V. Hagyományőrző Alkotótábor Nagyszántón
Immár ötödik éve, hogy évről évre hagyományőrző alkotótábort szerveznek Nagyszántón. A hagyományainkat és népi kultúránkat tovább örökítő táborban népi iparművészek vezetésével tanulhattak a gyerekek olyan mesterségekről, amelyeket ma már kevesen űznek.
A Hagyományőrző Alkotótábor Bátori Judit könyvtárosnő vezetésével kerül megrendezésre évről-évre. Ő volt az, aki meglátta, milyen fontos, hogy a kicsik, a fiatalok megtanulják azokat a mesterségeket, amelyeket elődeink otthon, a családtól sajátítottak el, s amelyek ismerete ma már csak keveseknek adatik meg. Hajdan a közösségi élet színtere a fonó volt, ahol nemcsak az alkotás öröméért gyűltek össze az emberek, hanem ez volt az a hely, ahol a fiatalok találkozhattak, ahol barátságok, szerelmek alakultak ki, és ahol egyáltalán közösségi életet lehetett élni. Természetesen a nagyszántói Hagyományőrző Alkotótábor csupán csak hasonlít az egykori fonókra, de itt is szövődtek barátságok, családias volt a hangulat és a munka mellett jutott idő a kellemes beszélgetésekre, a táncra, a játékra és a szórakozásra is.
Idén nyolc műhely működött, nyolc fajta mesterségbe kóstolhattak bele a táborozó gyerekek. Szabó Enikő Anna nagyváradi iparművésztől a pirogravirozást és az üvegfestést tanulhatták meg az érdeklődők, Szabó Zoltán székelyföldi fafaragó a faragás, a vésés technikáját mutatta meg a gyerekeknek. Szőllősi Imréné derecskei népi iparművész a szövés-fonás rejtelmeibe vezette be a táborozókat, míg Szegény Erzsébet a komádi hímzés jellegzetességeit, motívumait ismertette a gyerekekkel és együtt varrták, hímezték a terítőket, mobiltelefon tartókat. Tolnai Irén Belényesújlakról érkezett, akitől a szalma- és csuhéfonás fogásait sajátíthatták el a táborozó gyerekek. Kupás Ágnes tanítónőtől és Ónodi Bányai Andrea édesanyától a mézeskalács készítés és díszítés fortélyait leshették el kicsik és nagyok, ami bizony egyik kedvenc műhelyfoglalkozásuk volt: sokszor meg se várták, hogy megszilárduljon a cukormáz, még melegében elfogyasztották a finomságot. A nyolcadik foglalkozás színhelye a konyha volt, amit nemcsak a lányok, de a nagyon ügyes fiúk is kedveltek. Minden nap más-más finomságot készítettek, amit aztán közösen fogyasztottak el a táborozók. Itt a felügyeletet és az oktatást a Probors Idősek Otthona konyhásai, és egy-két nagymama vállalta. Első nap csőröge volt, aztán tepertős pogácsa, amit a gyerekek szaggattak ki, nagy élvezettel, de a szerdai rahátos fonott kalács is mind elfogyott. Csütörtökön pedig a nagyszántói kultúrház udvarán nemrég elkészült kinti kemencébe is begyújtottak és kenyérlángost sütöttek. Bocsárdi Ernő helyi tanácsos is besegített, de még így is alig győzték a konyhások, mert olyan finomra sikeredett, hogy akkor is elfogyott volna, ha kétszer annyi adagot sütöttek volna belőle. Pénteken pedig a fánk került terítékre, ami minden gyerek nagy kedvence volt.
A péntek délutáni záró alkalomra megtelt a nagyszántói kultúrotthon, az itt táborozó gyerekek szüleikkel együtt csodálhatták meg saját alkotásaikat és a többiekét is. Bátori Judit köszöntőjében a legnagyobb hangsúlyt a hála és a köszönet kapta, mert ahogy mondta, „ez a tábor egy csapatmunka”. Köszönetét fejezte ki a népi iparművészeknek, a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, a résztvevő szülőknek, a pedagógusoknak, valamint a konyhai segítőknek. Elmondta, hogy naponta több mint 100 gyerek vett részt, sokszor egy-egy műhelynél 20 gyerekkel is kellett foglalkozni. Minden reggel busz hozta a gyerekeket Borsról és Kisszántóról, de volt két lányka Arad megyéből a szórványból, és magyarországi résztvevők is. Babodi Boglárka és Kanczel Bíborka minden nap citerával, énekszóval és népi játékokkal is szórakoztatta táborozó társait és a pénteki záró eseményen is színesítették a rendezvényt előadásukkal. Majd fényképvetítés keretei között újra felelevenítették az elmúlt napok eseményeit, mindenkinek kiosztották az emléklapot, és a közös csoportkép elkészítése után ölelkezve búcsúzkodtak a résztvevők.
Forrás: erdon.ro