A sepsiszentgyörgyi Magmáról ír a New York Times
Részletes riportot közölt a New York Times a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Képzőművészeti Kiállítótérről, valamint a Magmában jelenleg is látogatható Brancusi fiai és lányai. Egy családi intrika című csoportos kiállításról (a 4. PulzArt fesztiválon megnyílt kiállításról írt kritikánkat lásd itt.)
Miközben A föld bölcsessége című, 11 millió eurós Brancusi-szobor megvásárlására gyűjt az Európai Unió egyik legszegényebb országának kormánya, mindössze kétszáz kilométerre Bukaresttől egy festői erdélyi városkában Alexandra Croitoru, a kiállítás kezdeményezője azt a provokatív kérdést teszi föl, kié Brancusi, és főképp: kell lennie bárkiének is? Az október 9-éig látogatható kiállítás megkísérli a világhírű szobrász köré fonódott nemzeti diskurzust lebontani – írja a New York Times.
A lap részletesen is ír a kiállításon bemutatott művekről, megszólaltatja a kiállító művészeket is. Dan Perjovschi és Croitoru is egybehangzóan méltatja a Magma működtetőinek energiáját és nyitottságát, ahogy Perjovschi fogalmazott, mindenhol máshol, ha a falra akar rajzolni vagy beütni egy szeget, az első reakció a “nem szabad”, a Magmában azonban hatalmas szabadságot kap a kiállító művész.
Az 56000 lakosú városka központjának magja az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát idézi, amelyhez tartozott, körülötte a kommunista rezsim örökségét képező hatalmas betonblokkokkal – írja Sepsiszentgyörgyről a szerző, Kárász Palkó, hozzátéve, hogy a romániai magyar kisebbség kevés kulturális központja közül Sepsiszentgyörgy az egyik.
A Magmát a megyei tanács finanszírozza, székhelye a központban található, kávéházteraszok és a nagy belvárosi park szomszédságában. Működtetői, Kispál Ágnes Evelin és Kispál Attila fiatal művészházaspár, akik úgy álmodták meg ezt a teret, mint ami bátorítja az innovativitást és kreativitást, és időről időre akár provokál, emiatt gyakran éri őket az a vád, hogy szembemennek a fennálló, meggyökeresedett művészeti narratívákkal. “Sikerült egy olyan platformot létrehoznunk, ahol a kibeszéletlen dolgokat szóvá lehet tenni” – magyarázta Kispál Attila a riporternek.
Hatéves fennállása óta a Magmában több mint hatvan kortárs képzőművészeti kiállítást szerveztek. A Magma szakított azzal a tradícióval, hogy csak helyi alkotók kiállításainak ad helyet, és olyan kiállításokat hoz a közösségbe, amelyek megtekintéséért korábban az embereknek több száz kilométert kellett utazniuk. A művészet nem “nemzeti” – van a kortárs képzőművészet, művelői között pedig vannak, akik jók, vannak, akik nem jók, és vannak, akik középszerűek – fogalmazta meg a Magma kiállításszervezői koncepcióját Kispál Attila.