A Kassai Polgári Klub, a Szlovákiai Református Egyház Kassai Magyar Gyülekezete és a kassai Bocskai Keresztyén Társaság szervezésében került sor február 3-án Kassán a Bocatius János Közkönyvtár Hviezdoslav utcai konferenciatermében a Bocskai-konferenciára.
A teltházas konferencia jó hangulatban indult, amit fokozott a Kassai Református Egyház Magyar Gyülekezete Laurate Dominum énekkarának három száma. Különösen a harmadik, a Katonaének Bocskai fejedelemhez, illetve Wass Albert „A gyökér megmarad” című verse, Béres Viktor előadásában.
A konferenciát Göőz László, a kassai Bocskai Keresztyén Társaság elnöke nyitotta meg, aki többek között szólt a Kassának adományozott Bocskai-mellszoborról, amely átmenetileg a kassai református parókián van felállítva. A Bocatius Közkönyvtár igazgatóhelyettese, Ján Šimko kihangsúlyozta, hogy örömmel adtak helyet a konferenciának, hiszen névadójuk sok szállal kötődött Bocskaihoz, többek között a diplomatája is volt.
A rendezvény fővédnökségét Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja vállalta, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a megnyitón. Ezért Szénási Lajos konzul köszöntötte a résztvevőket, biztosítva a szervezőket és jelenlévőket, hogy a főkonzulátus támogatja a Bocskai hagyományok ápolását Kassán.
Politikus, hadvezér és államférfi
Első előadóként Štefan Eliáš levéltáros azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy mivel a népes közönség döntő többsége magyar volt, magyarul tartotta meg előadását – Bocskai és Kassa címmel.
Ahogy mondta „1604-ben Bocskai Kassán termett”, ahol az akkor protestáns város tárt kapukkal fogadta, később itt érte korai halála, 1606. december 29-én. Külön szólt Bocatius János személyéről, aki Bocskai iránti hűsége miatt a prágai vár Fehér Torony részében raboskodott. Fogságából felesége és barátai segítségével szökött meg, rabságának történetét emlékiratban örökítette meg. A cseh partnerek átadták Kassának a latin nyelvű emlékirat szövegének másolatát, aminek a részletes feldolgozása még várat magára.
Sárkány Viola, a Bocskai Társaság elnöke a Bocskai által Kismarjának adományozott és Kassán keltezett kiváltságlevél tartalmával ismertette meg a hallgatóságot. Részletesebben beszélt Bocskai István politikusi, hadvezéri és államférfiúi erényeiről és tetteiről, aki a „két pogány közt – egy hazáért” elv szellemében munkálkodott Erdély és a Magyar Királyság érdekében.
Halasy-Nagy Endre Budapestről nem érkezett meg, az előadásával kapcsolatos információkat – Bocskai koronája, tények és tévhitek – Sárkány Viola foglalta össze. Kiemelve, hogy Bocskait 1605-ben Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották. Az Ahmed szultán által neki küldött koronát 1605. november 11-én Rákosmezőn nagy pompával Lala Mehmed nagyvezír adta át. A bizánci eredetű díszes koronát Bocskai halála után Thurzó György nádor Bécsbe vitte, ahol a mai napig megtalálható a Bécsi Szépművészeti Múzeumban, de az osztrákok még kiállításra sem hajlandók kölcsönbe adni!
Dr. Bagi Zoltán főlevéltáros Szegedről a viszontagságos idő miatt nem tudott Kassára elutazni, előadását – Bocskai hajdúi ellen a Dunántúlon – Balassa Zoltán olvasta fel. Az előadásban részletesen ismertette a forrásanyagok gyakorta előforduló ellentmondásait, amelyek a mai napig foglalkoztatják a kutatókat, az események pontosítása és hitelessé tétele érdekében.
Dr. Kardos László néptánc-tánctörténet kutató, koreográfus Debrecenből a hajdútáncról beszélt, előadását gazdag képanyaggal és autentikus felvételekkel tarkítva. Kihangsúlyozta, hogy a hajdútáncban (is) megjelennek a velünk együtt élő népek táncainak elemei, és maga a hajdútánc is kihatással volt a szomszéd népek tánchagyományaira.
Pénzt is veretett „nálunk”
A konferencia második felében elsőként a kassaiak által jól ismert Csorba Csaba docens Sátoraljaújhelyről tartott értékes beszámolót: Bocskai politikai végrendelete az idő tükrében, amit Bocskai István halála előtt két héttel, 1606. december 17-én fogalmazott meg, a máig aktuális „egyezség (egység) és atyafiúi szeretet” szellemében. A kortársak által „magyarok Mózesének” nevezett Bocskai Erdély számára is fontos intelmeket hagyott. Az előadó az itteni tájakról – a történelmi hitelesség jegyében – következetesen –„Felföldként” beszélt.
Orémus Zoltán református esperes, a kassai magyar református gyülekezet lelkésze átadta Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök üdvözletét, aki a Bocskai-mellszobor kezdeményezője volt, majd száz évvel korábbi kassai lelkésztársáról, Révész Kálmánról szólt, aki később esperes, református püspök is lett. Az előadó kiemelte a tudós lelkész érdemeit a Bocskai halálának 300. évfordulója (1906) alkalmából tartott megemlékezések előkészítésében, és azt, milyen sokat tett Bocskai személyének megismertetése érdekében is.
Előadásában szólt egy másik lelkész elődjéről, Szabó Lajosról is, aki a második világháború időszakában volt Kassán református lelkész, és megírta „Kassai kálvinista krónika” című alapozó művét. Aktívan részt vett a nem éppen veszélytelen akcióban, amikor a kassai történelmi egyházak (katolikus, evangélikus és református) igyekeztek a kassai zsidóságot segíteni és menteni. Kassai szolgálatáért azt a „jutalmat” kapta, hogy 1945 tavaszán családjával együtt 50 kg-os csomaggal Abaújszinánál kiutasították az országból!
Balázs Péter magánkutató Bocskai pénzverése és Kassa címmel – nem kis meglepetésre – szlovákul tartott előadást. Röviden összefoglalta a nagyfejedelem életútját, kiemelve, hogy a bányavárosok is meghódoltak neki, többek között Körmöcbánya, ahol az általa veretett érmék nagyobb részét készítették. A Bocskai időkből címereket, pecséteket mutatott be, illetve az általa veretett pénzérméket, kihangsúlyozva, hogy ezek az érmék a reformátusoknál alaptézist képező „Soli deo gloria” (Egyedül Istené a dicsőség) szöveget tartalmazzák. Kiemelte azt is, hogy a letelepített hajdúknak nemcsak szabadságot (nemességet), hanem földet is adott.
Délután városnéző sétára, majd a Bocskai-mellszobor megkoszorúzására került sor a református parókia udvarán, illetve az előadókkal való beszélgetésre is mód nyílt a református gyülekezet közösségi termében.
Forrás: Felvidek.ma