Betonrengeteg vagy épített örökség?
A sokszor silány kivitelezés és a történelmi kontextus miatt vegyes érzelmekkel sétálunk a Ceaușescu-rendszer alatt épült városnegyedekben, pedig építész és művészettörténész szemmel nézve figyelemre méltó megoldásokat is találhatunk a „blokkok” között.
Ezt a szempontot Barazsuly Viktória és Pál Emese művészettörténészek mutatták meg vasárnap Kolozsváron, amikor a Láthatatlan Kollégium Az állam- és posztszocializmus kritikája című konferenciáján vezetett sétát tartottak a Mărăști és a Györgyfalvi negyedekben.
A lakótelepek történetének megismerésén túl a séta célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az építészetileg értékes elemekre, amíg még megvannak. A tömbházak szigetelése, az erkélyek beüvegezése és a szakszerűtlen felújítás miatt ugyanis lehet, hogy nem sokáig lesznek már láthatóak.
A séta a Kétágú templom egyik tornyában berendezett hóstáti szobában kezdődött: a telkeitől és földművelő életmódjától megfosztott hóstáti közösség szenvedte meg leginkább a kolozsvári Mărăști-negyed épülését. A Mărăști-piac volt a következő állomás. Ezen a ponton jól megfigyelhetőek a „szocmodern” építészet különböző minőségű megvalósulásai Kolozsváron.
A piac oldalán húzódó tömbházsor esetében megpróbálták a ritmikusan kiugratott tömbökkel és a homlokzattagolással megtörni az egyhangúságot. Az utca másik oldalán viszont egyetlen véget nem érő szürke felületet alkotnak a tömbházak, ez Kolozsvár leghosszabb tömbházsora, építész-szlengben a „kínai nagy fal”.
Az 1970-es években épült Mărăști-téri tömbházak egy részét Emanoil Tudose tervezte, aki a monostori tömbházak nagyját és a teljes Hajnal negyedet is kitalálta. Egy 2013-ban készült interjúban elmondta: a lakóterület szisztematizálását szabályozó kommunista törvény, az előírt lakásszámok és lakásméretek, valamint a központosított városrendezés miatt sokszor annyira meg volt kötve a keze, hogy a terven egy-egy vastagabban húzott vonallal tudott csak néhány métert spórolni járdának vagy zöldövezetnek.
A Mărăști téri körforgalomnál kialakított tér eredetileg a régi városközpont tehermentesítését szolgálta volna és amint a sétavezetőktől megtudtuk, az első terveken sokkal nagyobb körforgalom, kevesebb tömbház, tágasabb, élhetőbb közterek szerepeltek.
A pozitív példa
Korábban, 1964-ben, még a szisztematicáziós törvény életbe lépése előtt tervezték Kolozsvár második legnagyobb tömbháznegyedét, a Györgyfalvi negyedet. Augustin Presecan főépítész, Vasile Mitrea és Aurelian Buzuloiu építészek tervei a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltették.
A kolozsvári sajtó a közelmúltban arról cikkezett, hogy Kolozs megye volt főépítésze, Radu Spânu szerint a Györgyfalvi negyedet műemlékké kellene nyilvánítani, többek között a tömbházak és a zöldövezet helyes aránya miatt, ami egyre ritkább a városban.
A sétavezető művészettörténészek emellett számos olyan építészeti részletet mutattak még, amelyekért ezek az épületek szerethetőek és amiért fontos lenne szakszerűen, az eredeti terveknek megfelelően felújítani őket. Ilyen például ez a „betonlugas”, szakszóval pergola, amely kétségkívül megtöri a tér egyhangúságát, bár nem vezet sehova, nincs egyértelmű funkciója.
A Korzo Egyesület a közeljövőben több sétát is tervez a kolozsvári tömbháznegyedekbe, így aki még több érdekességet, történetet szeretne megtudni a szocmodernről és a kommunista városrendezési elvekről, kövesse az egyesület eseményeit.
Forrás: maszol.ro
Fotók megtekinthetőek: http://www.maszol.ro/index.php/kultura/74221-betonrengeteg-vagy-epitett-orokseg