A Firesz – Duna Mente első 2019-es tinialkalmára május első hétvégéjén került sor Bátorkeszin. Témája a hitelesség egy keresztyén ember életében.
Kellemes tavaszi szellő és tizenegy önkéntes fogadta a tavaszi Tinihétvége harminchat résztvevőjét, akik nagy része először járt Firesz-alkalmon. A helyszín Bátorkeszi, a téma pedig a hiteles keresztyén életviel, amit Tóth Krisztián lelkész fiatalos előadásai vizsgáltak meg különböző bibliai személyeken keresztül.
A regisztráció és a szobák elfoglalása után azonnal nekivágtunk. Egy kreatív ismerkedős játéksorozattal nyitottunk, mely során közelebb került egymáshoz résztvevő és résztvevő vagy éppen vezető és résztvevő. A jó időt kihasználva pár csapatjátékkal megmozgattuk az egész hetes padban üléstől megkövült fiatalokat, majd egy hangulatos vacsorával megkoronáztuk a pénteket. Emésztés közben a dicsőítő csapat segítségével megkezdtük a témára való hangolódást; gitárral, dobbal, zongorával és tucatnyi tizenéves hangszállal.
Mindezt Krisztián első előadása követte, mely a Biblia egyik legnépszerűbb figurája, Dávid király Betsabével való bűnös kalandját járta körbe. Krisztián rávilágított, hogy Isten a botladozásai ellenére is kiemelkedő szolgájának tekintette Dávidot, akit végül Nátán próféta bírt jobb belátásra. A történet arra a fontos tényre világított rá, hogy a hiteles keresztyén embernek elsősorban nem a bibliai személyeket kell követnie, hanem azt az Istent, akit ők is követni próbáltak. A felmerült kérdéseket ezután kisebb csoportokra oszolva tárgyaltuk meg, majd a pénteket két bizonyságtétellel zártuk a vezetők előadásában. Az első igyekezett a keresztyénségtől távolabb álló résztvevők számára is befogadhatóvá tenni a témát, míg a másik egy személyes történeten keresztül világított rá, milyen könnyű akaratunkon kívül is az ágy alá söpörni az Úrral való kapcsolatunkat.
Az éjszaka eseménytelenül zajlott, pár fiatal kis szerencsével még aludt is. Szombat reggel mindenesetre egy norvég eredetű reggeli tornával köszöntöttük a népet. Reggeli után szokás szerint végighallgattuk az egyik résztvevő áhítatát, majd tovább boncolgattuk a hitelesség kérdéskörét Krisztián segítségével. Második előadásában Jeremiás prófétáról beszélt nekünk, aki évtizedeken keresztül hirdette Isten tanításait, és mindvégig csupán pofonokat kapott az emberiségtől jutalmul. Jeremiás végül a kétségbeesés szélén találta magát, egy ponton pedig a saját születése napját is elátkozta. Mégis mindvégig hű maradt Istenhez, és végül meg is lett a munkája gyümölcse, amikor próféciái beteljesedtek. Valószínűleg minden keresztyén érezte már magát Jeremiás cipőjében, így ez a figura tökéletes motiváció az ifjúság „tragédiákkal” teli mindennapjaihoz.
Délután egy kis játékkal dobtuk fel a hangulatot. A fiatalokat csoportokra osztottuk, majd a Bátorkeszi különböző pontjain szétszórt vezetők felé irányítottuk őket, akik mind egy-egy feladattal várakoztak. Ezek lehettek ügyességi, logikai, de akár bibliai ismeretekre alapuló próbák is. Az elért pontszámok alapján végül minden csapat (ehető) jutalomban részesült. A játékot négy „workshop” követte, melyeket egy-egy vezető tartott egy általa kedvelt témáról. A táborozók betekintést nyerhettek a repülőgépek történelmébe egészen napjainkig, megbeszélhettek pár gyakori sztereotípiát a lelkészek munkájáról, édességkészítés közben beszélgethettek fiatalos témákról, de akár kereket cserélni és inget vasalni is megtanulhattak az udvaron. A délután utolsó programjában különváltak a fiúk és a lányok, majd a saját nemükben felmerülő gyakori kérdéseket vitathatták meg a vezetőkkel és genetikai sorstestvéreikkel. A fiúk beszélgetése annyira motiválta a társaságot, hogy a lányok végül egy megterített, hangulatosan kivilágított, gőzölgő vacsorától illatozó nagyterembe tértek vissza.
A szombat estét Krisztián harmadik előadása nyitotta meg. Ebben egy szokatlan igerészt, a Jézus származását taglaló tizenhét verset elemezte, mintegy rávilágítva, hogy Isten valóban betartotta Ábrahámnak tett ígéretét, és hatalmas népet fakasztott az ő házasságából. Amíg ezt a lelki táplálékot megemésztettük, a dicsőítő csapat a mennyezetig fokozta a hangulatot energetikusabbnál energetikusabb zenékkel, majd mindezt egy újabb bizonyságtétel zárta, melyben érdekes párhuzamokat vontunk az Ószövetség, az Újszövetség és egy 20. századi esemény között. A napot végül egy pokrócokkal kimázolt, gyertyafényes teremben zártuk egy újabb bizonyságtétellel, az ezt követő egy-két órában pedig fokozatosan elhalkultak a lelkes beszélgetések, és mindenki bedőlt az ágyába, ha ugyan eltalálta azt a nagy fáradtságban.
A vasárnapot ismét egy résztvevő indította útnak reggeli áhítatával, majd csoportokra oszolva kitárgyaltuk a hétvége pozitívumait és negatívumait, kikértük a résztvevők véleményét arról, min kellene esetleg változtatni a jövőben, és örömmel hallottuk, hogy a többség fantasztikusan érezte magát. Egy keresztelővel egybekötött istentisztelettel zártuk a hétvégét, melyben Krisztián a táborozók és a gyülekezet számára is összefoglalta, miről is szólt a hétvége, és miért fontos követni Istent, akkor is, ha nehéz (főleg akkor).
A 2019-es év idáig nagyon ígéretesnek tűnik a Firesz számára, akár a résztvevők sokszínűségét, akár a vezetők odaadását, akár Isten folyamatos áldásait nézzük. Személy szerint remélem, hogy nem adjuk alább a minőséget egy pillanatra sem, és hogy a nyári Tinitáborban ugyanezt tudjuk majd adni a fiataloknak, csak többet, jobbat és mélyebbet. Mi ott leszünk értük, ahogy annak idején értünk is ott voltak, és ahogy Isten is ott van mindannyiunkért minden pillanatban és minden helyzetben.
Forrás: Kulcsár Gábor, Felvidék.ma/ SZAKC