A Mecsek szépségei vajdasági szemmel

Orfű Kiemelt cikk

A Vajdasági Magyar Cserkészszövetség közel 20 tagja szeptember utolsó hétvégéjén Orfűre utazott, hogy az alföldi terephez szokott szervezetét némi kihívás elé állítsa és ezzel együtt lélekemelő látványban és élményben legyen része a Mecsek lankáin.

Pénteken délután indult el a kalandvágyó különítmény. A legmesszebbről indulók több mint négy órát töltöttek utazással, ami határátkelést és kanyargós hegyi utakat is magába foglalt. A szobák elfoglalása és a vacsora után ismerkedős esti program következett, ezzel is előremozdítva a társaság tagjainak közelebb kerülését egymáshoz.

28-án a reggeli rutin és a reggeli után 8,30-kor készen állt a társaság és Borbély András, a túravezető is megérkezett. Fátyolfelhők fedte ég alatt indultak útnak és hamarosan már bükkök, tölgyek, kőrisek lombkoronája borított árnyat a csapatra. András az út során mindig elmondta az adott erdőszakaszra vonatkozó érdekességeket, így bővítve az ismereteiket és bepillantást nyújtva az erdőgazdálkodásba. A kb. 24km-es út során jártak az Abaligeti-tónál, majd az Abaligeti hegytetőn is. Ekkora már kitisztult az ég és felséges látvány tárult a túrázók elé. Szántak is némi időt erre a megállóra. A szemfülesebb cserkészek eddigre már tetemes mennyiségű gubacsot is gyűjtöttek, így szerezve kézzel foghatóbb emléket is. A Nyáras-völgybe ismét az erdőn keresztül vezetett az út, majd pedig eljutottak a Nyáras forráshoz. A forrás ottjártukkor nem adott vizet, de a látvány így is lenyűgöző volt. Hatalmas fák, magasan kőröző réti sas és olyan csend, amiben hallani lehetett a fákról hulló levelek neszét… Az itt megtartott rövid pihenő- és ebédidő után tovább haladtak, kik elmélyülten beszélgetve, kik nevetgélve, kik szemlélődő csendbe burkolózva. Rövidesen elérték az útvonal legmeredekebb emelkedőjét, amin felkapaszkodva idő kellett, mire mindenkinek visszaállt a szívverése és a légzése a normális tempóba. A tervezett táv vége felé a Balázs-hegyi kilátó volt a következő izgalmas megálló. A csoport minden tagja fellépcsőzött a kilátó tetejére és ámulva, gyönyörködve nézelődtek, befogadva a csodálatos panoráma látképét. A kilátóból már a kiindulási pont, a szálláshely is látszott, így már nem csak a fáradó végtagok jelezték, hogy közeleg az út vége. Valamivel fél 5 előtt meg is érkeztek ide, búcsút vettek Andrástól, aki saját bevallása szerint, maga is elfáradt, de élvezte a túrát. Érkezés után a teljesített táv okozta büszkeséggel telve tartottak egy hosszabb pihenőt, mialatt némelyek aludtak is kicsit, de volt, aki frissítő zuhanyt vett vagy a szeretteit hívta fel, hogy röviden beszámoljon a nap élményeiről. A nem olyan késő esti órára is maradt még egy program, ami tovább színesítette az Orfűn töltött napokat. A csapat tagjai esti számháborúba indultak. Zseblámpával, különböző taktikai cselekkel és fokozott lelkesedéssel felszerelkezve indult a játéknak a társaság. A közel egy órás, két csatából álló háború döntetlennel fejeződött. A tartalmas szombati nap közös programja ezzel le is zárult, és a társaság minden tagja igen gyorsan takaró alá bújt.

Vasárnap délelőtt még tettek egy sétát Orfűre, véglegesítve azt a megállapítást, hogy gyönyörű ez a vidék és a többség szívesen visszatérne a későbbiekben is.
Pásztor Orsolya

 

Forrás: Délvidéki Civil Portál