Ami Újvidéken nincs, az máshol sincs

Újvidék Vezércikk

A Vajdasági Magyar Diákszövetség immár 23 éve igyekszik tartalmas és szórakoztató programokat kínálni az egyetemistáknak annak érdekében, hogy fejlődjenek és jól érezzék magukat az egyetemi éveik ideje alatt. Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke elmondta, hogy bár az év nem úgy alakult, ahogyan eltervezték, a diákszövetségnek mégis sikerült sok mindent megvalósítania. A húsz tagot számláló egyesület elnökével, az újonnan berendezett klubhelyiségükben készítettünk évzáró interjút.

 Az idén a VaMaDiSz terveit is felülírta a koronavírus, mit sikerült a tervekből megvalósítani?
– A tavaszunk teljesen felborult, mert lényegében, mindazon dolgok nélkül maradtunk, ami a VaMaDiSz lényege. Az egyetemisták és az aktivistáink is hazaköltöztek, nehéz volt megoldani, hogy a tevékenységeiknek legyen értelme. Tavasszal a tervezett képzéseink, a bulik, a diáknapok mind elmaradtak, viszont igyekeztünk az online térben olyan programokkal jelentkezni, amelyek hasznos és érdekes szabadidős tevékenységeknek bizonyultak. Voltak olyan programok, amelyeket nyáron sikerült bepótolunk, miután enyhült a szigor.

Az egyetemistákat szerinted mennyire viselte meg a tavaszi és ez a mostani időszak?
– Azt látom, hogy változó a kép, nehéz lenne általánosítani. Nagyon sokaknak jól jött, mert otthon lehetnek a családjukkal és a távoktatással haladhatnak. Úgy vettem észre, hogy a számonkérés a szokásosnál gyakran kicsit enyhébb volt az egyetemeken. Az viszont nagyon jó, hogy az előadások utólag is elérhetőek voltak online formában, így vissza tudtuk őket hallgatni. Kicsit bele lehetett kóstolni abba, hogy milyen lenne levelező szakon tanulni. Ez Magyarországon már évek óta nagyon jól működik. Ami viszont rossz volt, az az, hogy a kollégiumok is bezártak, hiányzott a tanárokkal és a kollégákkal az élő kapcsolat. A szociális életbe ez nagy kimaradást eredményezett. A végzősöknek pedig elmaradt az abszolvens estjük, ami minden egyetemista életében nagyon fontos.

Nemcsak az itteni programok törlődtek, hanem a nemzetköziek is. Ennek ellenére, a többi diákszövetséggel online tartottátok a kapcsolatot. Milyen témákról beszélgettetek egy-egy ülésen?

– 2016 óta tiszteletbeli tagjai vagyunk a Magyarországi HÖOK-nak. A tisztújító közgyűlésén online adtuk le a szavazatunkat. A támogatásaink java része Magyarországról érkezik, ezekkel is voltak problémák az idén, de a HÖOK segített, hiszen ők ott élőben tudtak megoldásokat találni. Részt vettünk a Magyar Ifjúsági Konferencián is, amely Kárpát-medencei szintű ernyőszervezet. Velük havonta tartottuk a kapcsolatot. Az idei diáknapokat úgy terveztük, hogy az itteni és a magyarországi partnereinkkel megpróbáltunk összehozni egy eseményt, de ez is fuccsba ment. Szeptemberben és októberben sikerült egy kisebb eseményt megvalósítani.

 Az idén viszont sikerült berendeznetek egy klubhelyiséget. Miért volt erre nagy szükség?
– Igen, egy éve sikerült infrastrukturális szempontból felújítanunk az egész emeletet, tehát nem csak ezt az egy helyiséget. Ezt a helyet tekinthetjük egyfajta magyar, civil központnak, itt a Magyar Szó székházában. Több civil szervezet használja. Azért is bútoroztuk be, hogy ki tudjon alakulni egy ifjúsági, közösségi tér. Nagyon közel vagyunk az egyetemvároshoz, a helyiség ideális fórumok, kiállítások megszervezésére. A bútorok java részét a Bethlen Gábor Alapkezelőnek és a Gyermek és ifjúsági Alapprogramnak köszönhetjük. Igyekszünk pályázataikba programokat is belecsempészni. Ennek azonban alapfeltétele, hogy alkalmaznunk kellene egy állandó dolgozót, aki be tudná osztani, hogy ki mikor használhatja a termeket, hiszen nem csak a mi szervezetünk tevékenykedik itt. Nagyon jó ez a terem, hiszen eddig, olyankor, amikor például csapatépítést vagy képzést szerveztük, el kellett gondolkodunk azon, hogy hol tartsuk meg. Most viszont azt a pénzösszeget, amiből termet bérelnénk vagy elutaznánk egy másik helyszínre, belefektethetjük a szakmai részbe. Történhet itt majd filmforgatás, társasjátékest, a lényeg, hogy a fiataljaink számára legyen egy hely, ahol kikapcsolódhatnak és szakmailag is fejlődhetnek.

 Az idén a tájékoztató körút is egy kicsit másképpen valósul meg. Ha valaki ellátogat a Facebook-oldalatokra, ott kisvideókat talál. Kik népszerűsítik az egyetemeket?
– A Felsőoktatási tájékoztatóprogram a középiskolásokat célozza meg. Az iskolákba az idén nem tudunk elmenni, ezért a Magyar Nemzeti Tanáccsal együtt azt találtuk ki, hogy elkészítjük a tájékoztatófüzeteket és ők eljuttatják azokat azokba a középiskolákba, ahol magyar nyelven tanulnak a harmadik vagy a negyedik osztályos diákok. Videókat is készítettünk, egyetemistákat kértünk fel arra, hogy beszéljenek a saját egyetemükről. Az eredeti terv az volt, hogy az egyetemeken készítik majd el ezeket a kisfilmeket, de nem így alakult, ez azonban nem csorbított az egésznek az értelmén. Ezek a videók most kerülnek fel a Facebook-oldalunkra, december végén pedig az okostelefonos alkalmazáson keresztül is elérhetőek lesznek. Ezt az alkalmazást még tavaly decemberben megcsináltuk, az idén nagyon sokan keresték a tavaszi időszakban. Ebbe az applikációba fel fognak kerülni az Edu-expo előadásai is. Mindemellett elkészítünk egy előadást is, profi stúdiókörülmények között, a Pannon tévében, ahol azt az előadást hallgathatják meg a diákok, amit az iskolákban szoktunk elmesélni. Ez elérhető lesz bárki számára. Az információátadás szempontjából ez nagyon jó, hiszen bármikor visszanézhető. Ezenkívül még elmondanám, hogy nagyon örülök annak, hogy sikerült kiegészíteni a Help 4 you programot, ami azoknak nyújt segítséget, akik beiratkoztak az egyetemekre. Az idén több standdal, több helyen voltunk jelen, csináltunk egy olyan programot, amely során az egyetemista városban elintéztük a papír munkát, például a menzakártyát, megmutattuk hallgatóinknak, hogy hova tudnak menni, ha például betegek. Mindemellett tartottunk nekik egy karriertanácsadást is, ahol arról beszélgettünk velük, hogy milyen lehetőségeik vannak az egyetemen, és hogy biztos jó szakra jelentkeztek-e. Elmondtuk, hogy mire számíthatnak az adott karon. Ennek az elképzelésnek az egyik támogatója az Innovációs és Technológiai minisztérium. Mindemellett működtetünk egy diák-ügyvédprogramot is. Igyekszünk a jogi kar diákjait összekötni a többi kar diákjával annak érdekében, hogy ha valami problémájuk van az egyetemmel vagy az egyetemi státusszal kapcsolatban, akkor tudjanak kihez fordulni. Ilyesmiben tudnak a jogi kar hallgatói segíteni. Hozzájuk lehet akkor is fordulni, ha egyetemistaként nemzeti alapon éri diszkrimináció a fiatalt. Szerencsére Szerbiában 2020-ban erre nagyon kicsi az esély, de ha mégis megtörténik, jó tudni, hogy milyen lépéseket tudunk tenni.

Nagyon sok tényezőtől függ az, hogyan döntenek a középiskolások az egyetemválasztáskor. Hogyha Újvidék mellett kellene érvelned, mi lenne az, ami miatt jó ebben a városban egyetemre járni?
– Ami először eszembe jut az az, hogy az idei év a határátlépés nehézségeivel rámutatott arra, hogy nagyobb biztonságérzetet ad az, ha itthon vagyunk. Az életben persze nem mindig a biztonságos út a jó. De ami Újvidéken nincs, az máshol sincs. Régebben azt mondták, hogy azok a dolgok, amik itt megjelennek, csak később fognak Belgrádban is megjelenni. Újvidéknek van egyfajta nyugat-európaibb szellemisége, és egy ilyen környezetben jó egyetemistának lenni. A tanulmányok mellett rengeteg más lehetőségünk is van. Az ember életében egyszer adódik az, hogy egyetemista és az nem mindegy, hogy hogyan éli meg. Most már itt van az Európa Kollégium is, ami egy óriási álom megvalósulása – 400 magyar egyetemistával együtt lenni és akár szakmai programokon is részt venni. Újvidék mellett szól az is, hogy itt egész biztosan elsajátítják az egyetemisták a szerb nyelvet, ami nagyon nagy előny.

Ha optimistaként azt mondanánk, hogy jövőre már nem kell a korlátozásoktól tartani, és megkapjátok a programokhoz szükséges keretösszeget is, akkor mi lenne az, amit megvalósítanátok?
– Nagyon nagy öröm lesz, ha egyszer meg tudjuk majd szervezni azokat a programokat is, amelyeket eddig csináltunk. Ilyenkor gondolunk bele, hogy mennyire alapértelmezettnek vélünk bizonyos dolgokat. Az aktivistáknak is nagyon nagy élmény, amikor a középiskolákba elvihetik a tájékoztatókat és beszélgethetnek a leendő egyetemistákkal. Emellett részt vettünk egy magyarországi konferencián is, ahol a karriertanácsadó irodákról volt szó. A külhonban sok karriertanácsadó iroda létezik és nagyon nagy álmunk, hogy egy ilyent mi is létrehozzunk itt. Működtetünk ugyan karriertanácsadó programot, melynek keretében képzéseket szervezünk, de ez elsősorban a saját csapatunkhoz szól. Van Újvidéken tanácsadóiroda, de oda a magyar egyetemi hallgatók nem mennek, nem is tudnak róla. Néhány évvel ezelőtt készítettünk egy kérdőíves felmérést, amiből kiderült, hogy nagyon nagy igény van erre a szolgáltatásra. A szakemberek segíteni tudnak, az önéletrajzok, a pályázatok megírásánál. Nincs gyakorlatuk benne, nincs hol megszerezniük ehhez a gyakorlatot és sokszor ezen múlik sok minden. Munkainterjúkra is fel lehetne készíteni a fiatalokat, de mindehhez biztosítani kell az anyagi fedezetet.

Forrás: Magyar Szó