1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ikét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A Szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
Veszélyeztetett nyelvek
A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. A veszélyeztetett nyelvek közül havonta két, őshonos lakosok által beszélt nyelv hal ki. Egy nyelv utolsó beszélőjének elhalálozása után a annak felelevenítése már nagyon nehéz, ezért egy nyelvet már akkor veszélyeztetettnek minősítenek a nyelvészek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik, az UNESCO ezért tartotta feladatának, hogy ráirányítsa a világ figyelmét erre jelenségre.
A magyar nyelv helyzete Horvátországban
A világon kb. 14 millió magyar anyanyelvű ember él . A politikai életben elterjedt a 15 millió magyar megnevezés, de a valós felmérések inkább 13 millió magyarról tesznek említést.
Horvátországban 14.048 fő vallotta magát magyarnak a 2011-es népszámlálás során, és ebből csupán 10.231-en nevezték a magyart egyben anyanyelvüknek is. Tehát majd 4 ezer nemzettársunknál már megtörtént a nyelvi asszimiláció, melyet valószínű idővel követni fog a nemzetiségi is. Néhány megyét ki is lehet emelni, ahol szembetűnő a két adat közötti különbség. Ilyen például Bjelovár-Bilogora megye, ahol 881 magyar nemzettársunk él, de csupán 210-en vallották a magyart anyanyelvüknek. Szembetűnő a történelmi események okozta magyar anyanyelvápolás és a magyar kultúregyesületek működésének mintegy két évtizedes teljes szüneteltetése ezen a vidéken. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy szinte egy teljes generáció számára kimaradt a családi közegen kívüli nyelvelsajátítást és megtartást segítő nevelés. Így a mindennapi kommunikáció már csak a családon belül maradt meg számukra, melyet a vegyesházasságok arányának megnövekedése szinte teljesen el is törölt.
Eszék-Baranya megye köztudottan a „legmagyarabb” megye Horvátországban. Itt él a magyarság több mint fele, egészen pontosan 8.249, azonban itt sem vallja mindenki a magyart anyanyelvének, csupán 6.687-en. Aggasztó ez a tény, hiszen a magyar oktatási intézményeink és az anyanyelvű vallásgyakorlás lehetőségeinek ellenére is, az itt élő magyarságnak már most majd 20%-a nem vallja a magyart anyanyelvének. Ha részletesebben összehasonlítjuk az egyes városok és járások területén ezt két adatot, akkor kirajzolódik előttünk, hogy a városi környezetben nagyobb arányú ez a nyelvi asszimiláció. A legrosszabb arány Dárdán van, ahol a magyar ajkú lakosság közel fele már nem beszéli a magyar nyelvet. A továbbra is minden szempontból „legmagyarabb” a hercegszöllősi és a bellyei járás, ahol nincs jelentős eltérés a két adat között. Ez bizonyára köszönhető annak is, hogy itt működnek a magyar tannyelvű iskoláink. S bár évről-évre egyre több magyar szülő iratja valamilyen oknál foga magyar gyermekét horvát iskolába, mégis reméljük, hogy a nemzetpolitika sokrétű erőfeszítései segítenek ezt a folyamatot visszafordítani és magyar anyanyelvünket nem fenyegeti a kihalás itt, a horvát-magyar határ mentén.