A Magyar Uralkodókoronázások érmei
Nagy érdeklődés övezi az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban szervezett „Coronatus In Regem Hungariae… A Magyar Uralkodókoronázások érmei” címmel megrendezett kiállítást, amelyen a magyar királyok által kibocsátott, több mint 300 koronázási érmet tekinthet meg a tárlatlátogató.
Betekintést nyerhet az uralkodókoronázásokba, az ezeken 1508 és 1916 közötti időszakban kibocsátott koronázási érméket, zsetonokat, ritkaságokokat láthatja. A kiállítóteremben a Szent Korona eredeti technikával készült másolatát is megszemlélheti a nagyérdemű. Megismerheti a „Lendület” Kutató Program keretében működő Szent Korona kutatócsoport munkájának eredményeként 2015-ben készült 240 oldalas, kétnyelvű katalógusát. Ugyanakkor a 2016-ban készült „A Szent Korona és koronázási kincseink nyomán” című magyar tudományos ismeretterjesztő filmet, román feliratozással vetítik. A produkció a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport eddigi legfontosabb kutatási eredményeire reflektál. A forgatókönyvet írta és rendezte Bárány Krisztián, fényképezte Bárány Dániel. Az alkotás szakértője-főszereplője Prof. Dr. Pálffy Géza történész, a kutatócsoport vezetője. Zenéjét szerezte: Cseh István.
A kiállítás tudományos, kulturális jelentőségű
Felix Marcu, az intézmény igazgatója a kiállítás megnyitója alkalmával kiemelte, hogy a tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő Történettudományi Intézet hozzájárulásával jöhetett létre. A kiállított 300 érméből 150 megtalálható az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, a másik része a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ritka, egyedi darabok is láthatók. A kiállítás első állomása Pozsonyban volt. Az Erdélyi Történeti Múzeum partnerségi kapcsolatban van a világ különböző múzeumjaival. Az intézmény diszkrimináció nélkül szervez tárlatokat. Magyarországon, Ausztriában, Dániában, Kínában is kiállítottak. Példaként említi, hogy a román nemzeti hős Avram Iancu kardját a budapesti Hadtörténeti Múzeumban állították ki, 1999-ben. A jelen eseménynek nincs semmilyen politikai konnotációja. A kiállítás tudományos, kulturális jelentőségű. A kiállítás a Budapesti Nemzeti Múzeum és az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum együttműködésének eredményeként jött létre.
Közösen gazdagodjunk egymás történelmének, értékeinek megismerésével
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja kiemelte, a kiállított tárgyak mesélnek nemcsak a szakembereknek, hanem a tárlatlátogatónak is. Különös jelentőségűek a numizmatikai érmék. Ez a gyűjtemény a magyar államiság történetének sajátos szegmensét mutatja be, hatalmas időszakra, 1508-1916 időszakra reflektál. A tárlaton több mint 300 darab tárgyat szemlélhet meg a látogató. A történelmi tudat formálásához járul hozzá. A legsokatmondóbbak a tárgyi emlékek, amelyek a ma emberének a szemléletét formálják. Kifejezte reményét, hogy a jövőben több olyan kiállítást szerveznek, amelyek egymás történelmének, értékeinek a megismerését szolgálják. A megismerés hozzájárul az előítéletek lebontásához. Közösen gazdagodjunk ezeknek a tárgyaknak a megtekintésével- mondta Mile Lajos.
Tóth Csaba muzeográfus, a Magyar Nemzeti Múzeum részéről, elmondta, hogy öt évvel ezelőtt született meg a Szent Korona Kutatócsoport, amelynek célja a Szent Korona modern kori reprezentációjának kutatása, 1526-1916 közti időszakban. A numizmatikai emlékek fontos szerepet játszottak az uralkodó reprezentációjában. Magyarországi és a határon túli gyűjteményeket tanulmányozták. Végig járták a Budapest, Bécs, München, Pozsony múzeumjait, az Erdélyi Történeti Múzeumot. Kiderült, hogy az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban talált érmék gyűjteménye meghaladja a Bécsi Múzeumban talált érmék mennyiségét. Megszületett a kiállítás ötlete, 24 király és királyné koronázása alkalmával vert érméket mutatnak be.
A Magyar Uralkodókoronázások érmei című katalógus
2015-ben jelent meg a Kulturális Minisztérium (Románia), az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közös katalógusa „Coronatus In Regem Hungariae…A Magyar Uralkodókoronázások érmei” címmel. A rendkívül szép kivitelezésű, kétnyelvű, román-magyarnyelvű, tudományos, kulturális értékkel rendelkező könyv a magyar uralkodókoronázások 1508-1916 közötti időszakban kibocsátott koronázási érmekről, zsetonokról pontos információkat, művészi értékű vizuális megjelenítést tesz közzé. A Bertók Krisztina szerkesztésében megjelent katalógus kutatómunka, nemzetközi együttműködés eredménye. Figyelemre méltó a kiadvány borítóterve, ami Borbély Judit munkája. Címlapján Eduard Gurk színes litográfiája (V. Ferdinánd kardvágása a pozsonyi királydombon 1830. szeptember 28-án) látható. Az első borítón még a maga nemében ritkaság számba menő érme is megtekinthető, amelyet Gonzaga Eleonóra Magdolna német- római császárné magyar királynévá koronázása alkalmával bocsátották ki. 1655-ben Pozsonyban történő koronázásakor kétoldalas, vert, aranyozott ezüst- érmet adtak ki, amelynek a világon eddig egyetlen ismert példányát az Erdélyi Történeti Múzeum őrzi. AV. Babérkoszorúban a Szent Korona, mögötte egymást keresztező két pálmaág, alatta felirat. RV. „Hegyi tó partján álló napraforgó, amely virágát egy emberarcú nap felé fordítja. A felirat a napsugarak között”. A házastársak közti kapcsolatot fejezi ki. A hátsó borítón Slowikowski Ádám „A kolozsvári Fő tér látképe, 1860-as évek” akvarellje látható. A katalógus két rendkívül érdekes, értékes tanulmányt is tartalmaz. Pálffy Géza „Régi hagyományok -új szokások. Uralkodókoronázások az újkori Magyarországon (1526-1916)” és Soltész Ferenc Gábor -Tóth Csaba: Uralkodói reprezentáció a magyar királykoronázások érmein és zsetonjain” című írása olvasható. Pálffy Géza „Régi hagyományok-új szokások” című írása betekintést nyújt az adott korszak koronázási ceremóniák történetébe. A koronázási helyszínek (Székesfehérvár, Pozsony, Sopron, Buda és Budapest) változásának okaira reflektál. Az ősi szokásokhoz ragaszkodó elit kérdését boncolgatja. „A késő középkori koronázási szokások egyik legfontosabbikának, a koronázóváros helyszínének többszöri módosulása nem változtatott ugyanakkor azon az alapvető tényen, hogy az 1526 és 1916 között négy koronázóvárosban és öt koronázótemplomban megkoronázott mind a 31 uralkodó és királyné szertartása legitim körülmények között zajlott le. A magyar politikai elit ugyanis minden esetben csaknem mindent megtett annak érdekében, hogy a régi hagyományok az új helyszíneken és-a Habsburg- uralkodók regnálásának köszönhetően-már a közép-európai Habsburg, majd a 19. században az Osztrák- Magyar Monarchia keretein belül is nagyobbrészt tovább éljenek.”
Numizmatikai emlékekről
Soltész Ferenc Gábor és Tóth Csaba „Uralkodói reprezentáció a magyar királykoronázások érmein és zsetonjain” című tanulmánya áttekintést ad az uralkodó reprezentáció egyik vetületére, amelyet a numizmatikai tárgyak, pénzek, érmék, zsetonok képeznek. A reprezentáció szerepéről, a koronázási érmék típusáról, a koronázáskor használt érmék fejlődéséről nyújt hiteles képet. „A latin repraesentatio szó jelentése „megjelenítés”, „jelenvalóvá tétel”. Jelen esetben az uralkodóról való kedvező kép kialakítására szolgál, amelybe egyaránt beletartózik az épített és tárgyi környezet, a különböző ceremóniák és protokolláris események megrendezése, az uralkodó szimbólumok használata. Az uralkodó reprezentáció egyik különleges csoportját képezik a numizmatikai emlékek, mint a legnagyobb példányszámban készült, sokszorosított tárgyak.” A szerző kiemeli, hogy a pénzverés nemcsak gazdasági szükséglet volt, hanem a szuverenitás kifejező eszköze is. „A koronázási éremnek nevezett numizmatikai emlékek felettébb heterogén csoportot képeznek. Az egyes darabok különböznek funkciójukban, felhasználási módozatukban, de széles skálán mozognak anyaguk és súlyviszonyaik tekintetében is.” Sajátos csoportot képezett a felajánlási érem, amely lehetett templomi adakozás vagy adomány. A frissen megkoronázott király és/ vagy házastársa a koronázási mise felajánlás szakaszában az oltár előtt egy tálcára vagy ezüstcsészébe helyezte. A koronázási ceremónia részét képezte a kisebb fajsúlyú szintén nemesfémből készült zsetonok csoportja. A frissen megkoronázott uralkodó és kísérete a koronázó templomból kijövet előre megszabott útvonalon átvonult az aranysarkantyús lovagok avatásának helyszínére. A lovasok ezüst zsetonokat szórtak a nép közé. A zseton szórásának célja, hogy elterelje a nézőközönség figyelmét a szűk utcákon haladó menetről, másrészt ezzel a gesztussal az uralkodó elnyerje a köznép jóindulatát. De ajándékozást szolgáló érméket is vertek. A legrégebbi koronázási érmék 1508-ból, II. Lajos magyar király idejéből származnak. Legutolsó koronázási érmet V. Károly (1916-1918) magyar király 1916 december 30-án történő koronázásakor verték. „1563 és 1916 között eltelt több mint három és fél évszázadban összesen 22 magyar király, királynő és királyné koronázására került sor, amelyhez kapcsolódóan ismerünk koronázási érmeket.” A kiadvány több mint 150 oldalon keresztül a 24 uralkodó koronázási érmeiről nyújt, átfogó információkat, vizuális megjelenítést. A szövegeket Pálffy Géza, Soltész Ferenc Gábor és Tóth Csaba állította össze. Közreműködtek: Găzdac Ágnes Kornélia, Livia Călian, Valentin Voișan. Az illusztrációs anyagot válogatta Gödölle Mátyás. Az éremfotók Gedai Csaba, Macho, Andrej és Sergiu Odenie munkái. A katalógusterv Gelencsér Judit műve.
Forrás: erdon.ro