„AKKOR VAGYUNK MÉLTÓ UTÓDOK, HA AZ ELŐDÖK EMLÉKÉT ÁPOLJUK, PÉLDÁJUKAT KÖVETJÜK” – KACSÓ ANDRÁSRA EMLÉKEZTÜNK (SZÉKELYUDVARHELY)
Jakab Árpád újságíró két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy nevezzék el Kacsó András egykori koreográfusról, néptáncoktatóról az Udvarhely Néptáncműhely hivatásos székelyudvarhelyi néptáncegyüttest, s így a Tomcsa Sándor Színház vagy a Haáz Rezső Múzeum után egy újabb olyan személyiségnek állítson méltó emléket Székelyudvarhely, aki nagyon sokat tett a székely anyaváros és Udvarhelyszék kultúrájáért.
A kezdeményezést Sinka Arnold, a székelyudvarhelyi önkormányzat képviselője, majd az önkormányzat RMDSZ-frakciója is felvállalta, a városvezetés azonban – hosszas halogatás után – arra a következtetésre jutott, hogy nem tartja indokoltnak az intézmény nevének megváltoztatását. Abban viszont kivétel nélkül mindenki egyetértett, hogy Kacsó András egykori táncoktató és művészeti szakirányító műfajon belüli kiemelkedő alkotói tevékenysége, emberi nagysága okán is megérdemli, hogy méltó emléket állítsanak neki.
A kezdeményezők az RMDSZ helyi szervezetében találtak partnerre, amely az emléktábla-állítás költségeit is magára vállalta – az alkotást egyébként Sánta Csaba szovátai szobrászművész készítette, az indiai zöld gránitlapon bronzba öntött plakett jeleníti meg Kacsó Andrást – így 2019. január 9-én, Kacsó András halálának 32. évfordulója napján emléktábla-avatással, fotókiállítással és néptáncgálával hajtottunk fejet az egykori koreográfus, néptáncoktató előtt.
„Emléktábla-avató ünnepségünk neves táncoktatónknak, Kacsó Andrásnak állít emléket. Annak a művészegyéniségnek adózunk elismeréssel, aki fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, a népi értékek iránti szeretetet; emberek ezreit részesítette művészi élményben az általa feldolgozott néprajzi gyűjtésekkel és színpadi előadásokkal.” – méltatta a néptáncoktatót Ványolós István, RMDSZ-es önkormányzati képviselő.
Az ünnepség a művelődési házban folytatódott. Kacsó András, illetve kortársai nem akármilyen időkben ápolták a népi kultúrát, hagyományainkat, az embert próbáló, ugyanakkor mozgalmas évekről több korabeli fotó is tanúskodik – a kordokumentumokból nyílt kiállítást Elekes Gyula, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg. A megemlékező eseménysorozat zárásaként a művelődési ház nagytermében néptáncgálára került sor.
„A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához!” egy Hamvas Béla idézettel indította beszédét Sinka Arnold, az RMDSZ önkormányzati képviselője. „A hagyományaink megélése, önmagunk megismerése arra sarkall minket, hogy ne adjuk fel soha saját kultúránkat, mert az önmagunk feladását jelentené. Ezért fontos, hogy minden generációnak meglegyenek a nagy zászlóvivői, akik mögé fel lehet sorakozni. Fontos, hogy mindig legyenek olyan karizmatikus élenjárók, akik kiállnak és elmondják, hogy kik vagyunk, mit gondolunk Istenről, hazáról, családról.” – hívta fel figyelmünket beszédében az önkormányzati képviselő.
Az ünnepségen Bíró Barna Botond, az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke, Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta: „Székelyudvarhely és Udvarhelyszék azért őrizte meg központi szerepét Székelyföldön a kultúra, gazdaság és a sportélet terén, mert az itteni közösség nem feledi el és nem temeti el a múltat…akkor vagyunk méltó utódok, ha az elődök emlékét ápoljuk, példájukat követjük.”
Az Udvarhely Néptáncműhely szervezésében, a hivatásos táncegyüttes mellett a Seríttő, a Kékiringó és a Gereben néptáncegyüttesek táncosai is felléptek.
Az eseményen az 1884-ben Kolozsváron alakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) – mely évről-évre elismerést adományoz a közművelődési kultúra különféle területein tevékenykedő személyeknek, így 1992 óta osztja ki a Kacsó Andrásról elnevezett díjat is – post mortem Kacsó András-díjat adományozott Demény Gáspár székelyudvarhelyi táncmesternek, néptáncoktatónak. (A székelyudvarhelyi RMDSZ sajtóközleménye)