Gróf Esterházy János élete és 60 évvel ezelőtt bekövetkezett mártírhalála felvidéki magyar közösségünk XX. századi történelmének legjelentősebb meghatározó tényezője, amely múltunkkal szembesít és az általa tanúsított mindenkori helytállásra is kötelez. Egyebek mellett jelenkorunk számára is tanulságokkal szolgáló életművéről, személye és tettei megítéléséről, továbbá rehabilitálásának esélyeiről dr. Molnár Imre történésszel, Esterházy-kutatóval, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójával beszélgettünk.
– Esterházy János élete és mártírhalála címmel 2010-ben jelent meg a mindenkor helytálló grófról Ön által írt monográfia. Mi az, amit mindenképp kiemelne a példaértékű Esterházy-életműből, ami a mai kor számára a legfőbb tanulság lehet?
– Esterházy János (Nyitraújlak, 1901.III.14 – Mírov, 1957. III.8.) írásai, beszédei tele vannak időszerű tanulságokkal. Elsősorban az ő életét és tanúságtételét emelném ki: sem a kecsegtető gazdagság és az ígéretes karrier hívására, sem a nagyon nehéz, szorongató helyzetben nem hagyta el szülőföldjét. Hű maradt ahhoz a vidékhez, ahol született, s ahol életpályája kibontakozott. Manapság, amikor térségünket is nagy mértékben sújtja az elvándorlás, a jobb megélhetés keresésének láza, az ő szülőföldhöz való ragaszkodása nagyon is példaértékű. Továbbá kiemelném Esterházy azon törekvését, hogy keresni kell a megbékélés útját, hiszen törekvéseinkben előbbre jutni nem az ellenségeskedéssel, hanem csak a jó kompromisszumok árán tudunk. Saját házunk táján, de azon kívül is meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyek a Közép-Európában élő népek, nemzetek közös együttélését, fejlődését szolgálják! Ez is nagyon aktuális hagyatéka a gróf életművének – gondoljunk például a visegrádi négyek együttműködésére vagy a Közép-Európát napjainkban érő kihívásokra, amelyekre csak közösen reagálhatunk! Harmadik ilyen hagyatékaként a morális testamentuma említendő. Berzsenyit, Kölcseyt vagy akár Petőfit idézve: a tiszta erkölcs nélkül nem létezhet sem állam, sem jövő, mert annak hiányában minden meghasonlik önmagával. Esterházy szerint is a politikai, gazdasági és mindennemű társadalmi-közéleti tevékenység, a szó régi értelmében vett „politizálás“ alapja az értékelvű, erkölcsös magatartás. Ahogy ő gyakran hangoztatta, ezek a mi ezeréves értékeink, tehát nincs szükségünk az éppen divatos ideológiák (mint akkoriban a nácizmus vagy a bolsevizmus volt) elsajátítására. Arra figyelmeztetett, hogy ne dőljünk be sem a nyugatról, sem a keletről jövő szirénhangoknak, hanem ragaszkodjunk a saját hagyományainkhoz, a nemzetünket megtartó értékrendünkhöz.
– Közösségi tudatunk helyén kezeli-e már Esterházy Jánost, akit sokan a XX. század leginkább vitatott felvidéki politikusának tartanak?
– Ez két dolgon múlik. Egyrészt azon, hogy a felvidéki magyarok már eleget tudnak-e Esterházy Jánosról, például annyit, mint amennyit az erdélyi magyarok tudnak Márton Áronról. Őt ugyanis csak akkor tudjuk helyén kezelni, ha alaposan ismerjük az életművét és az általa hangoztatott eszméket is. Hiszen ő ezek mentén vezette az itt élő magyarságot, a Keresztény Szocialista Pártot, majd a Tiso-féle önálló szlovák állam idején működő Magyar Pártot is. Sajnos, még ma sem tudunk eleget a munkásságáról, s ez az igazság érvényes azon szlovák történészek esetében is, akik élesen bírálják Esterházy egyik vagy másik kijelentését, de mintha az ő teljes életművéről nem kívánnának tudomást venni. Bár politikusként mint másnak, neki is lehettek tévedései, ám fel kellene végre ismerni korát meghaladó érdemeit is. Személyében például fel kellene fedezni azon kevés magyar politikusaink egyikét, aki igazán barátja volt a szlovák népnek. Márcsak azért is, mert az övéhez hasonló, magyar és szlovák nép közti közvetítő, kiegyenlítő személyiségekre manapság is nagy szükség lenne… Másrészt azt a környezetet is ismernünk kell, amely őt akkoriban körülvette, hiszen a döntéseit nagyon nehéz körülmények között kellett meghoznia. Őt és korát tehát együtt kell vizsgálni, hiszen nem a személyisége volt az ellentmondásos, hanem az a kor és az a társadalmi közeg, amelyben fajsúlyos döntéseket kellett hoznia és legjobb tudása szerint helyt kellett állnia. Sajnos, minderre az élete is ráment.
– Könyve sokat segít a tisztánlátásban, fontos szerepe lehet a szlovák és a cseh közvélemény alakításában is. Elmondható-e, hogy az azóta eltelt hét év során valamilyen mértékben is javult, illetve egymáshoz közeledett Esterházy magyarok, szlovákok és csehek általi megítélése, vagy makacsul tartja magát az elutasító nézet?
– Ehhez mindenekelőtt Esterházy életművének objektív megközelítésére volna szükség. Olyan véleményre, mely nem hordja magában az ab ovo elutasító vagy gyűlölködő szemléletet. Úgy gondolom, hogy e téren magyar részről is megértést, belátást kell gyakorolni a szlovák történelemszemlélet egyes jogos kitételi és megállapításai iránt. Érezhető ugyanakkor, hogy Szlovákiában is egyre több olyan történész van, aki objektíven értelmezi Esterházy történetét, különösen annak 1945 utáni szakaszát és kimondja, hogy az ő halálos ítélete egy politikai döntés következménye volt. Ha ez így van, márpedig ez az igazság, akkor remélhetőleg előbb-utóbb eljutunk oda is, hogy az illetékesek azt is elismerik majd, hogy ez a politikai döntés egy igazságtalan ítéletet eredményezett, amit annulálni kell. Karel Schwarzenberg szerint Esterházyt a II. világháború után azért kellett elítélni, mert “tanúja” volt olyan személyiségek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töltöttek be. “Esterházy tehát az ő rossz lelkiismeretük volt” – vélekedett, a volt cseh külügyminiszter, hozzátéve: Esterházy elítélése az egykori csehszlovák állam nagy hibája volt. Nos, az ilyen utólagos tükörbe nézés csöppet sem kellemes dolog, de az arra vonatkozó reményt nem szabad feladni, hogy egyszer ez mégis bekövetkezik!
– Miközben a Felvidéken is már több emléktábla, polgári társulás, emlékünnepség, színházi előadás… hívja fel a figyelmet Esterházy emberi-politikusi nagyságára, ezzel együtt egyre többször elhangzik, hogy mielőbb rehabilitálni kellene őt, hiszen egyértelmű, hogy nem volt hazaáruló és háborús bűnös, mint azt a hatóságok állították. Ön lát-e esélyt a rehabilitálására?
– A napokban Prágában elhangzott a már említett Karel Schwarzenbergnek, a cseh képviselőház külügyi bizottsága elnökének sajtóban is közzétett, áttörést jelentő nyilatkozata. Ő is kimondta, hogy Esterházy János a XX. század Közép-Európájának egyik “legtisztességesebb és legbecsületesebb” politikusa volt. Úgy vélem, hogy ez a kijelentés nagyban megerősíti a mártír gróf csehországi rehabilitálási folyamatát, amely Esterházy nevének a csehországi politikai foglyok központi emlékhelyén való feltüntetésével kezdődött meg.
Ugyanakkor jogi értelemben ez egy nagyon nehéz, összetett kérdés, hiszen a népbírósági ítéleteket, amelyek alapján sorsáról döntöttek, olyan törvények alapján hozták, melyek egyben rögzítik azok megfellebbezhetetlenségét. Tehát, ha hivatalosan is bebizonyosodik, hogy az elítélése politikai döntés következménye volt, akkor Lebovits Imre holokauszt-túlélő prágai konferencián elhangzott javaslata alapján kell tovább lépni, vagyis ebben a kérdésben ismét a politikusoknak kellene közösen fellépniük ahhoz, hogy egy új törvény alapján Esterházy ügye újratárgyalható legyen.
– Több szálon, több szándékból is szorgalmazzák Esterházy János rehabilitálását. Mennyire összehangoltak ezek a szándékok, illetve a gróf még élő leszármazottai, lánya, unokái hogyan látják a rehabilitálása esélyeit? Ők tesznek-e még ez ügyben lépéseket?
– Az Esterházy-leszármazottak, leginkább leánya, Alice, már korábban megtették a tőlük elvárható lépéseket. Szlovákiában és nemzetközi szinten is többször kezdeményezték a perújrafelvételt. Nemzetközi szinten arra utalnak vissza, hogy ez Szlovákia belügye, Szlovákiában pedig a fent már említett, vonatkozó törvények ez idő tájt nem teszik lehetővé a perújrafelvételt. Az az igazság, hogy ugyanaz a népbíróság ítélkezett Esterházy János és Jozef Tiso felett, s úgy tudom, hogy még a bírájuk is ugyanaz volt. De amíg Tisót az önálló szlovák államban betöltött szerepe miatt, addig Esterházyt a szlovákiai magyarságra rámért kollektív bűnösség jegyében ítélték halálra. Mindezek tudatában is bízom abban, hogy ez egy olyan majdani megoldandó kérdés, melyre a választ a jószándékú magyarok és szlovákok csak összefogva találhatják meg.
– Az Esterházy-monográfiája megírása óta eltelt időszakban kutatásai során bukkant-e olyan újabb dokumentumokra, amelyeket a széles közönség elé szeretne tárni?
– Igen, más történészekkel együtt újabb és újabb Esterházy János által megmentett zsidó és lengyel személyek adataira bukkanunk. Tehát Esterházy életmentő tevékenysége a meglelt iratok által egyre több ténnyel bizonyítható. Ezzel együtt számos vonatkozó levéltári dokumentumot kell még áttanulmányozni. Örvendetes, hogy már készül egy cseh és egy lengyel történész Esterházy-monográfiája is. Remélem, hogy az Esterházy-életmű kapcsán a közeljövőben még további új felfedezésekben lesz részünk.
– Alsóbodokon Esterházy-emlékkápolna avatását tervezik, amely tisztelőinek az újabb zarándokhelyévé válhat. Eközben a fiatalok a tankönyvekből még napjainkban sem kapnak a valóságnak megfelelő képet. Véleménye szerint még ki mit tehetne annak érdekében, hogy személye végre az őt megillető helyre kerüljön, s a fiatalok is átérezzék Esterházy tevékenységének jelentőségét?
– Nagyon örvendetes dolog, hogy egyre nő az Esterházy-emlékhelyek száma Szlovákiában. Ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a fiatalok is eleget tudjanak róla. A tankönyvkiadás persze mások hatáskörébe tartozik, a gróf halálának 60. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek azonban alkalmat adhatnak a vele kapcsolatos helytörténeti kutatásokra is. Érdekes lenne összeszedni, hol, mikor járt, kikkel találkozott, milyen beszédet, üzenetet mondott el ott a helyiek részére. Ennek kapcsán hasznos lenne egy olyan kiadványt is megjelentetni, amely majd Esterházy beszédeinek és írásainak az elérhető teljes spektrumát tartalmazza. E tervezett kötet bepillantást nyújtana abba a bonyolult politikai-társadalmi közegbe is, amelyben ő politikusként tevékenykedett. A fiataloknak és az idősebbeknek ezen túl jószívvel azt is ajánlani tudnám, hogy ne csak megismerjék Esterházy János személyét és munkásságát, hanem kövessék is őt! Az általa képviselt világlátással, értékrenddel, illetve a magyarság és a szomszéd népek sorsa iránt érzett felelősségtudattal is azonosulnunk kellene. Nem is szólva arról a mély hitről és a jövőbe vetett reményről, amelyet minden megszólalása, nyilatkozata tükrözött. Mára itt, Közép-Európában ezen értékrendünk olyannyira lepusztult, hogy javunkra válna, ha újra fel tudnánk vértezni magunkat azokkal a tulajdonságokkal és értékekkel, amelyek segítségével még jó ideig megmaradhatnánk szülőföldünkön és hazánkban. Kövessük hát bátran Esterházy János példáját!
Forrás: Hirek.sk