Civil kurázsival az igazságért

Neszméri Tünde Emberek

Civil kurázsival az igazságért – Dunajszky Géza ígéretet tett nagynénéinek

Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság alapítója és titkára, a felvidéki magyarság kulturális életét színesítő, szerteágazó tevékenysége elismeréseként márciusi nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Nem sokkal később megkapta a Szlovákiai Civil Becsületrendet Komáromban. Ez utóbbi kitüntetése kapcsán faggattuk Dunajszky Gézát.

dunajszky

Nagyjából egy hónappal ezelőtt Magyarország Pozsonyi Nagykövetségén kapott kitüntetést. Most egy felvidéki szervezet ismerte el munkásságát. Mivel indokolták, hogy önnek ítélték meg a Szlovákiai Civil Becsületrendet?

A laudációban azt a civil kurázsit emelték ki, amit egy elhallgatásra ítélt háború utáni esemény, a pozsonyi németeket és magyarokat ért tragédia utáni kutatással értem el. Pontosabban azt a kutatómunkát értékelték, amit a pozsonyligetfalui tömegmészárlások kapcsán végeztem. Azt, hogy végre tudjuk, mi történt ott és kik követték el a tömegmészárlásokat. Azt, hogy ebben az ügyben végre tudjuk az igazságot.

Ligetfalun felállítottak egy emléktáblát, mégis tovább dolgoznak a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagjai. További kutatásokra van szükség?

Újra elkezdtünk dolgozni, szeretnénk ugyanis előbbre lépni az ügyünkben. Vannak olyan információink, amelyek alapján, azt állíthatjuk, hogy 1965-ben minden okiratot és bizonyítékot megsemmisítettek a Ligetfaluban történt eseményekről. A további kutatásokhoz pénzre lenne szükségünk, hogy a tömegsírok helyét átröntgeneztethessük georadarral. A kérdés ugyanis az, hogy az 1947-es kihantolás után, pontosan mely területen maradtak még holttestek a pozsonyligetfalui volt erődrendszer tankárkaiban.

Ha valóban megsemmisítették a dokumentumokat, amelyek bizonyíthatnák a tömegmészárlás tényét, hol, hogyan tudnak tovább kutatni?

Kaptam egy honlapcímet, amelyen elérhető a titkosszolgálat archívuma, meglepődve tapasztaltam, hogy minden megtalálható a honlapon, csak az 1945-48-as Pozsonnyal kapcsolatos iratok hiányoznak. Lehet, hogy ott fekszenek valamelyik teremben a dokumentumok, és elő kellene kerestetni. Abban bízunk, hogy az iratok még megvannak, csak nem dolgozta fel azokat senki. Ezért fontos lenne a prágai katonai titkosszolgálat archívumában fellelhető anyagok áttekintése. Persze, előfordulhat, hogy oda is elért Jozef Lénárt keze és az eredeti dokumentumokat valóban megsemmisíttette. Elsősorban a Bakušan-per anyagaira és az ötven tanú vallomására gondolok, amelyek bizonyíthatnák a háború lezárása után elkövetett gonosztetteket. Ebben a periratban volt a legtöbb olyan anyag, amit a ligetfalui eseményekkel kapcsolatban segíthetné a további kutatást.

Sok szó esett már a Ligetfaluban történtekről. Mi történt ott?

A világháború idején Németországba munkára besorozott hazatérő leventéket Ligetfalun feltartóztatták a 17. csehszlovák légió katonái. Ennek első szakaszához kerültek, amit a titkosszolgálat felügyelt és rövid időn belül, bírósági ítélet nélkül a kihallgatások után, kivégeztek 90 leventét. Majd a népirtás folytatódott a pozsonyi német és magyar lakosok kivégzésével. Adataink szerint legkevesebb 350 személyt végeztek ki. De a megmutatott tömegsírok méretét figyelembe véve feltételezzük, hogy akár több ezer ember is lehet a volt erődrendszerben, amit a cseh katonák építettek az 1930-as években. Sajnos, a kivégzéseket gondatlanul végezték, mert az egyik tanú, aki a tömegsírt mutatta, arra hívta fel a figyelmünket, hogy utólag a sírokra fehér károlyfalui tengeri üledékkövet hordtak több rétegbe, hogy a kóbor kutyák és a kis vadak ki ne kaparják a holttesteket.

Miért kezdett el egyáltalán foglalkozni ezekkel a témákkal? Mi ösztönözte erre?

Az első könyvemben a kitelepítésekről is írok, a debrődi könyvbemutatón elhangzott egy kérdés, hogy írok-e a két eltűnt unokatestvéremről és a velük együtt eltűnt további hét fiatalról, akik leventék voltak. Bevallom, gyermekkoromban tettem a nagynénéimnek egy ígéretet, hogy ha felnövök, megkeresem az unokatestvéreimet. Így indultam el, az ismereteket összegeztem és elkezdtem tovább kutatni. A keleti régiókból többen eltűntek. A Bódbavölgyében, Debrőd után több településen például Metzenzéfen és Stószon német ajkú lakosok éltek. Persze, a gyermek megfeledkezik ezekről egy idő után. Később azonban különböző hatásokra előjönnek az emlékek. Ilyen esemény volt 2007-ben a Beneš-dekrétumok újraszentesítése, és a debrődi könyvbemutatón elhangzott kérdés.

Tavaly nyáron átadtak egy emléktáblát Ligetfalun, ennek szervezői munkáit a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság végezte. Most bejegyeztettek egy egyesületet, ők fogják a munkát folytatni. Miért volt erre szükség?

Igen bejegyeztettük a Petržalka-Engerau-Ligetfalu Polgári Társulást. Szeretnénk rugalmasabban kezelni a dolgainkat, polgári társulásként tudunk benyújtani pályázatokat. Szeretnénk az egyesület nevében kommunikálni a hivatalokkal, hogy ne a Csemadokon keresztül szervezzük tevékenységünket. Így könnyebb elindulni a kitűzött célunk felé is. Annak ellenére, hogy bejegyeztettünk egy egyesületet a Csemadok Ligetfalui Alapszervezete továbbra is segíti a munkánkat.

Említette, hogy a kutatásokhoz pénzre lenne szükségük. Tavaly indítottak egy gyűjtést, amelyet az emléktábla felavatására használtak fel. Folytatódik a gyűjtés?

Az általunk megálmodott emlékmű még nem készült el, csak az emléktábla. Az emlékmű elkészítésére Mag Gyula szobrászművészt kértük fel, akinek több, a témával kapcsolatos alkotása már ismert a Felvidéken. Sőt, a ligetfalui emlékmű makettje is ismert már, többek között a Szabad Újság olvasói is láthatták, hiszen többször nyilvánosságra hoztuk azt, és a hetilap közölte is annak lefényképezett mását. A cél érdekében nyilvános pénzgyűjtés szervezünk, amely egy elkülönített számlán az Emlékmű-előkészítő Társaság felügyelete mellett lesz a célnak megfelelően felhasználva. Ezúton is tisztelettel kérem az olvasókat, anyagi lehetőségük szerint támogassák a további kutatómunkát és az emlékmű megépítését. Az elkülönített számla száma: SK50 5200 0000 0000 1671 5748, kérjük, a megjegyzésbe tüntessék fel a Memento kifejezést.

Korábban azt nyilatkozta, hogy egy konferenciát is szeretnének megszervezni. Ismertek már a részletek?

Szeretném bevonni a szlovák közvéleményt is, ezért megszervezünk egy szakmai konferenciát. Ez több oknál fogva is esedékes lehet az idei évben, hetven évvel ezelőtt írták alá lakosságcsere egyezményt. A Málenkij robotra szintén hetven évvel ezelőtt kezdték elhurcolni az ártatlan embereket a Szovjetunióba, elsősorban a keleti régiókból. A Pozsonyi Magyar Intézettel karöltve szeretnénk erről a két eseményről méltóképpen megemlékezni. A konferenciát július 1-jén szervezzük meg a Pozsonyi Magyar Intézetben. A rendezvény az „1946, egy évvel a világháború után” beszédes címet kapta. Mgr. Jergus Sivos „Ítélet nélkül, munkatáborok Szlovákiában” címmel tart majd előadást. Mgr. Andrej Tóth Eduard Beneš háború utáni nemzetiségi politikáját ismerteti. Köteles Ágoston a Szovjetunióba hurcolt szlovákiai magyarok sorsát mutatja be, Szabó József „Temetetlen halottaink címmel” tart előadást. A konferencia résztvevőivel kimegyünk majd a ligetfalui emléktáblához is, ahol megemlékezést tartunk és koszorúkat helyezünk el az áldozatok tiszteletére. Este hét órától pedig szentmisét tartunk az áldozatok lelki üdvéért.

Neszméri Tünde
Fotó: Szalai Erika
Forrás:
Szabad Újság, 2016. április 20.
szu_logo-1