„Így jelölik meg a falat azok, akik nem művészek”
Hol húzódik a határ a céltalan épületrongálás és a konceptuális utcai művészet között? Kolozsvári művészeket és szakembereket kérdeztünk műemlékvédelem és városimázs, utcaművészet és falfirkák kapcsán.
olozsvár lakosságának növekedésével egyre nagyobb problémát jelent a történelmi belváros építészetének karbantartása is. A falakon elszaporodtak a semmitmondó, trágár vagy akár gyűlöletkeltő, nacionalista graffitik. Olvashatatlan szignókba, drukkerszlogenekbe és firkásznevekbe ütközünk lépten-nyomon. A műemlékek falára felrajzolt firkák a városképet rontják és jelentős pénzügyi kárt is okoznak. Az épületek jelentős része ugyanis magántulajdonban áll, logisztikailag tehát az önkormányzat nem avatkozhat be felújításukba. Kolozsvár polgármestere múlt héten jelentette be Facebook oldalán, hogy a rendőrséggel együttműködve megbüntettek egy apahidai lakost, aki a városközpont frissen felújított homlokzatára graffitizett. Boc továbbá javaslatot fogalmazott meg a kormányhatározat módosítására és a bírság növelésére. Jelenleg a maximálisan kiszabható bírság értéke 2500 lej, a polgármester ezt az összeget 5.000 és 10.000 lej közé emelné. „A graffiti műfaji megítélésének sem tesz jót, ha a járókelők azt látják benne, hogy rongál és tönkretesz. Így odavész minden művészet, bár az már önmagában problémás, hogy mit nevezünk művészetnek”, mondja Barazsuly Viktória Adrienn művészettörténész, aki a kompromisszumban látja az utcai művészetek virágzásának lehetőségét. Szerinte Kolozsváron több olyan kezdeményezés is van, amelyekben egyensúlyban van a díszítő jelleg és a város mint nyilvános tér igénybe vétele. A lefestett villamosok vagy a H33 Social Innovation Hub freskókkal díszített udvara, de még a Mărăști negyedi hídtőkre festett képek is teljesen más hatást váltanak ki, mint a maszatolások. Ez utóbbiak ugyanis semmivel nem emelik egy épület értékét.
„A jó street art tisztelettel bánik az anyagával, hordozójával, hozzáad az épület értékéhez, színesíti az utcaképet, a járókelőkhöz kíván szólni”, mondja a kolozsvári művészettörténész, de belátja: sok esetben nem egyértelmű, hogy mihez kezdjünk az ilyen önkifejezési formákkal. De számolhatunk a műfaj pillanatnyiságával, a rajzok lefesthetők, a stencilek eltávolíthatók.