A holokauszt áldozataira emlékeztek Nagyváradon
Csütörtök este a Nagyváradi Zsidó Hitközség szervezésében a hetvenkét éve történt holokausztban elhunyt nagyváradi és Bihar megyei zsidók áldozatokra emlékeztek az ortodox zsinagógában.
Az emlékezőket Koppelmann Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte, kiemelve azt, hogy egy szomorú eseményről van szó, hiszen 72 évvel ezekben a napokban érkeztek meg a váradi, illetve Bihar megyei zsidókat szállító vonatok Auschwitzba, és haltak meg a deportáltak a gázkamrákban. A jövőre tekintve azonban optimista hangvételű összejövetelen a jellegéből fakadóan szomorú dalok csendültek fel zenekari kísérettel, illetve a jelenlevők imákat mondtak héberül és románul az elhunytak lelki üdvéért. Szokás szerint holokauszt vagy munkatábor túlélők, illetve rokonaik meggyújtották a menóra hat gyertyáját, majd a zsinagógából az emlékezők a közeli emlékműhöz vonultak, ahol a rabbijuk vezetésével kaddisht mondtak.
A múlt
1944. április 26-án a magyar kormány rendeletbe adta a zsidó vagyonok és magánlakások elkobzásáról szóló határozatát, ami értelemszerűen a személyes szabadságuk elvesztését is maga után vonta. Az 1940-es években Nagyvárad összlakossága körülbelül 90 ezer fő volt, amiből hozzávetőlegesen 20-25 ezer zsidó. 1944 tavaszán, néhány nap leforgása alatt a hatóságok egy nagyobb gettóba zsúfolták a váradi zsidó lakosságot, illetve egy másik, kisebb gettót is kialakítottak a szabad ég alatt, ahová a megyéből idehurcolt kb. 8 ezer zsidót helyezték. Vagyis az itteni zsidókra ugyanaz a sors vált, mint a vidéki Magyarország többi területén: a nácik által megszállt Európa utolsó, addig viszonylagos életbiztonságban élő zsidó lakosságát (és az 1938 óta életbe lépett zsidótörvények által zsidónak minősített magyar állampolgárokat) a magyar belügyi szervek, az ország márciusi megszállása után érkezett Eichmann-kommandóval karöltve Horthy passzivitása mellett tervszerűen gettókba zsúfolták, majd a gettókból tehervonatokkal Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborába hurcolták. A holokauszt kivitelezését a csendőrök, a MÁV és a magyar közigazgatási szervek végezték. Váradon a zsidók gettósítása 1944. május 3-án kezdődött, és nagyon rövid idő alatt zsúfolták össze őket a városban erre kijelölt területeken.
A központi gettóba, amit a váradi lakhellyel rendelkezők számára alakítottak- a mai nagypiac és a nagy ortodox zsinagóga között- mintegy 27 ezren szorultak, míg a másikban mintegy 8 ezren. A központi gettó rendkívül zsúfolt volt, mivel ide kényszerült a város lakosságának mintegy 30%-a, holott csak 7% ellátására volt kapacitás. Kb. 15 személy osztozott egy szobán, a víz és az élelmiszer messze nem voltak elégségesek. A magyar csendőrök által alkalmazott módszerek gyakran voltak brutálisak és embertelenek. A gettókat a zsidók deportálása révén evakuálták. Egy-egy marhavagonba tereltek kb. 70-90 személyt, ahol egy vízzel teli vödör képezte az egész ellátásukat. A deportálások gyűjtőhelye a Rhédey-kert volt. A kegyetlen út végállomása esetükben is Auschwitz-Birkenau gázkamrái voltak, többségük sorsa pedig az azonnali halál volt.
A háború után körülbelül 2000 túlélő tért vissza a városba, sokan közülük abban a reményben, hogy viszontláthatják túlélő rokonaikat, társaikat, azonban a vasfüggönynek betudhatóan újabb totalitárius diktatúra foglyaivá lettek. Napjainkban már csak néhány száz zsidó él Nagyváradon.
Forrás: erdon.ro