesztiválkórus először tart egyéni koncertet, és a Nyári egyetemnek a tízéves fennállást kedd este egy tanár-diák koncerttel ünnepeljük. Elmondhatjuk, hogy a tíz év alatt immár vannak olyan diákjaink, akik amatőr és hivatásos együtteseket alapítottak. Szombaton a reneszánsz gyermeknap keretében be is mutatkozik – jelentette be büszkén.
Mint azt ajánlotta, az évfordulók mellett mintegy kikapcsolódásként a Les Musiciens de Saint-Julien ír zenét játszik, a fesztiválzáró La Rossignol olasz együttes műsorában felhőtlen hangulatú olasz táncokat láthatnak, és ajánlom, olyan cipőkben jöjjenek, hogy utána táncolhassanak a hagyományos reneszánsz táncházban. „Remélem, hogy ehhez az idő is olaszos felhőtlen lesz. Köszönöm önöknek hogy évről-évre meglátogatnak, itt vannak, a szervezőknek és a Kulturális Központ munkatársainak, hogy immár a tízedik alkalom, hogy itt lehetek, örömmel szervezzük ezt a munkát, tervezzük a jövőit is.”- zárta beszédét a művészeti vezető.
Zárszóként jó volt idén is hallgatni Ferencz Angéla fesztiválmenedzsert. Miután vezetői köszönetét tolmácsolta a támogatóknak, meghatottan és megható szavakkal szólt a fesztiválközönséghez, valamint csapatához: „Köszönöm önöknek, akik erőt adnak nekünk, s ha az utcán is megyünk, bátorítólag utánunk szólnak, szurkolnak nekünk. Köszönöm a kollégáimnak, és név szerint nem tudom őket felsorolni, mert nagyon sokat vannak, de kérem, hogy egy nagy tapssal jutalmazzák őket.
Élvezetes koncertjükön érződött, mekkora összhang van a több mint 20 éve alakult együttes tagjai között. Akkora lelki erővel szóltak a zsoltárok, hogy zárókoncertnek is beillett volna. Különösen jó, hogy Filip Ignác, aki az együttes művészeti vezetője is, kultúrtörténeti érdekesség közé ágyazza felvezetőiben az eljátszandó dalokat. Hangvétele egyszerű és szeretettel teli – nagyon jó volt így tanulni a Frigyláda körül daloló 4000 dalnok titkairól, és a korról, ahová utazni indulunk. Még csak az első nap krónikáját zártuk, és telve szívünk köszönettel a nagyszerű előadók iránt, mindez hogyan fokozható még?
Forrás: maszol.ro