A legfontosabb roma érdekvédők

Néhány hónapon belül négy fontos roma civil szervezet húzza le a rolót, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy valaha is újra aktivizálódni fognak. Nem arról van szó, hogy mindben egyszerre égtek volna ki és fásultak volna bele a munkatársak a szélmalomharcba, ahogy arról sem, hogy a kormány lehetetlenítette volna el őket. Ugyanakkor tény, hogy hazai támogatás és önrész nélkül ma már szinte lehetetlen nagy külföldi adományozótól komoly pénzt szerezni.

• A hátrányos helyzetű, főleg roma gyerekek oktatási esélyegyenlőségét célul tűző, az egyenlő bánásmódot előíró jogszabályok betartását stratégiai perekkel kikényszeríteni próbáló, 2004 óta aktív Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek (CFCF) Alapítvány már áprilisban megvált a munkatársaitól és bezárta az irodát.
• Az 1993-ban alapított Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) a hazai kisebbségi (főleg roma) jogvédelem első profi civil szervezete volt. A munkatársaktól megváltak, már csak a kifutó ügyeket viszik.
• A Roma Sajtóközpont (RSK) 1995 óta dolgozik azon, hogy a hazai nyilvánosságban a romák és a közösségeik előítéletek és a bejáratott sémák, sztereotípiák nélkül jelenjenek meg. Az RSK épp ezekben a napokban függeszti fel határozatlan időre a tevékenységét.
• A Romaversitas 1997 óta a felsőoktatásba bekerülő roma hallgatók legfontosabb civil alapú képzési, ösztöndíj- és mentorprogramja. A RomVer erre a tanévre már nem hirdetett felvételit, és hacsak csoda nem történik, 2017 nyarán teljesen leállnak.

Ahhoz nem kell különösebben mély társadalompolitikai vagy szociográfiai ismeretekkel rendelkezni, hogy az ember tisztában legyen vele, a társadalom peremére szorított, kilátástalan mélyszegénységben élő romák százezreinek életében nem történt mostanában olyan gyökeres pozitív fordulat, ami indokolná a legsikeresebb és legelkötelezettebb civil jog- és érdekvédők leállását. Az Európai Unió – épp a CFCF egyik ügye nyomán – pont idén májusban indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen a roma gyerekek tömeges és indokolatlan fogyatékossá nyilvánítása és iskolai szegregációja miatt.

CFCF – elérték a célt

A civilek haldoklása mögött többféle ok áll. A kuratórium utolsó elnöke, Ujlaky András szerint a CFCF elsősorban azért zár be, mert elérte a célt, amire létrejött. Tucatnyi közérdekű pert vittek végig, ezek során sikerült rávilágítani, hogy mik az egyenlő bánásmódról szóló törvény és az ítélkezési gyakorlat erősségei és gyenge pontjai. Kiderült, hogy az etnikai elkülönítést a bíróságok is jogellenesnek tartják (kivéve aKúriát), viszont még a nyertes perek esetére sincs az eszköztárukban olyan szankció, amivel az iskola fenntartóját rákényszeríthetnék a jogsértés felszámolására.

A helyzeten a jogalkotó tudna változtatni, és ezzel Ujlaky szerint a kormánytöbbség is tisztában van: a CFCF ennél többet e fronton a maga eszközeivel már nemigen tehet. Mint mondta, ma még nem az a meglepő, ha újabb szegregáló iskola bukkan fel, hanem ha valahol megszűnik a cigány gyerekek jogellenes elkülönítése, hiszen a koalíció nemrég törvénymódosítással nyitotta szélesre a kiskaput, hogy egyházi iskolákban a vallásszabadság ürügyével legalizálják a romák iskolai elkülönítését.
A másik ok egyszerűbb. A régi donorok már nemigen adnak pénzt, új donorokhoz pedig nem pályáztak, a CFCF meghatározó munkatársai már mással foglalkoznak. Az évi 28-30 milliós költségvetéssel működő alapítvány “félalvó üzemmódban” van, csak a folyó ügyeket viszik végig, aztán teljesen leállnak.

NEKI – krónikus pénzhiány

A korábban átlagosan évente 40 millióból gazdálkodó NEKI egyértelműen a pénzhiány miatt állt le, mondta az igazgató Muhi Erika. Az alapító Másság Alapítvány kuratóriuma most épp újragondolja a NEKI működését és a teljes koncepcióváltást mérlegeli, de erről még semmi közelebbit nem tudni. A NEKI eddig a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletbűncselekmények, de különösen a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem úttörő és legfontosabb civil szereplője volt.

A roma jogvédelmi terület, így azon belül a NEKI hagyományosan legnagyobb támogató szervezete, a Soros György által alapított Open Society Foundations (OSF) Muhi szerint ma már nagyon szigorúan veszi, hogy a bevételeknek csak a harmadát állja, a többit a támogatott szervezeteknek máshonnan kell előteremteniük. Ez azonban Magyarországon, ahol
• az önkéntes adományozásra, mikrodonációkra – különösen egy kevéssé népszerű területen – nem lehet alapozni,
• nemhogy nincsenek ilyen célra jelentős állami források, de a kormány nyílt ellenszenve az üzleti világ zömét is elijeszti,
• az uniós pályázatok is az államon keresztül bonyolódnak,
• a jelek szerint az állam a norvég és a svájci alapok forrásait elosztását is leuralja,
• nem csak az OSF, de a többi nagy nemzetközi donorszervezet is stratégiát vált, kivonul vagy passzivizálódik,
lényegében megoldhatatlan helyzet elé állítja a forráshiányos roma civileket.
Pályázhatnának közvetlenül az EU-hoz, de ehhez más országok jogvédőivel kéne konzorciumot alkotni. A konzorciumban tagként sima bedolgozók lennének, vezetőként meg az erejüket meghaladó adminisztratív teher és felelősség rakódna rájuk: mindenképp az alaptevékenység látná kárát.

RSK – a nagy donorok magukra hagyják a civileket

A Roma Sajtóközpont szintén a források elapadása miatt áll le. A hírügynökségnek indult, ma már inkább egy kis szerkesztőség és egy civil pr-cég sajátos mixeként működő RSK épp a napokban tudta meg, hogy az utolsó pályázatukat is elutasították. Az RSK-nak nagyon jelentős szerepe volt abban, hogy az országos médiából lényegében kivesztek azok a kínos, szóhasználatukban és témaválasztásukban is előítéletes és sztereotip anyagok, amelyek a rendszerváltás utáni években mindennaposak voltak. Az RSK már rég nem tart érzékenyítő tréningeket szerkesztőségeknek, ehelyett a vidéki tényfeltáró anyagok készítése mellett olyan események szervezésére koncentráltak, mint az Aranypánt díj és a Roma Nap, amelyek rendhagyó és innovatív módon teremtenek nyilvánosságot a romáknak.

Suri Szilvia, az évi mintegy 15 milliós költségvetéssel működő RSK távozó igazgatója három pontban foglalta össze a súlyos anyagi problémák hátterét.

1. A nagy donorok kezdik magukra hagyni a magyar civileket. 5-6 éve is volt egy hullámvölgy, de a civilek elleni kormányzati támadások miatt egy csomó nagy nemzetközi szervezet aktivizálódott – hirtelen szexik lettek számukra a közéletben aktív, a kormánnyal szemben kritikus civilek. A KEHI és a NAV már befejezte a vizsgálatait, az állam leszállt a szervezetekről, a balhé elült, de ezzel a varázs is elmúlt, és a donorok elkezdtek kivonulni. Az állami forrásokból Suri szerint az RSK, bár optimista módon mindig pályázott, lényegében semmi támogatást nem kapott.

2. Amelyik támogató mégis támogat magyar civilt, az elvárja, hogy a szervezet önfenntartó pályára lépjen. Ez a roma érdekvédelemmel foglalkozó szervezetek esetében teljesen irreális.

3. A nagy donorok nem hajlandók a szervezetek alapműködésére pénzt adni, csak projektekre. A civilek kénytelenek alkalmazkodni, az RSK újságírói például társadalmi vállalkozóvá vagy érdekérvényesítővé váltak, ha arra volt forrás, és trénerekké, ha arra. A működésre (irodára, bérre, rezsire) szánt pénzt úgy kellett becsempészni a költségvetésbe.

Ha lenne még rá pénzük, az RSK most azt tárná fel, hogy Északkelet-Magyarországon miként terjed rohamosan az “érpataki modell” – a polgármesterek összejárnak, együtt találják ki és vitatják meg a romák kiszorításának új és még újabb módszereit és a tapasztalatokat. De már nincs.

Romaversitas – nem kellenek az államnak

A Romaversitas Daróczi Gábor igazgató szerint még vegetál, de jövő nyáron ők is becsuknak, tíz hónapra van még pénzük. A szervezet évi 45 millió forintból él, ebben már az 50 támogatott roma egyetemista ösztöndíja is benne van. Az ösztöndíjak nélkül az iroda rezsije, a munkatársak bére, a nyelvtanfolyamok, a szabadegyetemi hétvégék, a mentorok és a pszichológus költsége 25-30 milliót tesz ki. A pénzhiány miatt a RomVer idén már nem tud ösztöndíjat adni, ezért nem is hirdettek felvételit: csak a korábban felvetteknek nyújtanak szolgáltatásokat.

Daróczi is arról beszélt, hogy a válság óta eltűntek a nagy céges támogatók, és amúgy is nehéz meggyőzni bárkit, hogy a RomVer-nek adjon olyasmire pénzt, amire az állam uniós forrásból a keresztény szakkollégiumok hálózatán keresztül évi 1,5 milliárdot költ. Ez a keret azonban csak egyházi vagy egyetemi kötődésű szervezetek számára nyitott, így hiába a Romaversitas a szcéna legrégebbi és legfontosabb valódi civil szereplője, nem hogy nem indulhatnak, de még vesztenek is az új lehetőségen. A többi állami és uniós forrás pedig a pályázati kiírások miatt elérhetetlen a számukra.

Soros kihátrál a roma jogvédelem mögül?

„Amit nem tudott elérni a kormány a mindenféle aljas húzásával, azt a támogatóink elintézték” – fogalmazott keserűen Daróczi. Arra utalt, hogy a Soros-féle OSF az egyetlen olyan donor, ami stabilan jelen lévő, kurzusfüggetlen és megbízható támogatónak számított, ám egyre kevésbé érthető, hogy mostanában milyen koncepció mentén döntenek a támogatásokról. Daróczi Ujlaky előtt vezette a CFCF-et, így a tapasztalatai részben onnan erednek: nem látom a stratégiát, és hogy mit képzelnek arról, hogyan kéne a jogvédőknek fennmaradni. Egy olyan piacról beszélünk, ahol az OSF és a többi nagy szponzor pénzeiért a kis civileknek a CEU-val kéne versenyezniük.

A roma civilek ellehetetlenülését igazságtalan lenne az őket sokáig bőkezűen támogató, és amúgy sem közpénzből gazdálkodó OSF-en elverni. Ezzel együtt kíváncsiak voltunk a támogatási politika megváltozásának okaira és a véleményükre, de a roma program vezetője nem reagált a megkeresésre. Beszéltünk viszont olyan emberekkel, akik így-úgy képben vannak. Elmondásukból az rajzolódott ki, hogy az OSF roma programjában mostanában inkább ad hoc, semmint valamiféle stratégiai gondolkodást tükröző, a szponzorált szervezet eredményességét és a céljainak fontosságát szem előtt tartó támogatói döntések születnek.

Ennek jele például, hogy egyik forrásunk szerint a 2015-16-ban záruló 8 éves, a romáknak szánt EU-s források optimalizálását célzó OSF-programról máig nem készült hatékonysági mérés vagy vizsgálat. Az OSF változó támogatói prioritásai mögött részben személyi, részben szervezeti okokat sejtenek, de mindez a kimúló roma civilek szempontjából végül is édesmindegy.

Forrás: index.hu