A hónap műtárgya a Székely Múzeumban

Sepsiszentgyörgy Kiemelt cikk

Baász Imre arcképe a decemberi hónap műtárgya a Székely Nemzeti Múzeumban

Baász Imre arcképe a decemberi hónap műtárgya a Székely Nemzeti Múzeumban. Nagy Pál festménye zárja a múzeum gyűjteményéből havonta kiemelet műtárgyak sorát, amelyekből 2017-es falinaptárt is összeállított az intézmény.

baasz_honap mutargya

Baász Imre a 20. századi erdélyi posztavantgárd képzőművészet egyik markáns személyisége volt. Formabontó, merész kompozíciós megoldásaira, rajztehetségére, és főleg a Kriterion Könyvkiadónál 1972-ben megjelent Kalevala könyvben közölt illusztrációsorozata kapcsán többen felfigyeltek rá az idősebb, tapasztaltabb pályatársai közül, olvasható a Székely Nemzeti Múzeum internetes oldalán.

Baász Imre 75 éve, 1941 februárjában született Aradon. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola grafika szakán végezte 1965 és 1972 között, Feszt László grafikusművész tanítványaként. 1970-től kiállításokon vett részt expresszív-konceptuális, absztraháló műveivel. 1976-ig Kolozsváron élt, ezt követően Sepsiszentgyörgyre költözött, ahol a helyi képzőművészeti élet meghatározó személyiségévé vált.

Szakmuzeológusként jelentős szerepe volt a Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti részlege számára megnyerni a főtéri Bazár műemléképületet, kialakítva itt a Képtárat. 1981-ben megszervezte a Médium I. kortárs posztavantgárd kiállítást, mely szabad szellemű megnyilvánulás az akkori hatalom nemtetszését váltotta ki. 1982-ben többek között e seregszemle szervezése miatt múzeumi állását elveszítette, és szabadúszó művészként tevékenykedett 1990-ig.

1988-ban ösztöndíjjal finnországi tanulmányúton vett részt. 1990 júliusában ő szervezte meg az első AnnART performanszfesztivált a Szent Anna tónál, ősztől pedig a bukaresti Képzőművészeti Főiskola grafika tanszékén kezdett tanítani. 1991 júliusában hunyt el Sepsiszentgyörgyön.

Az idősebb generációhoz tartozó Nagy Pál (1929-1979) festő-grafikussal az 1970-es évek elején ismerkedett meg. 1974 után együtt alkottak a gyergyószárhegyi alkotótáborban. Az 1973-ban készült, erős kifejezőerővel bíró Nagy Pál-festmény is igazolja, hogy mély, egymás szakmai karakterét értékelő barátság alakult ki köztük, mely a festőnek, a fiatalabb grafikustárs, Baász iránti tiszteletét fejezi ki.

Fotó és szöveg forrása: maszol.ro