A háború áldozataira emlékeztek

Horvátországi Magyar Napló Újbezdán, Csák Kiemelt cikk

A háború áldozataira és a hazatérés 20. évfordulójára emlékeztek több közösségben is

Szeptember 29-én és 30-án több magyarok lakta településen is megemlékeztek a honvédő háború áladozataira és a békés reintegrációnak köszönhető menekültségből való hazatérés 20. évfordulójára. Méltóságteljes eseményekre került sor Csákon, Kórógyon és Újbezdánban is.

ÚJBEZDÁN

Az Újbezdáni Helyi Választmány, a járási Kisebbségi Önkormányzat és a falubeli egyesületek összefogásával került sor a megemlékezésre, szeptember 29-én a falu templombúcsújának alkalmával, ugyanis 20 évvel korábban ez volt az első alkalom, hogy a falu népe együtt ünnepelhette Szent Mihály napját, a helyi 1992-ben felgyújtott és tető nélküli templomában.

A jelenlévőket Bognár Attila az Újbezdáni Helyi Választmány elnöke üdvözölte, a megjelentek között külön üvözölte Kovács Róbertet a település akkori polgármesterét, Marko Posavacot, a Baranyaszentistváni Járás akkori elöljáróját, valamint Zsivics Tibort a Baranyaszentistváni Járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatának elnökét és Kirhofer Róbert plébános urat.

A kultúrotthonban ebből az alkalomból rövid kultúrműsorra és filmvetítésre került sor. Annak a misének a felvételét vetítették le, amelyet 20 évvel korábban, ezen a napon szolgáltak mons. Varga Géza atya, a település plébánosa Stjepan Cvjetnić és a békefenntartók plébánosa. Ezt követően egy, a 80 évvel ezelőtt felszentelt Szent Mihály templomról készült régi fényképekből összeállított vetítéssel és közös társalgással zárták a megemlékezést.

1 2 3

CSÁK

A szintén Vukovár-Szerém megyei Csákon 1991. szeptember 30-ra emlékeztek, amikor a háború elvitte a település első áldozatát, Ivica Prkát. Összesen 13 lakos életébe került a szabad Horvátország Csáknak, emellett sok ember került fogolytáborba, és még többen kényszerültek menekültségbe a falu lakosságából.

Ezen a napon a csáki tömegsírnál számos delegáció koszorúzott és gyújtott gyertyát. Ezt követően a helyi Szent Joakimnek és Szent Annának szentelt római katolikus templomban gyászmisét tartottak az áldozatok tiszteletére.

A csákiak soha nem fogják elfelejteni azt, ami 26 évvel ezelőtt történt: idősek, szülők, gyerekek estek áldozatul, a legfiatalabb áldozat mindössze tíz éves volt. Az exhumált áldozatok maradványai nem látott brutalitás nyomait bizonyítják. De ezért a háborús bűntettért, melyet Csákon és a Tomojeváci járás területén az agerrszorok elkövettek, még 26 év után sem felelt senki.

A hősiesen védett falvaink azonban, ahova áhítva vágytuk a békét és visszatérést, manapság egyre üresebbek, a fiatalok, sőt a munkaképes lakosság egyre szélesebb köre elvándorol, mert éhes hassal nem lehet megélni. A visszatérésről és a magyarság valamikori és jelenlegi helyzetéről Kéri Jánosnál, a csáki Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület elnökénél érdeklődtünk:

  • A háború viszontagságai miatt otthonaikból elzavart csákiak a világ számos szegletében kerestek maguknak menedéket. Volt, aki Németországban, egy részük szervezetten a horvát tengerparton, mások Magyarországon, elsősorban Jánoshalmán és Gerjenen találtak menedéket. A csákiak 1997-ben kedtek hazatérni a menekültségből. Akinek épségben maradt a háza, az előbb haza tudott költözni, másoknak meg kellett várni az újjépítést. Bár sokan tartottak az incidensektől, a visszatérés mégis nagyobb gondok nélkül, békésen telt.

 

  • Csákovcin a honvédő háború előtt nyolcosztályos általános iskola, bank, posta, a Vupik vállalat, állatorvosi rendelő, disco, két kávézó és cukrászda is volt. Számos egyesület munkája tanúskodott az aktív társadalmi életről – labdarúgó egyesület, íjász klub, vadászegyesület, horgászegyesület és az akkor a „Testvériség – egység” nevet viselő kultúregyesület működött. A kultúregyesület már akkor is kizárólag a magyar kultúrát, népzenét, néptáncot és hagyományokat ápolta, melynek keretében húsztagú rezesbanda is működött.

4

 

  • Ma az egyesületek közül csupán a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület működik, bár egy horgsász- és egy vadászegyesület is nyilván van tartva a településen. Az állatorvosi rendelő, a bank, a kávézók, a cukrászda mind bezárt. Az orvosi rendelő, a posta és a Vupik vállalat bezárás előtt állnak. Csupán a nyolcosztályos általános iskola működik még, amely öt települést fed és mindösszesen 80 diákkal dicsekedhet. A valamikor 900 fős település ma alig 300 lakost számlál. A fiatalok elvándorolnak, a családokban pedig egyre alacsonyabb a gyermekvállalás. Még tíz évvel ezelőtt a magyarságnak kisebbségi önkormányzatra volt joga, ma már annyira lecsökkent a létszámunk, hogy már csak járási képviselőt választhatunk. Az asszimiláció egyre erőteljesebb, a fitalok betöltve a felnőttkort már nem vallják magukat magyarnak, nem beszélik a magyar nyelvet. Ugyan a helyi általános iskolában van lehetőség a C modell szerinti magyar anyanyelvápolásra, mégis kevesen iratkoznak be. Ki tudja, miért – talán a kedvezőtlen időben megtartásra kerülő tanórák miatt, vagy a szülők és a gyerekek érdektelensége miatt. Ma Csákon körülbelül 20 család él mezőgazdaságból, de leginkább az ötven évesek korosztálya, a fiatalok közül ritka, aki mezőgazdasággal akar foglalkozni.
  • A csáki magyarság jövőjét illetően egy kicsit sem vagyok derűlátó. Az egyesületben most kilenc táncosunk van, ha ez a generáció kimegy, mindösszesen már csak 3-4 kisgyerekre számíthatunk, akiket be tudnánk fogni a tevékenységbe, így könnyen eljuthatunk oda, hogy a generációváltás során már nem lesz utánpótlás, aki táncolna. Az egyesület addig tud majd létezni, amíg a zenekar működik, és amíg az idősebb tagság akítvan részt vesz a munkában – állapította meg szomorúan Kéri János a jelenlegi helyzet állását végül.

 

S.ZS.T.