– Palkó Ernőnek két éve saját kerámia-kiállítása volt nálunk, akkor beszélgettem vele és tudtam meg, hogy a testvére után egy nem nagy mennyiségű, de rendkívül reprezentatív anyag maradt hátra. Az én kezdeményezésemre jött létre ez a kiállítás, mivel nem szokás, hogy a Bánffy-palotában egy művésznek egy-két éven belül több alkalommal láthatóak legyenek a munkái. Viszont ez a tárlat most kivétel, hiszen ez megemlékezés is, az alig 34 évesen elhunyt Palkó Csabára – mesélt a kiállítás létrejöttéről Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató a tárlat csütörtöki megnyitóján.
A kiállítás kurátora, Dan Breaz a rendezvényen elmondta: sokkal nehezebb két művész alkotásaiból kiállítást összeállítani, mint tíz művészéből. „A két alkotó munkái között állandóan érzékelhető, kivehető kell legyen az összehasonlítás vagy az ellentét”, magyarázta a kurátor.
– Az a két művészt jelen esetben összehozza, az egyfajta expresszionista érzékenység, egy belső égés – mesélte a tárlatról, majd részletesen elemezte Palkó Csaba és Palkó Ernő művészetét. Elmondta, Palkó Ernővel a két évvel ezelőtti kiállítás alkalmával barátkoztak össze, és ebben a barátságban szervezték meg ezt a tárlatot. „Szeretném azt hinni, hogy Palkó Csaba jelenléte és szelleme csatlakozik ehhez a barátsághoz”, tette hozzá.
– Palkó Csaba nem egy 20. századvégi tipikus festő, ő nagyon egyedien helyezkedett el. Nem követett egyetlen stílust sem, sem az avantgárdot, sem az akadémiai merevséget, sokat váltotta tanárait is, nem szeretett sokáig egy tanárnál maradni. A rugalmasság jellemezte inkább – mondta Dan Breaz. Szerinte Palkó Csaba igazi intellektuális alkotó volt, aki rövid élete alatt rengeteget tanult és dolgozott. „Sajnos a kortárs festők között nagyon sokan vannak, akik elfelejtették, hogy az irodalom is része a képzésüknek, nemcsak a különböző technikák, a gyakorlás vagy a tanárok útbaigazításai. Az intellektuális művész modellje mára sajnos eltűnőben van”, jegyezte meg.
– A másságban rejlő egység – összegezhetném a látottakat, a két testvér, a festő, grafikus Palkó Csaba és a keramikus Palkó Ernő közös kiállításának hangulatát. Mert a műfaji és szemléletbeli különbségek dacára ez a nagyon látványos seregszemle örökké egységes marad. A klasszikusabb hangvételű, realizmus-közeli festmények sikeresen egészítik ki a posztmodern, absztraktba hajló kerámiákat, hogy aztán a monotípiák szintjén, a folyamatábrázolás geometriai alapváltozataiban jussanak közös nevezőre – méltatta a kiállítást Németh Júlia műkritikus.
– Ezt a kiállítást tényleg az öcsémért akartam létrehozni, nem magamért. Amit itt látunk, ez az anyag így értékes. Remélem a művészetnek továbbra is van értéke, haszna, ha a közönség bejön a múzeumba, feltöltődhet, reményt kaphat, mert a művészet valami felsőbb dolog, amit át kell érezni, meg kell érteni és utána kell nézni – mondta Palkó Ernő, megköszönve mindenkinek a kiállítás létrehozásához nyújtott segítséget.
A kiállításmegnyitón felszólalt Ioan Horvath Bugnariu egyetemi tanár, Palkó Csaba egykori oktatója is.
A Formák és színek világa című tárlat április 7-ig, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között látogatható a Művészeti Múzeumban (Főtér 30. szám).
(Borítókép: A kiállítást megnyitotta (balról jobbra) Dan Breaz, Lucian Nastasă-Kovács, Palkó Ernő, Ioan Horvath Bugnariu és Németh Júlia. Fotó: Horváth László)