A 80-as évek szekusmegfigyeléseibe vezetnek be a kolozsvári színházban
Az alkotók szerint jó lenne már tisztán látni, hogy a komcsik is mi voltunk. Elkésett előadás.
Egy üvegkalitka van a stúdiószínpadon. Egy 80-as évekbeli bútorokkal, tárgyakkal és képekkel berendezett blokklakás keresztmetszetét látjuk egy üvegfallal elválasztva. De nem csak leválasztva a lakásbelső, hanem egy kicsit el is távolították a nézőtérről. Olyan érzésünk van, mintha egy kihallgatóban lennénk, mintha egy furcsa vallatást készülnénk megnézni. Egyelőre csak ennyit láttunk a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatójának díszletéből, Dragomán György Kalucsni című darabjának az ősbemutatójára készülnek. A szerdai bemutató előtt ismertették a darabot az alkotói. Bevezetés a 80-as évekbe – mondja lelkesen Visky András, aki nemcsak dramaturgja az előadásnak, hanem rendezője is. “Miért van erre szükség? Mert nem vagyunk túl a 80-as éveken. Minden olyan történelmi múlt, amit nem dolgoztunk fel kellő mélységgel, nem lett a közbeszéd tárgya, a gyermekeink ismeretévé, az feldolgozatlan. És azért is feldolgozatlan, mert újfajta diktatúra-nosztalgiák szele fújdogál közöttünk, bennünk” – érvel Visky.
Az előadás egy erdélyi magyar kisvárosban játszódik, középpontjában pedig egy értelmiségi család áll, amelynek egyetlen célja, hogy elhagyja az országot. Ezáltal viszont belekerülnek a Securitate látókörébe. A háromgenerációs család két házkutatás közötti története elevenedik meg a szemünk előtt, azt a mechanizmust érzékelteti, ahogyan a “rendszer bedarálja őket”. A lakásbelsőt a közönségről leválasztó üvegfal eltávolítja a nézőt, azt az érzetet akarják kelteni, hogy ami látszik, az élő színház, de múzeum is egyben. “A nézők múzeumi ismereteit próbáljuk összerakni. Mindaz, ami látható lesz az előadásban, autentikus tárgy. Megkerestük, és újra megtanultuk a használatukat. […] Ugyanakkor egy plexi dobozban vannak benne, ami annak jele, hogy elmondatlan történetekkel van dolgunk” – állítja a rendező. De ezt a múzeumi jelleget erősíti az is, hogy az üvegfalon kívül erdélyi értelmiségiek megfigyelési dossziéinak dokumentumait állítják ki. Gál Ernőről, Kántor Lajosról, Cs. Gyímesi Éváról, Könczei Ádámról és Markó Béláról készített szekusanyagokat láthatnak a nézők. Hasonló szerkesztőknek a megfigyelési dossziéit, mint amilyen az előadás Gyurija is.
Ha nem beszélünk, akkor nem tudjuk soha letenni Egyértelműen látszik, hogy Visky nagyon benne van a témában. Meg is jegyzi, hogy a saját házkutatásit rendezte be, a 80-as évek reality show-ját rendezte meg. Látszik, hogy nagyon akar már beszélni, pedig azt is állítja, úgy érzi, elkésett ezzel a munkával. Társadalmi katarzisra már nem lehet számítani, de az legalább jó lenne, ha mindannyian elgondolkodnánk. Főleg azok a fiatalok, akik még nem éltek az előző rendszerben, de az eladáson keresztül megéreznék azt. Visky szerint sokkal élesebben kellett volna viszonyulni a rendszerváltás után az előző rendszerhez, de nem voltunk elég tökösek, és már beindult a nagy kelet-európai operett. “Folyamatosan komcsizunk, de nem tudjuk, hogy kik azok. Pedig azok is mi voltunk” – mondja. “Arra látok esélyt ezzel az ősbemutatóval, hogy történetileg és emberileg is érthetővé teszünk valamit. Ha ezt nem tesszük, akkor kollektíve elsikkad, elkezdünk ismételni. Határozottan nem szeretném azt, hogy a gyerekeim diktatúraélményeket tapasztaljanak meg” – osztotta meg a tapasztalatait Dimény Áron, aki a darab férfi főszerepét játssza. Dimény szerint, ahogy a 2000-es években született gyerekei már nem ismerik a tárcsázós telefont, úgy az előző rendszer működésével sincsenek tisztában. És ezt érthetik meg ezzel az előadással. “Olyan normák szerint építjük fel az életünket, amire a 80-as években szocializálódtunk. Hajlamosak vagyunk fejet hajtani, hajlamosak vagyunk hallgatni, hajlamosak vagyunk az autoritást nem megkérdőjelezni. Ha így nőnek fel, akkor úgy gondolom, hogy valamit nagyon elszúrtunk” – állítja Dimény.
Az előadás megvalósításában a rendező alkotótársai voltak: Miklósi Dénes díszlettervező, Carmencita Brojboiu jelmeztervező, Lőrincz Ilona, a díszlet- és jelmeztervező asszisztense, valamint Veres Emőke munkatárs. A szereposztás tagjai: Dimény Áron, Kézdi Imola, Sigmond Rita, Kali Andrea, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Balla Szabolcs, Buzási András, Árus Péter, Orbán Attila, Fogarasi Alpár. Az előadásra jegyek a www.biletmaster.ro weboldalon vagy a színház jegypénztárában vásárolhatóak. Ez utóbbi hétköznapokon 10-14 óra között, és előadások előtt másfél órával van nyitva.
– a Transindex.ro portálról