A Sportolimpia Michael Phelpsszével beszélgettünk, akinek nem meglepő módon éppen ő a példaképe
Egy csendes fiú Sepsiszentgyörgyről, aki szeretne kijutni legalább egy Európa-bajnokságra.
A 2. Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia egyik legnagyobb sztárja az úszásban két aranyérmet és egy ezüstöt begyűjtő Mihály Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja. Már az első úszásánál kitűnt a mezőnyből, szinte végig egyértelmű volt, hogyha nem fárad el nagyon a végére, akkor bajnok lesz. Sőt simán benne volt a pakliban, hogy mind a három egyéni számot ő nyeri meg. Így egészen hamar egyértelműnek tűnt, szeretnénk vele egyet beszélgetni, hogy megértsük, mit is jelent ez a sportolimpia a számára, vagy hogy egy itteni bajnok hogyan állja meg helyét más versenykörülmények között.
Elmondása szerint négy és fél évesen kezdett el úszni 12 évvel ezelőtt, és jelenleg is napi szinten űzi ezt a sportot, bár már többször gondolt arra, hogy végleg abbahagyja, mert nehéz összeegyeztetni az iskolával. Egy igazán csendes, halk szavú fiú válaszolt a kérdéseinkre, aki az első nap sikerei után most már a társaknak jár szurkolni.
Hogyan érzed magad a sportolimpián?
– Jól. Örülök, hogy eljöttem ide. Szerintem összességében jól van megszervezve. Eddig minden jól ment számomra.
Mondjuk te már nyertél már két aranyérmet…
– Jobban örültem volna, hogyha a kettő inkább három aranyérem. Mos csak ennyi sikerült, jövőre remélem jobb lesz.
Kívülről nem úgy tűnik, mintha Sepsiszentgyörgy egy “úszónagyhatalom” lenne, mintha sokan úsznának ott. Ki vitt el téged úszni? Hogyan kezdődött?
– A szüleim egyszerűen beírattak egy sporttanárhoz Szentgyörgyön. Nála kezdtem el tanulni, de háromszor váltottam azóta. Jelenleg a város és talán egész Kovászna megye legjobb tanáránál edzem.
Mi beszélgettünk a versenyek alatt, akkor azt mondtad, hogy általában hosszabb számokat úszol. Melyek a kedvenceid?
– Inkább 100 és 200 métert úszok pillangón és háton. De szeretem a 100 gyorsot és a 200 méter vegyeset is.
Gondolom, bár nem tudtam ebből készülni, országos versenyeken is indulsz. Ott mi a legjobb eredményed?
– Persze, minden évben. Eddig a legjobb eredményem országos harmadik hely, 4×100 méteres vegyes váltóban és 200 méter háton. De ezeket három évvel ezelőtt szereztem. Azóta volt már kihagyásom, de most próbálok újra jobb lenni.
Mennyit kell ehhez edzeni?
– Napi két és fél órát szoktunk a vízben, illetve kettőt szárazon, ahol vagy szaladok, vagy konditerembe megyek. Ezen kívül én még szoktam biciklizni a hegyekben.
Milyen a tipikus napi programod? Te is mint általában az úszók, nagyon korán kezdesz?
– Próbálok, csak épp az iskola nem enged el. Minden nap 7 órakor kezdődnek az óráim, és az uszoda is 7 órakor nyit. Nem nagyon tudjuk ezt megszervezni. Két éve volt olyan az órarendem, hogy sikerült egy héten kétszer reggel is úsznom. Akkor öt órát voltam naponta vízben.
Mi az a cél, amit még el szeretnél érni az úszásban?
– Amikor kisebb voltam, akkor nagyobb céljaim voltak, de most már azt látom, hogy ezek eltávolodtak. Nem nagyon van esélyem elérni őket. Országos és nemzetközi versenyeken szeretnék nyerni, és esetleg kijutni egy Európa-bajnokságra.
De világbajnokság és olimpia nem jöhetnek már számításba. Esetleg, ha idővel az eredményeim úgy javulnak, akkor lehet, újra az lesz a célom, hogy egy világbajnokságra kijussak.
Van példaképed?
– Az amerikai Michael Phelps, gyerekként mindig őt néztem, és azt hiszem, hogy ő is marad. Rajta kívül a francia Florent Manaudout is szeretem, aki az 50 méter gyors világbajnoka.
Ha jól emlékszem, akkor Phelps 2004-ben vett részt először az olimpián. Mi az első emléked róla?
– Nem, 2000-ben indult először, amikor 15 éves volt. Ha jól emlékszem, én a 2008-as Pekingi olimpia előtti világbajnokságon figyeltem fel rá. Már akkor nagyon szimpatikus lett.
Akkor hány éves voltál?
– Hét. De azóta is ő a nagy példaképem, azért, amit elért.
Ez a Sportolimpia mit jelent számodra? Fontos volt, hogy itt legyél?
– Igen, mert így az iskolámnak is hírnevet szereztem. És egy kicsi erőt is adott ahhoz, hogy folytassam az úszást, és ne hagyjam abba.
Gondolkodtál már azon, hogy befejezed?
– Tavaly úgy volt, hogy idén már többet nem úszom. De gondoltam, hogy még ezt az egy évet megpróbálom. A többit majd meglátjuk.
De annak ellenére is elégedett vagy, hogy az iskoládnak hírnevet szereztél, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik az edzésed?
– Az sokkal a jobb lenne, ha a várostól és az iskolától is kapnánk támogatást. De már az is fontos lenne, ha időt kapnék az edzésre, mert nem értik meg se a tanárok, se senki, hogy idő kell erre, mert fel kell készülni, amire nem elég a napi két óra, több kellene.
De nincs mit tenni, mert nem elég híres sportág Romániában az úszás. Főleg nem Szentgyörgyön. Azért más sportágakról sokkal többet lehet hallani. Nálunk csak a fociról szólnak a hírek, mást nem is mutatnak.
Nem gondoltál arra, hogy te is valamilyen csapatversenyt válasz inkább?
– Nem. Én nem vagyok jó csapatjátékos. Nem szeretem, hogyha nagyon irányítanak. Egyéniben, ha nyerek, akkor csak én nyerek, ha veszítek, akkor az az én felelősségem. De a tornaórákon is nehezen dolgoztam össze másokkal, például amikor kosárlabdáztunk. És az iskolai programokat is mindig inkább egyedül szeretném csinálni.