Az aradi vértanúkra emlékeztek

Beregvégardó Hírek

Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően a megtorlás nem maradt el. 1849. október 6-án 13 hős honvéd tábornokot végeztek ki, az osztrák abszolutista hatalom több száz hazafit küldött halálba, sorozott be erőszakkal katonának, jelezvén, hogy a magyar forradalom megbukott. S igaz, hogy bár legnagyobb csatáinkban vereséget szenvedtünk rövid távon, de minden nagyobb ütés után hegyeket mozgatott meg elnyomott hangunk. Nemzeti gyásznapjaink nem arra valók, hogy magunkba roskadva, önsajnálattal eltelve a magyarság sorsán keseregjünk, hanem hogy értékeljük és tiszteljük azt a bátorságot, hazaszeretetet, mellyel dicső eleink kiálltak a magyar függetlenség mellett.

Ezzel a tisztelettel adózott a KMKSZ Beregszászi Alapszervezete október 6-án Beregvégardóban Perényi Zsigmond egykori szülőházánál a 13 aradi hős emlékének.

A megemlékezés elején a Fring Erzsébet által vezetett Beregvégardói Református Nőszövetség kórusának előadásában az Arad felől című dal csendült fel.

Az emlékező közösséghez Molnár D. István, a beregszászi KMKSZ-alapszervezet elnöke szólt, aki beszédében kiemelte, hogy az 1848–1849-es szabadságharc alatt a magyar nemzet újabb jelét mutatta élni akarásának, kitartásának és elszántságának, éppúgy, mint a korábbi századokban oly sokszor. Ezekből a hőstettekből tudott tovább építkezni a következő nemzedék. „Mi, magyarok, így tudtunk tovább élni több mint ezer éve a Kárpát-medencében.” Az elnök beszélt a jelenlegi ukrán oktatási törvényről is, mely az itt élő magyarok jogait csorbítja. Szerinte egy megoldás lehetséges, mégpedig hogy minden törvény által rendelkezésre álló lehetőséget megragadva harcolni kell a kisebbségek jogaiért.

A rendezvényre Hatvan városából egy 40 fős küldöttség is érkezett. Szinyei András, Hatvan alpolgármestere felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a 13 aradi vértanú jelkép. Nagyon sok 14. vértanú is van, közéjük tartozik Perényi Zsigmond is. Az alpolgármester egy személyes történettel próbálta a reményt és a hitet erősíteni. Kiemelte, hogy az aradi 13-at kivégezték, de csillagaik egyre fényesebben ragyognak leszármazottaikban. Amint kiderült, Szinyei András ugyanis az egyik aradi vértanú, Knézich Károly leszármazottja. Hangsúlyozta: az aradi vértanúk csillaga az utódaikban és mindazokban él tovább, akik az ő erejükből és bátorságukból, elköteleződésükből merítenek erőt.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének és a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke a jelenlegi, aktuális politikai helyzetről is beszélt. Az elnök szerint Ukrajnában egyre erősebb a létbizonytalanság, súlyosbodik a gazdasági helyzet, és mindezt tetézi a fegyveres harc Kelet-Ukrajnában. Szerinte az ukrán vezetőség úgy próbálja meg ezekről a problémákról elterelni a figyelmet, hogy kiélezi a nemzetiségi kérdéseket. „Kérdem én, tőlünk, kárpátaljai magyaroktól kell félteni az ukrán államot? Ami a nyelvtörvénnyel kapcsolatos, az »a mi érdekünkben« történik, és még az ukrán alkotmányt is képesek »a mi érdekünkben« megsérteni. Ilyen cinikus lépésekre csak bátor és határozott kiállással lehet válaszolni. Hiszen sok minden jöhet még, kihallgatás, beidézés, megfélemlítés, mindezt csak bátor kiállással tudjuk kivédeni” – fogalmazott Sin József. Az elnök arra buzdított mindenkit, hogy őseikhez méltóan bátran álljanak ki a jogaik, nemzeti érdekeik mellett.

1848–49-ben és 1956-ban sem tudták azt, hogy a magyar nemzetben sokkal több erő van akkor, amikor a szabadságának korlátozásáról van szó – emelte ki emlékező beszédében Huszár Péter beregszászi városi tanácsi képviselő. A jelenlegi ukrán vezetőség szintén korlátozni kívánja szabadságunkat, jogainkat. Kárpátalján békében megvoltunk eddig a többi nemzetiséggel együtt. Nem szabad hagynunk, hogy a békét elveszítsük. Magyar gyermekeinket továbbra is magyar iskolába és óvodába kell járatnunk, hiszen a mostani intézkedések arra törekszenek, hogy a magyar értelmiséget ellehetetlenítsék. Rajtunk múlik azonban, hogy az elkövetkezendő évtizedekben Kárpátalján lesz-e magyar nemzet, magyar iskola, magyar név – hangsúlyozta a képviselő.

Balázs Antal beregardói református tiszteletes az ünnepség végén életünk két alappillérére hívta fel az emlékező közösség figyelmét: Istenre tekintés és hazaszeretet. Ennek az összefonódása nagyon fontos tényező, amely jelen volt az aradi vértanúk életében is. „Istenhez ragaszkodva az életüket adták hazájukért, ez legyen példa mindnyájunk előtt. Ez az üzenet a ma emberének: Istenre tekintés és hazaszeretet” – fogalmazott a tiszteletes.

Dr. Vass György beregszászi magyar konzul emlékezőbeszédében arról biztosította a magyar közösséget, hogy a magyar állam mindent megtesz, hogy továbbra is segítse a kárpátaljai magyarságot, s ezáltal a helyiek egyre szebb és jobb környezetben éljenek. A konzul bízik abban, hogy Magyarország fontos szomszédos partnere mihamarabb felhagy a kisebbségek elleni negatív politikai irányvonalával és a jövőben pozitívra formálja azt.

Az eseményt a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákjainak (Belovics Alexandra, Grica Eszter és Cseh Annamária) műsora, valamint a Bergevégardói Református Nő­szö­vet­ség kórusának előadása színesítette. A versben, prózában, dalban közvetített gondolatok a vértanúkra emlékeztek, melyek a jelen időkre sem veszítettek aktualitásukból. Lőrinczné Homoki Katalin, a beregszászi művészeti iskola tanárának előadásában pedig Balla László Szülőföld című verse hangzott el. Az emlékezés a Himnusz eléneklésével ért véget.

A megemlékezés résztvevői azzal a megerősödött érzéssel térhettek haza, hogy a történelem nem elvont dolog, hanem itt él bennünk, közöttünk, az ereinkben csörgedezik. A vértanúk leszármazottai közöttünk élnek, az őseink itt vannak a génjeinkben, a múltunk bennünk él tovább. Minden alkalommal, amikor összegyűlünk egy-egy ünnep és emlékezés alkalmával, az élni akarásunk, megmaradásunk reményét tápláljuk.

„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt” – gróf Vécsey Károly ezen gondolata a mi mindennapjaink mottójaként is szolgálhat.

 

Forrás: http://karpataljalap.net