Bemutatjuk Sándor László nádképkészítőt

Vámosladány Kiemelt cikk

A paraszti világ és a természet szeretetének művészi összefonódása
Bemutatjuk Sándor László nádképkészítőt


Március első hétvégéjén a Lévai járásban megtartott BORUM Kárpát-medencei református borászok szakmai találkozójának egyik üde színfoltja volt a nádszegi Sándor László nádképeket felvonultató tárlata Vámosladányban. A Felvidék.ma többek között az egyedi technikáról, a fogadtatásról, illetve a hagyományos mesterségek megőrzéséről kérdezte az alkotót.

Honnan jött az ötlet a nád ilyen jellegű felhasználására?

Hogy őszinte legyek én valamikor a kedves feleségemmel, Veronikámmal nádat is kötöttem (családi házak mennyezetének bepucolása alá) és azóta is vonzó számomra a nád sajátos melegsége, szépsége, mely olyannyi színben tükrözi vissza az élet szép, színes oldalát. Mivel képeim régi motívumokat ábrázolnak, így szerettem volna ezt a maga természetességében visszaadni, s ezért ehhez a legmegfelelőbb alapanyagnak magát a nádat találtam jónak, mert kellemes hangulatot sugárzó ereje van. Úgy gondolom, a nád mély és kellemes színeivel élethűbbé, kifejezőbbé és érdekesebbé tehetem képeimet. Több művészeti stílusban alkotok képeket a nád felhasználásával: lefestem a hátterét, vászonra viszem a nádat, kövekkel borítom be a hátterét.


Milyen témákat jelenít meg nádból?

Műveimnek, képeimnek vezértémáit a paraszti életmód ihleti, a valamikori mindennapi élet és a paraszti munka, amit a fiatalok ma már nem láthatnak. Szeretném valóságosan visszatükrözni az akkori természetet és az embereket munkájuk végzése közben. A kétkezi munkájukból megélő emberek és a természet világának költői ábrázolójaként igyekszem szívvel és lélekkel készíteni képeimet.

Igyekszem különböző életképeket megörökíteni. Ilyen témáim a vadászat, lovászat, halászat, borászat, csendélet, tájképek. Ugyanakkor régi foglalkozásokat is megörökítek nádból, mint például szántás ökrökkel, favágás kézifűrésszel, nagyfejszével, disznóvágás szalmán. Mindamellett vannak vallási témájú képeim is, de szívesen megörökítem a nagyszülők, dédszülők használati tárgyait, gondolok itt például a petróleumlámpára, ingaórára.

Mi a célja az alkotással?

Az a célom, hogy munkámban a falusi mozgás és a falusi élet tükröződjék. Azt szeretném, hogy a mai felgyorsult korban nyugalmat, békét és megkönnyebbülést sugározzanak képeim. Akik a képeimet nézegetik, azok újból átélhessék gondolatban a régi paraszti élet szépségeit, gyönyörű pillanatait. Például a leírhatatlan, élményekben gazdag falusi disznóvágás örömeit, ahol összejöttek a rokonok, szomszédok, barátok és felejthetetlen élményekben volt részük egész napon át.

Ha a falusi lakodalom című képemre tekintenek, úgy gondolom, hogy képzeletben nem nehéz újra átélni egy gyönyörűséges, cigányzenével tarkított éjszakát ízletes paraszti ételekkel.


Milyen alkotások jelentek meg a vámosladányi kiállításon?

Többségével borászati témájú képeket vittem magammal, de voltak vadászattal kapcsolatos képek és tájképek is. Évről-évre megszervezésre kerül a BORUM Kárpát-medencei szinten, s mivel idén ez a rendezvény nálunk került megrendezésre, önmagát adta és kínálta a lehetőség, hogy a borászati jellegű képeim kiállításra kerüljenek.

Milyen volt az egyedi alkotások fogadtatása?

Mind a szervezők, mind a borászok nyitottak voltak a nádképkiállításra, az elmondások alapján meglepődve, örömmel fogadták a kiállítást, hiszen ilyen jellegű képekkel sehol nem lehet találkozni. Nagy öröm volt számukra, hogy nádképeket is láthattak, ilyen élményben még nem volt részük. Az öröm természetesen kölcsönös volt.

Korábban is volt már kiállítása?

Voltak már kiállításaim. A BORUM-on is kaptam meghívást. Készülök a borlovagrend tagjai közé, ahol szintén a borászati jellegű képeimet fogom kiállítani. A kiállítás témáját mindig a rendezvény jellege adja meg. A vadászoknak a vadászatot visszatükröző képeimet viszem el, de vannak vallási témájú képeim is, ezek a barsi egyházmegye majálisán kerültek kiállításra.

Honnan jön az ihlet?

Motivációmat tükrözi a témaválasztásom. Úgy ábrázolni a paraszti világot, ahogyan azt gyermekkoromban megtapasztaltam, mert ilyent ma már nem látni. Erről ma már csak a nagyszülők tudnak mesélni unokáiknak. Ha valamilyen téma megfog, például a szüretelő lányok, megfigyelek munka közben egy lányt, elképzelem hogyan is nézne ki a képen, és alakját már rá is viszem nádból a vászonra.

De megrendelésre is készítek képet. Így például a Soha nem feledlek című képet egy borosgazda felesége készíttette, aki szeretett volna ezzel a képpel is férje emlékének adózni. Hasonlóan született a Rád emlékezve (In Memoriam) című képem is.

Van, hogy az ihlet egészen váratlanul jön. Oly sokszor láttam már a Szent Koronát, amely az egyik alkalommal teljesen váratlanul megihletett. Ott és akkor annyira megragadott és megérintett, hogy úgy éreztem, szeretném visszatükrözni az egyik vásznamon is nádból. A korona alá helyeztem egy pohár vörösbort, szimbolizálva ezzel, hogy a magyar borok a Szent Korona védelme alatt állnak. A pohár köré pedig szőlőfürtöt és szőlőleveleket helyeztem. Valahogyan úgy van ez a témával és az ihlettel, hogy meglátni és megszeretni. Minden kép külön kihívás számomra. Nagyon szeretek velük dolgozni!

 

Forrás: Felvidek.ma